Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)
1978-01-08 / 2. szám
KÉSEI TALÁLKOZÁS Madách Kamaraszínház Arbuzov négykezese jól illik a Kis Madách hagyományaihoz. Intim és érzelmes ez a szovjet darab, mint a Libikóka volt egykoron, vagy a Napsugár fiúk a közelmúltban. Bár ez utóbbinál humorban némileg szegő- HOSSZÚ KARÁCSONYI EBÉD - AZ OPERAPRÓBA Pécsi Nemzeti Színház A pécsi zenei hét rendezvénysorozatának befejező akkordjaként két egyfelvonásos operát mutatott be a Pécsi Nemzeti Színház társulata: Hindemith Hosszú karácsonyi ebédét és Lortzing Az operapróba című vígoperáját. Mindkettő magyarországi bemutató volt. Hindemith Hosszú karácsonyi ebédét nehéz feladat, hiszen operai értelemben véve nincsenek benne drámai összeütközések. Lemondó hangulatú, lassú tempójú mű, igen nagy figyelmet kívánó, technikailag is nehéz ének- és zenekari szólamokkal. Breitner Tamás zeneigazgató gondos betanításának eredményeként, Konter László rendezésében jó előadásnak lehettünk tanúi. Nem annyira az egyéni teljesítményeknek, sokkal inkább az együttes játéknak örülhettünk és szívesen jegyezzük fel az énekes szólisták nevét: Ágoston Edit, Piróka Éva, Bolla Tibor, Marczis MESÉL A BÉCSI ERDŐ Kaposvári Csiky Gergely Színház Szenvedélyes indulatoktól fűtött, mégis intellektuális, mélyen érző és mégis kegyetlen színházat játszanak Kaposvárott. Úgy tartanak tükröt a néző elé, hogy önmagát látja benne — ám, nem úgy, ahogy szeretné, hanem, ahogy mások látják. Úgy jelenik meg ebben a tükörben, amilyen valójában, a maga tragikomikus elesettségében, ügyetlen jóságában, vagy megfontolt gonoszságában. Szokatlan a színészek kifejezően képszerű, ironikusan kétértelmű, de a gondolatokat mégis halálos pontossággal közvetítő játékmódja is, amelyet nyolc év kemény munkájával alakítottak ki. Most Ascer Tamás tanúsította Ödön von Horváth Mesél a bécsi erdő című drámájának a rendezésével, hogy a társulat tartani tudja az elért szintet. Asher rendezésének egyik legfigyelemre méltóbb vonása, hogy a legkülönfélébb, ellenpontozó játékokkal minduntalan leleplezi a kimondott szavak, a tettetett gesztusok hazugságait, álságait, vagy puszta ostobaságát Mindig rátalál azokra a beállításokra, kis fizikai játékokra, gesztusokra, amelyek maximális erővel és eredetiséggel érzékeltetik az egyes drámai szituációkre _________ II -I SZÍNHÁZ ÉLJEN A KIRÁLYNŐ József Attila Színház Robert Bolt rendkívül tisztességes színpadi szerző. Éljen a királynő! című darabja valamivel a bulvár fölött s körülbelül ugyanennyivel az irodalom alatt helyezkedik el, és Bolt azért tisztességes, mert pontosan ezt is ígéri. Mi több: ígéretét teljesíti. A „sztori” — Stuart Mária skót és I. Erzsébet angol királynő egyenlőtlen történelmi összecsapása — persze már lerágott csont. De ki tudná megmondani, hogy mióta? Schiller óta? Az emlékezetes angol tévésorozat óta? Bolt a tévésorozatoktól átveszi a jelenetdramaturgiát, a történelmi témákat földolgozó körünkben ízlésdiktátoroktól a kötelező fanyarságot, Schiller Stuart Máriájából pedig a Davidson-jelenetet. Tisztességén csak az utóbbi miatt esik némi csorba, kivált hogy a fogalmazásban alul marad. Dehát erre a jelenetre azért van szüksége, hogy a végén meglegyen neki az ugyancsak kötelező „filozófiai” tanulság, amely szerint a teljes élet mégiscsak szebb, mint a politika ... A József Attila Színház előadása kicsit feszesebb a kelleténél. Mintha lelki fűzőben mozognának a szereplők, ahelyett, hogy szabadabban járkálnának oda-vissza a történelemből a mába, a szerző akarata szerint. Benedek Árpád rendező érzi a darab iróniáját és romantikáját, amelyet Szántó Judit fordítása példásan közvetít. Több „történelmietlen” lezserség a díszletben (Fehér Miklós), a jelmezekben (Kemenes Fanny) és a színészi játékban csak használna az előadásnak. Mondjuk, ha sokan lennének szellemileg olyan elegánsak, — és félangolosak —, mint Bánffy György. Kállai Ilona Stuart Máriaként szerepéhez méltóan franciás, vonzó — és a nőiséget a királynőiség elé helyezi. Ismerjük el azonban, hogy mind a történelemben, mind a darabban Erzsébeté a hálásabb szerep. Szemes Mari remekel. Erzsébeté koraságában is politikus, és megfordítva. Elhisszük neki, hogy egy világhatalom ura, és még meg is tudjuk sajnálni érte. Koltai Tamás nyebb. Nyugdíjas korú közönséggel láttam az előadást, s az idős nézők talán a legalkalmasabbak ennek a lírai játéknak a befogadására, ők tudják leginkább átélni, elfogadni, hogy a háború osztogatta csapások évtizedekre, sőt életre szóló lelki sérüléseket okoznak. Az a nemzedék, amely váratlan repülőzúgásra már