Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)

1978-02-19 / 8. szám

I­­o­n XIM Hazám a városban Mint az Új Tükör olvasója és régi budapesti lakos több — talán a közvéleményt is ér­deklő — témával tudnék szol­gálni. 82 éves vagyok, az órás mes­terséget tanultam. A József utcában laktam, és a Kálvin téren keresztül jártam át Bu­dára, az akkor új Erzsébet-hí­­don — vagy 6—7 ezerszer 4 éven keresztül. Most hiányo­lom a szép Kálvin téri műem­lék szökőkutat, és szeretném tudni, megvan-e még? Egyébként és főképpen most arról írnék, hogy a város la­kossága honnan tudta meg a pontos időt az 1910-es években. Hoser Victor svájci szár­mazású órásmesternél voltam órásinas 4 évig Budán, a Szarvas tér felé vezető akkori Árpád utcában. Ez a ház most Semmelweis-emlékmúzeum. A budai lakosságnak a pon­tos déli időt a Donáti utcában most is meglevő épületben, a reáltanoda tudós tanárai által szerkesztett ágyú lövése jelez­te. Az Árpád utca akkor elég meredek volt, és az utcában haladó villamosból a kalauz vagy a vezető sokszor leugrott, és megnézte a pontos időt a ki­rakatban levő hajókronomé­terről. A mi műhelyünkben készült az akkori műegyetem által rendelt álló óra, ami tud­tommal még most is működik a Múzeum körúton. Ez az utcai óra szinkronban működik egy hátsó betontöm­bön elhelyezett másik órával, mivel a talajrezgés miatt nem lehetne pontos. Az órát 1913- ban állították fel, én akkor „szabadultam”, és a bemuta­tott munkámért egy 20 koronás aranyat kaptam. Pontos időt jelzett az Egye­tem téri templomból minden délben felhangzó harangzúgá­son kívül a telefonhírmondó is. Ez a Rákóczi úton volt az Uránia színházzal (most mozi) szemközt valamelyik házban, híreket is leadott. Egyik-másik nagyobb kávéházba, étterembe is be volt vezetve. Pontos időt jelzett az az ál­ló városi óra, amelyről a nóta is szól: „Hétre ma várom a Nemzetinél, ott, ahol a hatos megáll...” De ez már később létesült. Tán érdemes még megírnom, hogy a hídon naponta kétszer is átmenve. 2 krajcár hídpénzt kellett fizetni a pesti oldalon, de Budáról vissza nem kellett fizetni. Özvegy édesanyámnak ez is elég nagy kiadás volt, mert a gazdám 4 éven keresz­tül semmit sem fizetett, és én hazajártam ebédelni. A Tabánról még sok emlé­kem van. Például a Döbren­tei téren a Forgó kioszkkal szemben voltak a szobrászok, festők által bérelt nagy, üveg­ablakos hodályok. Sok szegény szobrász még ott is lakott. Azt hiszem, több neves művész dolgozott ott akkor, én Holló Barnabásra emlékszem. Mások is többször bejöttek az üzlet­be beszélgetni a mesterrel és melegedni. Egy ízben, azt hi­szem, éppen Holló mondotta: maguk már nem igazi meste­rek, az órákat már nem maguk készítik. Erre a mester azt vá­laszolta, hogy a mai művészek sem képesek már olyan alko­tásokra, mint a régi görögök és rómaiak. Színyei Merse Pál is ott la­kott, a szomszédban levő ki­rályi palotához tartozó ház­ban, amelyben a várbeli tiszt­viselőknek volt lakásuk. Én katonáskodás, frontszol­gálat után, megélhetést keres­ve, vidékre mentem, mert vidéken a segéd kosztot és kvártélyt kaphatott. 6 évig se­­gédeskedtem Halason, aztán műhelyt és később üzletet nyi­tottam. Most nyugdíjas vagyok, a lakásomon javítgatok egy-két órát. Funk Árpád Kiskunhalas Fenyő utca 10. Küldjön egy képet! (1978. 