Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)
1977-07-17 / 29. szám
Ponyvatörténet, stílusbravúrral A BŰN TÖRTÉNETE CÍMŰ LENGYEL FILMRŐL Amikor filmváltozat készül egy-egy irodalmi műből, gyakran újra és újra belátni kényszerülünk, milyen felületesen, hézagosan ismerjük a szomszédos irodalmakat is. Hiába a hagyományos, szinte közmondásos és kölcsönös lengyel—magyar rokonszenv; még ez sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy anyanyelvünkön is hozzáférhessünk számos olyan alkotáshoz, melyet hazájukban klasszikusként becsülnek és kedvelnek az olvasók. A filmváltozat, Wajda Menyegzője döbbentette rá a magyar olvasót nemrég a nagy lengyel drámaköltő, Wyspianski különös mélységű művészetére. Stefan Zeromskinak is mindössze két regénye jelent meg eddig magyarul, s noha Andrzej Wajda — nálunk A Légió címmel vetített — remek filmje is felhívta a figyelmet a századfordulón jelentősnek tetsző lengyel írójára, akinek Hamvak című regényéből készült; inkább csak becsületszóra kell elhinnünk a nyelvet leíró irodalomtörténészeknek, hogy a modern lengyel társadalmi és politikai próza egyik mesterét és előfutárát illik tisztelnünk Zeromskiban. A bűn története, úgy tetszik, nem a legjellegzetesebb műve írójának. Az 1906-ban napilapfolytatásokban közölt regény — amelyről a rendező, Borowczyk azt mondta egyik nyilatkozatában, hogy annak idején a diákok ezt olvasták a pad alatt, a hölgyek erről csevegtek a szalonokban, s az értelmiségiek ezt vitatták a kávéházakban — cselekményvázán fölismerhető a romantikus melodráma összes kelléke. Elszegényedett polgári család szépséges leánya. Eva végzetesen beleszeret jóképű albérlőjükbe, szakít családjával s követi a férfit, Lukaszt, aki nős, de Rómából reméli a válás engedélyezését, ezért odautazik. Sokáig nem jön róla hír; a magára maradt, kétségbeesett lány megöli újszülött gyermekét, s a férfi után indul, ám fatális véletlenek sorozata folytán Rómában is, a francia Riviérán is elkerülik egymást. Eva gonosztevők karmaiba kerül, akik ismervén a lány borzalmas titkát, kényük-kedvük szerint zsarolhatják, s a vonzó lányt eszközként használják egy ifjú és gazdag arisztokrata kifosztásánál és meggyilkolásánál... Számos kalandos, romantikus fordulat után, amikor a filléres utcalánnyá süllyedt Ewát arra akarják rávenni, hogy az időközben meggazdagodott, hajdani első szerelme kirablásánál segédkezzék, a lány saját élete árán menti meg Lukaszt... A lengyel irodalom elmélyültebb ismerői szerint mitha Jókai áradó fantáziája, s Krúdy lírai mesélőkedve párosulna a mű legszebb lapjain. De Krúdy nevét már talán inkább Huszárik gyönyörű Szindbád-filmjének emléke idézi fel bennünk Walerian Borowczyk képsorainak láttán. Akárcsak Huszárik, Borowczyk is elsőrangú képzőművész, festőként vált ismertté, majd remek rajzfilmek sorozatával szerzett világhírnevet, az utóbbi években pedig — többnyire Franciaországban forgatott — játékfilmjei nyomán a modern erotikus művészet mestereként emlegetik a kritikusok. Erről különben azt mondta Borowczyk az egyik lengyel lapban megjelent nyilatkozatában: „Az erotikát gyakran összekeverik a pornográfiával, amihez pedig semmi köze. Az erotika, a szexualitás az élet szerves, fundamentális része . .. Ami az ábrázolásmód megítélését illeti, az a különböző korszakok ízlésének függvénye. Az ízléseknek pedig az a jellegzetességük, hogy változnak. A modern tabuk zömmel a XIX. századi ízlés maradványai, de a kánonok mind gyakrabban átformálódnak. Néhány múzeumban kiállítások nyíltak régmúlt korok sokáig ,tiltottnak’, ,obszcénnek’ minősített alkotásaiból. A hatás egyértelmű: ki nevezhetne obszcénnek egy Rembrandt-festményt vagy egy Leonardoművet...” A bűn története szerelmi jeleneteinek valóban semmi közük az obszcenitáshoz; hol a líra, hol az irónia fénytörései gazdagítják a képsorok ábrázolásmódját. Borowczyk mesteri mozgókép-stiliszta: teljes átéléssel vállalja és adja elő a történet legromantikusabb, néha ponyvaízű túlzásait is, hogy a hatáselemek csipetnyi túladagolásával némi ironikus tanulságot is teremtsen szereplői és nézői között. Zsúfolt, barokkos helyszínei, stílusos díszletei és kellékei teljes illúziót