véletlenül sem érez riadt menekülésvágyat, erőltetettnek tarthatja, hogy egy férfi még ma is naponta visz friss virágot a háborúban meghalt felesége sírjára, és szanatóriumi főorvos létére, vonzó női páciensek karéjában, ilyen sokáig magányos farkas marad. De a fiatalabb évjáratú közönség is elismeréssel figyeli Arbuzov kétórás küzdelmét a közhely ellen. Valljuk meg: az alaphelyzet éppen olyan banális, mint a végkifejlet. (Zárkózott, akkurátus főorvos ellenáll a korosodó cirkuszi pénztárosnőnek, majd végül „föllazul”. A történet csak úgy elviselhető, ha a helyzetet feledtetni tudja az írói eredetiség. És noha Arbuzov iróniában, kegyetlen igazmondásban meg sem közelíti Örkény némileg hasonló témájú Macskajátékát, azért szelíden ő is csipkelődik az öregséggel és a magánnyal.) A kissé desztilláltan környezetmentes történetet Tolnay Klári és Mensáros László úgy honosítják a mai pesti ízlésnek megfelelőre, ahogyan egy csepp citromlé tesz élvezhetőbbé édes vermutot. (Képünkön Tolnay Klári és Mensáros László.) Köröspataki Kiss Sándor Demeter, Kovács Zoltán, Kővári Anikó, Eszéki Zsuzsa, Németh József, Gyulai Edit, Albert Miklós énekelte a szerepeket, a sorsot jelképező pantomimalakot Szabolics Éva keltette életre. Hindemith műve után a Lortzingopera nagy kontraszt, a kor stílusában, sok szellemes ötlettel megírt, mozgalmas kis opera üdítő hatást kelt az élet és halál problémájával foglalkozó, filozofikus tartalmú XX. századi mű után. Itt is figyelemre méltó együttes produkciót hallottunk, ez a tény is dicséri Breitner évek óta tartó munkáját. Berczeli Tibor, Kővári Anikó, Eszéki Zsuzsa, Ágoston Edit, Kovács Zoltán, Bolla Tibor, Bognár András, Bőhm Alberto és Tóth József sok derűs pillanatot szerzett a nézőnek. Meg kell említenünk Hirsch Bence igen jó fordítását (mindkét operát ő ültette át magyarra), Székely László díszlet- és Vágó Nelly jelmezterveit. Kár, hogy a bemutató előadáson sem volt zsúfolt a nézőtér. Akik viszont jelen voltak, nagy tapssal fogadták a produkciókat. (Képünkön: jelenet a Lortzing-operából) „ . „„ ,, ^ Meixner Mihály * Mi uagtyuiiUAUS. giuies voltát. Pauer Gyula, a jövő szakadékaiba vezető, alagutat, bunkert idéző kopár díszlete telitalálat. A színészek, Helyey László, Pogány Judit, Olsavszky Éva, Koltai Róbert, Kun Vilmos, Hunyadkürti István és a többiek megrendítő erővel tárták fel alakításaikban a harmincas évek bécsi kedélyessége, szívélyessége mögött meghúzódó emberi ürességet, mérhetetlen butaságot és aljasságot. (Képünkön Helyey László és Pogány Judit.) .... . _ .. Mihályi Gábor _______HETI AJÁNLAT FILM A MEGRÖGZÖTT Szovjet-lett film Újabb címfordítási leleménnyel lepték meg filmforgalmazóink a nézőket, ez ráadásul rosszul, sőt értelmetlenül hangzik. A lett Alosz Broncs Feleslegesnek lenni címmel rendezte filmjét, Suksin Vörös kányafájának árnyékában. Az ő hőse is gyakori bűnöző, s éppen szabadulásának pillanatától kísérhetjük végig tragikus sorsát. Ő is találkozik a megváltást ígérő szerelemmel, egy csinos taxisofőrnő személyében. Megpróbál kitörni a múlt, a barátok szorításából, de sikertelenül. Joggal érzi magát feleslegesnek, hiszen a környezet, a „becsületes" emberek világa nemigen fogadja be. Tragédiája, hasonlóképpen a Vörös kányafa főszereplőjéhez, társadalmi, emberi vétségből fakad. Alosz Broncs azonban, sajnos, nem olyan jó rendező, és Vitautasz Tomkusz nem olyan meggyőző színész, mint Vaszilij Suksin volt. Kettejük produkciójából hiányzik az erő, az egyéniség varázsa, mely a történet sablonjain átsugárzik, s elhiteti velünk, hogy egy szabálytalan, a sorból kilógó ember, a „jobb sors” lehetősége híján eltékozolt energiákkal, szükségszerűen pusztul el a balti Lettországban, csakúgy, mint a szibériai kányafák tövénél. Székely Gabriella KIÁLLÍTÁS GÁBOR MARIANNE KIÁLLÍTÁSA Magyar Nemzeti Galéria Gábor Marianne tárlata művészettörténészekre nézve példaszerűen rendezett kiállítás: egy majdnem négy évtizedes művészpálya minden hozzáférhető alkotását összegyűjtötték a rendezők — 759 festményt és vagy 400 akvarellt, nem beszélve a katalógusban nem jelzett aprócseprő családi vonatkozású képeslapokról és hasonlókról, a katalógus pedig hasznosan áttekinti a művésznőről szóló eddigi magyar és külföldi irodalmat. Egy kulturált és harmonikusan fejlődő életmű teljessége tárul a látogató elé, és ha nem tompul el érzéke a nagyon terjedelmes anyagtól — mert ezernél jóval több képet végigböngészni nem akármilyen szellemi teljesítmény — feltétlenül talál néhány portrét vagy tájat, amely csöndes, ironikusan idilli, Szőnyi iskolájával rokon, de saját útján fej □ .