Új Tükör, 1980. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)

1980-01-13 / 2. szám

OLYAN VOLT, MINT A MAGYAR LABDARÚGÁS 1976 májusában kötöttem barátsá­got az Új Tükörrel, amikor ezen a néven először megjelent. A találko­záskor elég volt „meglátni és meg­szeretni”, annyira, hogy ez a barát­ság mind a mai napig tart. Lapjuk minden megjelent példányából őr­zök is egyet-egyet, hogy azokat mint értékes kultúrtörténeti dokumentu­mokat hagyhassam utódaim hasz­nára és kedvtelésére. Azt, hogy én hűséges előfizetőjük és népszerűsí­tőjük voltam, vagyok. Önök lapjuk sajátos profiljával és magas színvo­nalával honorálták. Azért, mert kapcsolatom lapjuk­kal ilyen, úgy érzem jogom(?) vagy talán kötelességem is elmondani Önöknek, hogy az a közleményük, amelyikben hírül adták, hogy Orvosi üzenetek címmel új rovatot terveznek nyitni, megütközést kel­tett bennem és nemcsak bennem. Azonnal felrémlett szemeim előtt más lapok hasonló rovata. Ott ugyanis még valamennyire elvisel­hető, de hasonló olvasói levelekre adott válaszok gyűjteménye nem il­lik lapjukhoz... De hadd szóljak arról, hogy mi­lyen nyomokat hagyott bennem a televízió szilveszteri műsora. 1. Olyan volt ez a műsor, mint a magyar labdarúgás. Mindig képes alulmúlni önmagát. 2. Azt már kellene tudni, hogy sem a szellemeskedés, sem a meg­jelenített női bájak nem pótolják a humort és a szatírát. 3. Hiányoztak nagy humoristáink közül sokan. Hol volt Kellér Dezső, Kabos László, Kibédi Ervin, Bárdy György, Csákányi László, Kazal László, Hofi Géza, Angyal János, stb. ? 4. Tulajdonképpen zseniális mű­sor volt, más szemszögből nézve. Ha a szerzők, rendezőik azt akarták el­érni, hogy a műsort szidja a ked­ves néző, ne az általuk annyira ijesztőnek beharangozott ár- és jö­vedelemviszonyokat. 5. Ezt a fajta megközelítést azért lehet mégis kételkedve fogadni, mert a televíziónál illetékesebb helyről tudjuk, hogy életszínvona­lunkat nem csökkenteni, szinten tartani akarjuk. Családom négytagú. Közösen néz­tük végig a műsort. A Mikroszkóp tagjainak és Alfonzónak örültünk. Nyirfás Dezső Szentgotthárd, Rákóczi u. 10. I isiXdUt Smlustarf $ '■ OLVASÓINK A TÉVÉ SZILVESZTERI MŰSORÁRÓL Arra kértük olvasóinkat, január 5-ig írják meg véleményüket a rádió és a televí­zió szilveszteri műsoráról. Ez a határidő akkor megfelelőnek látszott, de sajnos nem számoltunk a posta kézbesítési ütemével. Jó néhány levél elkésve érkezett, az­után, hogy az alább közreadott néhány levelet már a nyomdába küldtük. Tanulsá­gaikat, elgondolkodtató megjegyzéseiket, kritikájukat ezért a legnagyobb sajnála­tunkra pillanatnyilag nem hasznosíthatjuk. Szabó Kálmánna budapesti olvasónk szintén késve érkezett leveléből mégis ki­emelnénk egy megszívlelendő észrevételt. Azt írja, nagyon jól szórakozott a tévé szilveszteri műsorán, de talán még nagyobb élvezettel böngészte végig utóbb a la­pokban megjelent kritikákat. Sok egymásnak ellentmondó véleménnyel találkozott, ami az egyik műbírálónak tetszett, a másiknak nem, amit az egyik jónak tartott, a másik nem. A hozzánk küldött levelekből is ez tetszik ki, s a véleményeknek ezt a sokféleségét, mi — akárcsak Szabó Kálmánné­t természetesnek tartjuk. Ezért adjuk közre az ellentmondó megállapításokat is. Rövidítve, de stilizálás nélkül. Föltűnő viszont, s a közölt és nem közölt levelekből egyaránt kitetszik ez: szil­veszterkor mindenki a tévét nézte. Úgy látszik, számítottak a rádió műsorának a héten egyébként már lezajlott ismétlésére. Mégis kérdés, nincs-e ennek valamiféle tanulsága a rádió műsorszerkesztése számára? az est leglátványosabb és egyik leg­jobban sikerült száma. Mindent összefoglalva: egész ta­karos (és