keltően hitelesek, egytől egyig az egész kor légkörét felidéző erejű kompozíciók. Figyeljük meg például a gyilkossággal végződő szerelmi jelenetben a rendező finoman karikírozó játékát a komódfiúkkal, miközben Eva ágyába fogadja a felhevült fiatalembert, aki összes pénzét a lába elé szórta; a komód másik oldalán, egy paraván mögött, a mohó gazfickók már ki is emelhetik a fiókból a bankókat, hiszen a szekrénynek nincs hátulja ... .Mintaszerű, ahogyan Borowczyk a legtöbb jelenetben ellenpontoz, hol vágással, nagyközeli képek váratlan beiktatásával, hol zenével, hol a színészi játék felhangjainak árnyalatnyi ironikus eltúlzásával; mindig biztos ízlése, imponáló mesterségbeli tudása révén a film néhány jelenetében majdnem létrehozva a csodát: a ponyvatörténet — vagy fogalmazzunk finomabban: a romantikus melodráma — igazi művészetté nemesítését. A lehetetlen megkísérlésére, e bravúros stílusgyakorlat megvalósítására olyan értő társak szegődtek Borowczykhoz, mint a rezzenésnyi hangulatokra is érzékeny operatőr, Zygmund Samosiuk, a vonzó idomai mellé tehetséggel is megáldott Grazyna Dlugobecka (Ewa szerepében), illetve Jerzy Zelnik (Lukasz), Olgierd Lukasewicz (a szerelme áldozatául eső nemes ifjú), illetve Roman Wilhelmi és Mieczyislaw Woit a két elvetemült gonosztevő szerepében ... S összefoglalás helyett egy halk sóhaj : bár a moziműsor minden kalandos-romantikus-szerelmes, tömegszórakoztatásra szánt filmje ennyi szakmai kvalitásról és jóízlésről tanúskodnék, mint A bűn története. ZSUGÁN ISTVÁN Grazyna Dlugoleeka és Karolina Lubienska A főszereplő: Grazyna Dlugoleeka E heti filmkalauzunk PÚPOS LOVACSKAK ezek harminc esztendeje érintett meg először a rajzfilm varázsa, ötéves lehettem, amikor elvittek a Május 1., akkori nevén Átrium moziba megnézni egy szovjet rajzfilmet, amit Tűzmadár címmel vetítettek nálunk. Nem tudom, mekkora szerepet játszott ez a film abban, hogy tizenhárom évvel később magam is rajzfilmessé lettem, mindenesetre, mint néző, azóta is azokhoz az alkotókhoz vonzódom leginkább, akiknek teremtő szemlélete rajzfilmes-mesélő indíttatású: Eizensteinhez, Fellinihez, Russelhez, Tutihoz. Mit tagadtam, a szakmai érdeklődésem túl az emlékezés vágya vitt el a moziba, hogy megnézzem Ivan Ivanov- Vano újraalkotott „Tűzmadarát”, melyet most Púpos lovacska címen vetítenek a mozik. S ha a szakmabelinek utólag támadt is a filmmel vitatkoznivalója, a néző ismét gyermekké vált s pompásan érezte magát a vetítés ideje alatt. A filmszalag nem időtálló nyersanyag, s bizony elég szomorú, hogy az alkotónak meg kell érnie műve pusztulását. Ez indította — s a rajzfilmkészítés hallatlan nehézségeinek ismeretében ez különösen tiszteletre méltó vállalkozás — az idős szovjet mestert arra, hogy — amennyire össze tudom hasonlítani az emlékeimben élő Tűzmadarat a frissiben látott Púpos lovacskával — változtatás nélkül újra rajzolja, újrateremtse filmjét. A film alapjául szolgáló mese az egyetemes mesekincs része. Változatai élnek, vagyis inkább éltek egykor a magyar nép ajkán is. Sajátos típusú mese ez; nem egyszerűen a szegény sorból fölemelkedő legkisebb fiú karriertörténete, hanem a jó bolondé, aki mindig mások számára kaparja ki a gesztenyét, akinek sorsa csak a hű JANKOVICS MARCELL társ, a mesebeli igazságosztó púpos lovacska akaratából fordul jóra. Bolond Ivanuska hányattatása az igazak sorsát példázza — „bolondsága” csak a vele visszaélő érdemtelenek szemében bolondság. E mondanivaló késztethette a szerzőt arra, hogy az ősforrás helyett annak egyik múlt századbeli irodalmi feldolgozását vegye alapul, nagyobb teret, figyelmet szentelve ily módon a mese társadalmi vonatkozásainak, mint a meséi motívumok kibontásának. Ez az aprócska hűtlenség a népmese szelleméhez — úgy érzem —, inkább ártott, mint használt a mondandó tisztaságának; a film, a mese befejezése összecsapottnak tűnik kissé, különösen, ha összehasonlításul ez a tiszta tükrön, nemigen zavarja a néző örömét. Örök emberi igazság, egyetemes mesei köntösben, az orosz művészetnek titokzatos különösségében, páratlanul vonzó formanyelven: ez a Púpos lovacska, mely számomra mindig a gyermekkori élmény, a Tűzmadár felidézője marad.