4. szám) Az olvasóink által beküldött anyagokhoz — különösen Ká­roly király vasúti miséjével kapcsolatban — több kiegészí­tést, helyesbítést tartalmazó levél érkezett szerkesztősé­günkbe. Terjedelmi okok miatt csak az alábbi levelet közöl­jük, de megköszönjük dr. Fo­­garassy Lászlónak (Pozsony) és N­állási Ernőnek (Siófok) értékes hozzászólását. * Az Új Tükör egyre széle­sebb tartalmi skálájával mél­tán kiérdemli az olvasóközön­ség érdeklődését, és közremű­ködésre is „kényszeríti” egy­­egy cikkel kapcsolatban. A történelmi miniatűrökkel való játék, nagy események apró mozzanatainak életrehívása, a múltnak — különösen saját múltunknak — történelmi hű­séggel való idézése hasznos és gondolatébresztő dolog. A Károly király vasúti mi­séje című cikkhez az alábbi kiegészítést szeretném nyújta­ni. A kép értékéből semmit sem von le, hogy nem Budaörsön, hanem a torbágyi­­vasútállo­máson készült, és nem titok­ban. A tábori misét ugyanis ott tartották 1921. október 23-án. A miséző pap egy sop­roni bencés páter volt, a ki­rály egykori tanára. A király nem október 22-én, hanem 20-án érkezett Magyarország­ra. A repülőgép Pusztacsalá­don, Dénesfa mellett szállt le. A két repülőtiszt Fekete százados és Alexay főhadnagy voltak (nem Alexej!). A ki­rályt néhány politikuson kí­vül, a katonák képviseletében báró Lehár Antal ezredes (Le­hár Ferenc testvére) várta. Ostenburg csak Sopronba ér­kezése után csatlakozott Ká­roly királyhoz. A budaörsi ösz­­szecsapás után a királyi pár Tatára, az Eszterházy-kastély­­ba vonult vissza. Innen vitték őket Tihanyba, majd novem­ber 1-én Bajára, ahonnan a Glowworm (nem ,,Glow­­form”!) angol monitor szállí­totta Madeira szigetére. A Műemlék vagy mégsem? című cikkhez. A magyar műemlékvédelem világszerte elismert, a legutób­bi, Magyarországon tartott nemzetközi konferencia meg­állapításai sem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel. A külföldi szakemberek azt látták, amit megmutattak ne­kik. Gödöllőt nyilván nem. Nagyon örülök, hogy Váraljai János szót emelt a két kas­télyért. A gödöllői Grassalko­­vich-kastélyhoz hasonló elren­dezésű és azonos stílusjegye­ket mutató kastélyunk a péceli Ráday-kastély, a nagytétényi Száraz­ Dáni és a gernyeszegi (Erdélyben) Teleki-kastély. E négy kastélyt a művészettör­téneti szakirodalom is együtt szokta említeni. A pécelit és nagytétényit új céllal és tar­talommal helyreállították és használják. Úgy tudom, Gö­döllőn új művelődési házat kí­vánnak létesíteni. A kastély jelenlegi üzemeltetői talán nem gördítenének akadályokat az elé, hogy egy új szociális ott­hont építsenek, és a kastélyt inkább kulturális célokra használják fel. A babati kastélyról közölt fénykép felirata nyilvánvaló sajtóhiba. A babati helyett „balatoni”-t írtak! dr. Vass Dénes Budapest V., Királyi P. u. 14. Az olvasónk által észrevett sajtó­hibán kívül a szerző, Váraljai Já­nos nevét is tévesen írtuk - elné­zést kérünk. Az Új Tükör pinceklubban (Osvát utca 11.) 