takarékos) műsort láthat­tunk. Egyetlen dilemmánk azonban maradt: ez a topless-divat a té­vénkben jövőre milyen irányban fejlődik tovább? Vagy semmi ok a pánikra : pusztán ruhatakarékosság­ból láttunk bemutatót? Budai Balogh Sándor Budapest, 1311. Pf 13. RUHATAKARÉKOSSÁGI BEMUTATÓ A szilveszteri műsor.. . Nekem Komlós konferálása mindig eszem­be juttatja Nagy Endrét, Békeffi Lászlót és Kellér Dezsőt... Iste­nem, milyen nagy konferansziék voltak ők!... Nem mondom, Kom­lós is bájos a csinált idétlenkedé­seivel, esetlenségével és ahogy be­szél — és az égvilágon nem mond semmit. Ahogy jelentőségteljesen néz és beszélget a közönséggel. Per­sze hogy más, mint Nagy Endre, Békeffi vagy Kellér... Mondjuk ki: nem olyan szellemes, de erről iga­zán nem tehet. A műsora viszont ezúttal gyengécskére sikerült. Még a tehetséges Sass József rohangálá­sa a kocsijával sem volt a szokott humoros. Tudjuk, egyre kevesebb a parkolóhely és nehéz az Árpád-hí­­don átjutni — mi ebben a kaca­gásra ingerlő? Alfonzó Világszínháza valódi, jó szórakozást jelentett. Ebből is ki­emelkedett a Ványadt bácsi című jelenet. Ezt fakírok sem nézhették végig hangos nevetés nélkül. Ez a kiváló művész, Chaplini—Buster Keatons humorával jelenleg egye­dülálló attrakció, ötletességével — gondolom — szólóban képes lenne egy teljes szilveszteri műsort ad­ni. Egyszer talán érdemes lenne er­re is felkérni. A parodisták — Gálvölgyi János­sal az élen — igazán kitettek ma­gukért. A gőzfürdő jelenet szinte klasszikus magaslatot ért el. A Szuperbola idén kiemelkedően erotikus volt. Kevesebbnek tűnt ugyan a csupasz női fenék, de fe­detlen keblek, női mellek, mellecs­­kék, bőségesen kielégíthették az ilyen irányú igényeket. A társasá­gunkban üldögélő, de hivatásához szilveszter estéjén is hű statisztikus barátunk összesen 31 (azaz har­mincegy) meztelen női mellet szá­molt meg. Hogy miért volt páratlan az összegezés? Mert az egyik hölgy­nek csak a fél melle látszott. Ren­dezési hiba? Szóval a Szuperbola mellbedo­bással győzött az erotikumra vágyó nézők körében. Persze, szellemes volt még a Vitray-szöveget fel­használó Kapcsoltam jelenet is, kü­lönösen az olajsejk jelenete, itt in­dokolt volt a csupasz emlő. A mű­­sorpergést kicsit hátráltatta, hogy a tévébemondóknak elfelejtettek va­lami alkalmi szöveget írni, ezért sokszor csak zavartan tébláboltak. Az „öt dudás” a humoros jelenetek­ben nem nagyon dudált, inkább halkan tilinkózott. Szilveszter esté­jére jóval frappánsabb jelenetekről kellene gondoskodni, és főleg hu­morosabbakról. A disco-paródia volt HÁROM SZÁMRÓL­ ­. Jó, időszerű kabaréműsort adott az Öt dudás egy csárdában. Külön öröm volt ebben az összeállításban, hogy a négy sztár: Agárdi, Bodrogi, Körmendi, Sztankay mellett egyen­rangú partnerként ott volt és hoz­zájuk hasonlóképpen kitűnően sze­repelt Bencze Ferenc. 2. A Diszkó paródiaműsorból ki­emelkedett a tévébemondók ABBA- száma. Volt viszont ennek az ösz­­szeállításnak egy disszonáns száma, amelyben Lukács Sándor parodizált egy külföldi énekest. A hibát nem ő, hanem a rendező követte el. Lu­kács egy koporsóból szállt ki, kezé­ben mankóval, majd száma végén mankóstul visszafeküdt a koporsó­ba és rátették a szemfedelet. Nem a morbidság ellen van kifogásom, de nem láttam benne szellemessé­get. 3. Nagyszerű volt a műsor 1979-i részét lezáró Antal—Vitray párbe­széd. Szellemes, mértéktartó, 150 vezércikknél és évzáró szpícsnél többet mondott. Persze mit sem ért volna a kitűnő szöveg, a két, nem színész, de remek tévéegyéniség in­tellektusa nélkül. Végül : ha nincs is karácsony Cor­vin nélkül, de lehet szilveszter Hofi nélkül. Dr Del Medico Imre Budapest XIV., Handzsár