Új Tükör, 1977. január-március (14. évolyam, 1-13. szám)
1977-01-02 / 1. szám
NÉPESEDÉSPOLITIKAI VITA SZERKESZTŐSÉGÜNKBEN 1. Nemcsak a fiatal párokat, az egész társadalmat foglalkoztatja a kérdés: hány gyerekük, hány gyerekünk legyen? A sokat emlegetett népesedéspolitikai intézkedések éppen háromévesek. A tapasztalatokról és a további tennivalókról szerkesztőségünkben vitát rendeztünk. Ezen, meghívásunkra, részt vett: Ferge Zsuzsa szociológus, Őry Imre gyermekorvos, Szabady Egon demográfus, Tímár János közgazdász és Turgonyi Júlia szociológus. A vitát munkatársunk, Pünkösti Árpád vezette. ÚJ TÜKÖR: Száz esztendeje csökken a magyar születési arány. Miért éppen most, a hetvenes évek elején, vagy miért csak ekkor vált társadalmi kérdéssé a téma? Késtek, időben születtek, netán koraiak voltak a népesedéspolitikai intézkedések ? SZABADY EGON: Úgy szoktuk mondani, hogy a múlt század második felében egy anya még hat gyermeknek adott életet, a két világháború között már csak háromnak, és az utolsó évtizedekben pedig kettőnél kevesebbnek. 1953-ban szigorú abortuszellenes intézkedéseket hozott a kormány, majd három évvel később bevezették a korlátozás nélküli terhességmegszakítást. Húsz évvel ezelőtt nem volt a mai értelemben vett népesedéspolitika. Az akkor uralkodó felfogás az abortusz tiltásában, illetve engedélyezésében vélte megtalálni a születési arány befolyásolásának titkát. — A hatvanas évek közepén tapasztaltuk azt az egyedülálló demográfiai jelenséget, hogy a kereső nők termékenyebbek az eltartottaknál. Ezt figyelembe véve kellett megteremteni a gyermeknevelés feltételeit. A kisgyermekes kereső anyák anyagi támogatása közvetve a népesség utánpótlását szolgálta. Ám a gyermekgondozási se HÁNY GYEREKÜNK LEGYEN? Mely is mindössze azzal az eredménnyel járt, hogy a 13 ezrelékes születési arány 15 ezrelékesre nőtt, ezen a szinten megállapodott. A népesség reprodukciójához azonban 16—17 ezrelékes születési arányra, családonként átlagosan 2,3 gyermekre van szükség. Ehhez már összetett, az egészségügyi, a tudati, a gazdasági, a politikai kérdéseket együttesen figyelembe vevő intézkedések kellenek. Ezek a meggondolások játszottak szerepet az 1973-as kormányhatározat létrejöttében. — Hogyha minden apró részletre kiterjedő pontossággal kidolgozható lett volna, mitől, milyen arányban változik a szülési szokás, akkor meg lehetett volna várni az intézkedésekkel azt az időszakot, amely a következő években bekövetkezik, amikor kevesebb lesz a szülőképes korba jutó nők száma. Mondhatnánk, hogy 1975-ig várni lehetett volna a kormányintézkedésekkel, és a hatása talán akkor is majdnem ugyanolyan módon bekövetkezett volna. Ez azonban így mégsem igaz, mert rendkívül jelentős a kérdés tudati része. Ahhoz, hogy a kéthárom gyermekes családtípus el-