1978. február 20-án, 18 órai kezdettel. „Szenvedélyes meditá­ció” címmel Verdes Tamás szín­művész tart önálló estet. Közre­működik: Pertorini Rezső. __________________________| Klubhírek SZÉKESFEHÉRVÁROTT január végén Új Tü­körestet rendezett a városi népfront bizottság és a Velinszky-könyvtár. Pesti János értékelő bevezetője után lapunk munkatársai (Béres Attila, Fekete Sándor, Szász Imre) válaszoltak a találkozó résztvevőinek kérdéseire. Ezúton is köszönjük Molnár Istvánnénak, a könyvtár ve­zetőjének, hogy példás szervező munkával biz­tosította az est emlékezetes sikerét. A VERESEGYHÁZI Váci Mihály Művelődési Központi igazgatója megbeszélést tartott a köz­ség gazdasági vezetőivel és a szocialista brigá­dok képviselőivel. A jelenlevők a brigádok köz­­művelődési vállalásainak közös előkészítésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Elhatá­rozták, hogy a község szocialista brigádjai együttesen csatlakoznak a házban működő Új Tükör klubhoz, és aktívan részt vesznek össze­jövetelein. „Enyém a szó” címmel minden bri­gád — a Művelődési Központ segítségét is igénybe véve — bemutatkozik a klub rendez­vényein. A bemutatkozásokon a brigád a házi­gazda. Február 23-án az Új Tükör decemberi és januári számaiból rendeznek vetélkedőt. A veresegyházi Új Tükör klub május végén, jú­nius elején megrendezi a Pest megyei és a fő­városi Új Tükör klubok találkozóját. A SÁROSPATAKI Új Tükör­klub 1978. már­cius 3—4—5-én Telkibányán klubfarsangot ren­dez. A klubtagok megismerkedhetnek hazánk egyik legrejtettebb, nehezen megközelíthető, de csodálatosan szép vidékével, a Zemplénnel, elsősorban annak történelmi emlékeivel és nép­rajzi hagyományaival. A jelentkezők létszám­­kerete: 401­ fő. AZ ÉRDI Új Tükör klub játékos vetélkedőjén a közismert „kakukktojás” játék adta az ötle­tet: az Új Tükör előző számában megjelent cikkek közé egy idegen újság cikkét a „kakukk tojta”. A klubtagoknak meg kellett találni az összefüggések alapján az idegen cikket. A DEBRECENI Atlasz Új Tükör­klub vetélke­dőjének az volt a címe: „Lehet egy Tükörrel több?” Az októberi lapban megjelent cikkek alapján készült a forgatókönyv, módszere a­ tv „Lehet egy kérdéssel több?” című vetélkedőjé­hez hasonlított. Csak közvetlenül... Óg­ meg az emberfia néhanapján, mert egyes hivatalos vagy hivataloskodó szer­vek nyakatekert, bürokrata nyelvű kör­mondatokban utasítgatják erre meg arra. És örül a szív, ha néha közvetlen embe­ri hangot talál. Mint például a mellékelt vámszabály-nyomtatványon, amelyet a lengyel határ átlépésekor nyomnak elő­zékenyen az ember kezébe. (Szegény, fia­tal lengyel vámtiszt nem tudta, hogy a cédula olvastán miért dől a nevetéstől a buszrakományra való magyar turista ...) „Lengyelországba érkező turista vám­mentesen behozhat, saját használatra szükséges mennyiségben: élelmiszert, mindennapi használatú cuccokat (ruha, cipő, kozmetikai cikkek stb.), sport- és turistafelszerelést, valamint fotófelszere­lést.” Aztán torkomon akadt a nevetés. Ki tudja, hány lengyel, német, angol turis­ta derül ebben a pillanatban a mi keres­kedelmi reklámszövegeinket, tájékozta­tóinkat olvasván. Azok a külföldről be­érkező használati utasítások, amelyeknek nyelvi torzszülöttein oly jókat mulatunk, nemcsak humoreszknek kínálják magu­kat. Tükörnek is. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN □45

Next