utca 6. FÉRFIAKNAK VALÓ A televízió műsorát családommal együtt tekintettem meg, aztán lefe­küdtünk. Hamar elaludtam és mi­után egész este mindent csak mód­jával fogyasztottam, álmodtam is! Úgy kezdődött, hogy egy székben ültem. Kezem hátra volt kötve, sze­memet kendő fedte. — Mit tud a békáról? — kérdez­te egy zordon hang. A válaszra már nem volt időm, mert hirtelen világos lett. Mellettem három an­gyal állt. Megmenekültem. Csoda csinosak voltak, csak úgy feszült rajtuk az egyenfarmer! Meg akar­tam köszönni a segítségüket. Külö­nösen a hosszú, szőke hajú tetszett. — Fogjon meg — nevetett fe­lém és egy hosszú, kerekes deszkán elszáguldott. Nem volt időm töprengeni a szép angyalkákon, mert Szuhay prof. in­vitált be egy hatalmas előadóte­rembe, melynek közepén egy csi­nos, meztelen lány állt. — Most pedig megmutatom, mi­lyen is az emberi test belülről — mondta a prof., és egy hatalmas kést húzott elő. — Nem engedem! — ugrottam a lányhoz és átölel­tem. — Nekem jó így, ahogy van. — No, no — kacsintott felém a prof. asszisztense, Árkus doktor — mindent a szemnek, semmit a kéz­nek! Már éppen azon törtem a fejem, hogy aranyat vegyek a lánynak, vagy befizessem egy mexikói IBUSZ-útra, amikor öt szmokingos férfi közeledett felém. Négy közü­lük roppant ismerős volt, a tévé vidám műsoraiban már gyakran láttam őket. Az ötödiket azonban nem tudtam azonosítani. — Bencze Ferenc — dörmögte felém rekedtes hangján. — Kérem, ön hogy került ide? — kérdeztem. — Nézze, egyszer már szerettem volna én is tisztességesen felöltöz­ni — válaszolta és hamiskásan megpödörte a bajuszát. Az öt dudás egyébként csoda jó­pofa volt ! Egymást múlták felül, még éneklésben is. Sajnos, az ő társaságukban sem érezhettem magam biztonságban. Olyan csinos partnernőket kaptak, hogy elöntött a sárga irigység! — Könnyű a Sztankayéknak — dohogtam. Talán nekem is lehetne sikerem Káldy Nóránál, Moór Ma­riannánál, Sáfár Anikónál meg Bánfalvi Áginál, ha teszem azt, be­törő vagy HKI-dolgozó lennék! De így mint szimpla néző? Leforrázva távoztam. Egy elha­gyott kerti lugasban Alfonzó foga­dott részvéttel. — Magának sem sikerült? — kérdezte. — Pihenjen meg nálunk. Szonjácska, egy csaját a szeren­csétlennek. Szonja-Kovács Zsuzsa álmodozva töltötte ujjaimra a forró csaját. Nem éreztem fájdalmat, őt bámul­tam ... — Minek a barna énnékem — dúdoltam —, mikor én a szőkét is szeretem! És egyáltalán, miért van az, hogy ezen az éjszakán nekem minden nő tetszik? ... Hirtelen felgyorsult az ál­mom. A gyerekeim által állandóan nyúzott diszkózene minden további álomképet elsöpört. Abba, Boney M., Demis Roussos, Baccara, és a többiek képe összekeveredett Ta­kács Mari, Kudlik Juli, Márkus László, Pálos Zsuzsa, Csala Zsuzsa, Csongrádi Kati, Mányai Zsuzsa vo­násaival. Amanda Lear vonaglott felém, de mire elértem volna, már Harsányi Gábor volt, én pedig hir­telen azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Egyszerre egy hatalmas órát pillantottam meg, öt perc múl­va lett volna rajta éjfél. " — Te jó ég! Megint előbb fo­gunk koccintani ! — emlékeztem ré­mülten egy régi szilveszterre. Szerencsére két komor ismerős tűnt fel: Vitray Tamás meg Antal Imre. Nem illett hozzájuk az ünne­pélyesség. Valahogy az volt az ér­zésem, csak azért „szövegelnek”, hogy elteljen a hátralevő idő. Aztán az óra tizenkettőt ütött és én, mielőtt számhoz emelhettem volna a pezsgőspoharat, felébred­tem. Eszembe jutott az Új Tükör felhívása: írjuk meg, mi nézők, mi­­lyen is volt a szilveszteri tv-mű­­sor. Hát, azt hiszem, ilyen volt: kedves, mulatságos, kicsit pikáns. Szóval mindenképpen nekünk, fér­fiaknak való! Tárkányi Imre Budapest II. Széher út 61.

Next