Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)
1981-05-03 / 18. szám
dául több mint kétszáz ember dolgozik. Azt mondtuk, hogy nem szeretnénk elbocsátásokat. Ragaszkodunk a törzsgárdához. Megértést kértünk és közöltük, hogy az eddigi jövedelmet biztosítjuk, de a gyár más területén kell dolgozni, ahol szükséges. Volt, aki segédmunkási vagy gépkezelői feladatot kapott. — S ezt megértették? — Természetesen nem örültek az emberek, de megértették. Tisztességgel ellátják a rájuk bízott új feladatokat. Azt is megígértük, hogy mindent megteszünk azért, hogy mielőbb visszamehessenek munkahelyükre. — Mivel magyarázza, hogy ilyen simán megoldódtak a dolgok? — Csak azzal, hogy mi idejében, nyíltan és őszintén tájékoztattuk a kollektívát a gondokról. Nem titkoltunk el semmit. DEMOKRÁCIA ÉS SZÁMONKÉRÉS — Gondolom, itt is figyelik a lengyelországi eseményeket. — Biztos vagyok abban, hogy minden magyar állampolgár figyeli. Nálunk is mindenkinek le kellett vonnia bizonyos következtetéseket a maga munkaterületére. Meggyőződésem, hogy az események nélkül is azt kellett tennünk, amit tettünk, és természetes munkamódszernek tartom, hogy eszmecserét folytassunk az emberekkel. Ez elengedhetetlen egy döntés előkészítésénél. Parancsolni ? ... hát az a legkönynyebb. De akkor annak olyan is az eredménye. — Van olyan vélemény is, hogy a demokrácia a közéletben kívánatos, termelőhelyen nem mindig szerencsés. — Nem tudom elképzelni azt, hogy csak egy vezető készítse elő a döntést. Ki kell kérni a döntés témájában a leginkább járatos főnökök, beosztottak, szakemberek véleményét. Esetleges alternatívák felállítása után kell meghozni a döntést. Ha a határozat megszületett, utána már nem vitatkozunk, azt végre kell hajtani. Mert ha én az előkészítésbe bevonom azokat, akik a végrehajtásban kulcsszerepet játszanak, akkor az félig már meghozza a végrehajtás sikerét is, hisz sajátjának érzi a döntést a munkás is, ha előtte megkérdezték. — Úgy értesültem, hogy önre a határozott hangnem a jellemző. — Nézze, a demokrácia, különösen az üzemi demokrácia egy adott célt szolgál, az sem „parttalan”, és semmiképpen sem anarchia. Az az egyik alapvető szerepe, hogy felszínre hozza az alkotó gondolatokat és törekvéseket, és segítse ezek megvalósítását. A végrehajtás viszont kemény, következetes vezetői munkát követel a mindennapokban. Ez nem mond ellent a demokráciának, sőt szükségszerűen kiegészítik egymást. — Ózdon nagy értékű beruházások történtek a közelmúltban, és ami ritkaság ... pontosan, határidőre készültek el. — Ne nevezzen nagyképűnek. Valóban, pontos határidőre készült el a rúdhúzómű, a dróthengermű és az acélmű .. . Semmi különös nem történt, pedig nagyon sok vállalattal dolgoztunk együtt... és módszereinkben sem találtunk fel semmi újat. Azt csináltuk, amit az előbb elmondtam... — De hogyan? — Rendszeres és komoly, sőt lényeregtörő számonkérésekkel..., ami bevallom, néha nagyon kemény összecsapásokhoz vezetett. — Hol? — A mindennapok gyakorlatában a vállalatok szintjén. De ez természetes volt. — Komolyan mondja? — Igen, és ezenkívül negyedéves gyakorisággal miniszterhelyettesi és államtitkári irányítással folytak a konzultációk, s azok eredménye mindig határozott döntés volt. Amit végrehajtottunk. — Teljes szigorúsággal. „A hétköznapokban élem ki magam.”