Új Tükör, 1977. április-június (14. évolyam, 14-26. szám)
1977-06-05 / 23. szám
hitele. Az oktalan kergetőzés kevés. A nemes féltékenységből épp csak kiengesztelt Adriana nem ugorhat boldogan férje nyakába, miután az mindenki szeme láttára kénytelen visszaadni egy kétes erkölcsű hölgynek a tőle kapott gyűrűt. Az Adrianát játszó Takács Kati ettől az egyetlen pillanattól eltekintve kitűnő, tragikus büszkeséggel, gyönyörű fúriaként viseli féltékenységét, amely egyszerre patetikus, érzéki és — a helyzetből adódóan — komikus. Vajda Károly önérzetes Syracusai Dromiója szerez még üdítő perceket — valódi karakter a vértelen előadásban. (Képünkön Takács Kati és Saárossy Kinga, Holtai Tamás AIDA Pécsi Nemzeti Színház Látványos produkcióban állította színpadra Verdi operáját Kertész Gyula vendégrendező az évad utolsó premierjén. Hatásosan élt a Pécsi Balett, a mozgáselemek, a térkompozíció, valamint Langmár András artisztikus díszleteinek lehetőségeivel. A legmaradandóbb perceket Eck Imre koreográfiája; a balettegyüttes és a szólisták közül Bretus Mária, Hetényi János és Uhrik Dóra; az énekesek sorából a vivő- és megjelenítő erőben fejjel kimagasodó Németh József (Amonasro) s nem kevésbé a most is ragyogóan fölkészített kórus (karigazgató: Károly Róbert) nyújtotta. Kertész érdekes, új beállításokkal frissítette a klisészerű hagyományokat, így például a thébai kép nagy bevonulási parádéja helyett teljességében a balettkart szerepeltette. Marczis Demeter (Főpap) muzikálisan és színészi erőben is korrekt, megbízható figurát teremtett. Németh Alice, a címszereplő hasonlóképp, egy-két magas hang intonációs bizonytalanságától eltekintve. A tetszetős látványt, a szép muzsikat Breitner Tamás vezényelte a zenekart — kárpótolt jó néhány egyenetlenségért. Wallinger Endre ÉSZNÉL LEGYÜNK! Vidám Színpad Egész estét betöltő darabokat játszó színháznak minden új műsora elkészítésénél egyetlen darabbal van gondja. A kabarénak legalább hússzal. Irodalmi, humorisztikai és politikai problémák. Meddig mehetünk el a gúnyolódásban? — ez a fő kérdés. És ha a kabaré ezt a kérdést legalább kétharmad részben sikeresen oldja meg, már ügyesen éviekért a „kellene” és a „lehetne” zátonyai között. A Vidám Színpad új műsora ezt az arányt nem tudja tartani. Mintha felelne saját címének, s bizonyítaná: észnél vagyunk. Ez valamennyi problémájára vonatkozik: sem irodalmi színvonala, sem humora, még kevésbé politikai bátorsága nem lépi túl a középszer mezsgyéjét. Pedig a kabarénak több lehetősége van a szókimondáshoz, az újszerűséghez, mint mondjuk, a tévének, amely évek óta nem találja meg igazi humoristáit. Vidámék szürkét festenek szürke alapra, a néző távoztában alig emlékezik valami élénkebb színre. Irónia-Dávid veti be parittyáit Közélet- Góliát ellen, és sajnos, Dávid — néhány kevés kivételtől eltekintve — alulmarad. A kabaré nélkülözhetetlen színfoltja a magyar színházi életnek, reméljük, előbb-utóbb megtalálja azt a szellemet (többek között például egy tehetséges konferansziét), amelyet megérdemel a műfaj — és a közönség. _ . ... _ . Szántho Dénes TÚL A HÍDON Színes román film A múlt századi Erdélyben játszódik Mircea Veroiu filmje, amely egy tragikus szerelmi történet keretében adja átfogó képét a soknemzetiségű, forrongó, új eszmékkel és gondolati, tudati elmaradottsággal terhes világnak. Szászok és románok, szegények és gazdagok, kereskedők és iparosok lakják azt a kisvárost, amelyben a cselekmény játszódik. A sok évszázados beidegződések nehezen oldódnak fel az emberekben, pedig a nyugat-európai új eszmék, a politikai és az ideológiai változások a világnak ebben a részében is éreztetik már erjesztő, megújító hatásukat. Verdu filmje nyugodt tempóval, hiteles emberábrázolással, feszült pillanatokkal teszi érzékelhetővé a korszakváltást, jeleníti meg azokat az érzelmi és politikai viharokat, amelyek felkavarják a városka lakóinak életét. Jó színészi alakítások erősítik a film gondolati vonalát: Leopoldina Balanutáé, Maria Ploneé és Andrei Fintié. Vértessy Péter HANGLEMEZ LYSISTRATE Hungaroton Petrovics Emil koncert vígoperája olyan mű, amely a szó szoros értelmében hanglemezfelvételre kívánkozott, mert megszólaltatása ebben a formában bizonyítja leghitelesebben a szerző műfaj-meghatározásának létjogosultságát: azt ugyanis, hogy a kompozíció operaszínpadon éppúgy előadható, mint hangversenypódiumon. A felvétel olyan kitűnő, hogy bízvást remélhetjük határainkon kívül is kedvet ébreszt a muzsikusokban az alkotás élő megvalósítására, s így Budapest és Berlin után esetleg másutt is közönség elé kerül majd a Lysistrate. A darab 1962-es ősbemutatója óta semmit nem vesztett vonzerejéből: elragadóan szellemes zenei anyaga, fűszeres humora és szerencsés dramaturgiája ma is pompás szórakozást nyújt a hallgatónak — és inspiráló HETI AJÁNLAT feladat az előadóművészek számára! A Lehel György vezényelte Rádiózenekar jó hangulatú és elegáns játékán, a Rádióénekkar ritmusbiztonságán és a szólisták: Kincses Veronika, Kalmár Magda, Palcsó Sándor virtuóz karakteralakításán ragyogóan érződik is az egyéni ambíció, és kiváló ensemble-teljesítményt eredményez. Nem is értjük, hogy a kellemes külsejű lemezborító kísérőszövege róluk miért feledkezett meg, hiszen nevük puszta felsorolásán kívül igazán többet érdemelnének. Herényi Mária nyélbeli magyarok tárgyi kultúráját. A kiállítás e megfontolt összemosás eredményeként nem tájegységenként, hanem származás és funkció szerint csoportosítja az anyagot. A pincében ácsmunkák állnak (szekrönyök, kopjafák, ládák közt egy ceglédi kapubálvány és egy ráckevei Malomferkó); a házban pedig a kenderfeldolgozás eszközei (fésűk, motollák, guzsalyok, rokkák), mesteremberek szerszámai (bábsütő-formák, tímárkések, kékfestőminták, ács- és asztaloseszközök) közt egy szépen faragott iga lóg a falon, s ugyanitt egy külön szobányi tárgy képviseli a régi pásztorság maga faragta készségeit. Horváth György KIÁLLÍTÁS PEST MEGYEI FAFARAGÁSOK Népművészetek Háza, Szentendre Jobb szerepről nem is álmodhatott volna ez az öreg szentendrei ház! Lakásnak kényelmetlen lévén eddig csak a szerencse őrizgette a főtér környékének rangosabb épületei közt, szemben a városházával. Múzeumnak viszont ideális. Gerendavázas, paticsfalú, alacsony mennyezetes pincéje, szobái, konyhája minden erőltetés nélkül biztosítanak korhű keretet a hajdani népélet rekvizívumáinak. Kiállításait ezentúl évente fogják cserélni. A Népművészet Házává előlépett szép kis épület első tárlata a Pest megyei fafaragók munkásságáról számol be vendégeinek, elfogulatlanul keverve a szerb és a magyar népművészet emlékanyagát, szinte folytatásaként annak a régi „keveredésnek”, amely egykori élő voltukban oly következetesen közelítette egymáshoz a Duna menti településekre menekült rácok s a kör FERDINAND JUDIT GRAFIKAI Stúdió Galéria Rettenetesen szereti Ferdinánd Judit a grafikai faktúrákat, el nem engedné semmiért, hogy munkáinak legalább egy részét aprólékosan, mívesen munkált felületből építse. S el kell ismerni, nem csupán szereti, határozott képességgel alakítja is ki őket. Közben örül a munkának, örül az előkerekedő alakzatoknak, mindannak a sejtelmes árnyéknak, amit e bonyolult képletekbe második rétegként bevinnie sikerült. Más kérdés aztán, hogy munkáin éppen ezek a másodrétegek kellene, hogy átvegyék a szerepet, s formáljanak tárgyat, s élőt az egész mű képletében. Ez egyelőre nem minden munkán történik meg, sajnos. A helyzet azonban nem reménytelen. Ha Ferdinánd Juditnak sikerül túlnéznie saját szakmai (manuális) kultúráján, többre is futja erejéből. H. Gy. s RÁC ANDRÁS FESTŐMŰVÉSZ TÁRLATA Győr Rác András olyan festő , aki mozaikot csinál. Van belőle probléma elég: műveit (tudniillik mozaikból és különféle gyantákból-lakkokból épített képeit) mindmostanáig nehezen emészti meg a „szakmai közvélemény”, hiába keresvén rajta a „megszokott és bevált” ecsetvonásokat és festékeket. Pedig hát Rác András minden kétséget kizárólag festői érzésekkel és módszerekkel dolgozik. Ha ugyanis kikapcsoljuk képeinek elemzéséből a megvalósítás manuális részét, s csupán felépítésükre, illetve nagyobb látványelemeire figyelünk, egyhamar kiderül: mozaikműveit ugyanúgy a testté lett színek építik föl, mint a „normális” módon festett munkákat. Csak éppen a mozaik még intenzívebbé fejleszti lehetőségeit: belső tüzei, munka közben előálló örvénylései, torlódásai a színek ritmusával egyesülve tovább hangolnak minden művet. „ r [UNK] □ 3