Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

1981-05-03 / 18. szám

dául több mint kétszáz ember dol­gozik. Azt mondtuk, hogy nem sze­retnénk elbocsátásokat. Ragaszko­dunk a törzsgárdához. Megértést kértünk és közöltük, hogy az eddigi jövedelmet biztosítjuk, de a gyár más területén kell dolgozni, ahol szükséges. Volt, aki segédmunkási vagy gépkezelői feladatot kapott. — S ezt megértették? — Természetesen nem örültek az emberek, de megértették. Tisztesség­gel ellátják a rájuk bízott új fel­adatokat. Azt is megígértük, hogy mindent megteszünk azért, hogy mi­előbb visszamehessenek munkahe­lyükre. — Mivel magyarázza, hogy ilyen simán megoldódtak a dolgok? — Csak azzal, hogy mi idejében, nyíltan és őszintén tájékoztattuk a kollektívát a gondokról. Nem titkol­tunk el semmit. DEMOKRÁCIA ÉS SZÁMONKÉRÉS — Gondolom, itt is figyelik a len­gyelországi eseményeket. — Biztos vagyok abban, hogy minden magyar állampolgár figyeli. Nálunk is mindenkinek le kellett vonnia bizonyos következtetéseket a maga munkaterületére. Meggyőző­désem, hogy az események nélkül is azt kellett tennünk, amit tettünk, és természetes munkamódszernek tartom, hogy eszmecserét folytas­sunk az emberekkel. Ez elengedhe­tetlen egy döntés előkészítésénél. Parancsolni ? ... hát az a legköny­­nyebb. De akkor annak olyan is az eredménye. — Van olyan vélemény is, hogy a demokrácia a közéletben kívána­tos, termelőhelyen nem mindig sze­rencsés. — Nem tudom elképzelni azt, hogy csak egy vezető készítse elő a döntést. Ki kell kérni a döntés té­májában a leginkább járatos főnö­kök, beosztottak, szakemberek véle­ményét. Esetleges alternatívák fel­állítása után kell meghozni a dön­tést. Ha a határozat megszületett, utána már nem vitatkozunk, azt végre kell hajtani. Mert ha én az előkészítésbe bevonom azokat, akik a végrehajtásban kulcsszerepet ját­szanak, akkor az félig már meghoz­za a végrehajtás sikerét is, hisz sa­játjának érzi a döntést a munkás is, ha előtte megkérdezték. — Úgy értesültem, hogy önre a ha­tározott hangnem a jellemző. — Nézze, a demokrácia, különö­sen az üzemi demokrácia egy adott célt szolgál, az sem „parttalan”, és semmiképpen sem anarchia. Az az egyik alapvető szerepe, hogy felszín­re hozza az alkotó gondolatokat és törekvéseket, és segítse ezek meg­valósítását. A végrehajtás viszont kemény, következetes vezetői mun­kát követel a mindennapokban. Ez nem mond ellent a demokráciának, sőt szükségszerűen kiegészítik egy­mást. — Ózdon nagy értékű beruházá­sok történtek a közelmúltban, és ami ritkaság ... pontosan, határidőre ké­szültek el. — Ne nevezzen nagyképűnek. Va­lóban, pontos határidőre készült el a rúdhúzómű, a dróthengermű és az acélmű .. . Semmi különös nem tör­tént, pedig nagyon sok vállalattal dolgoztunk együtt... és módsze­reinkben sem találtunk fel semmi újat. Azt csináltuk, amit az előbb elmondtam... — De hogyan? — Rendszeres és komoly, sőt lé­­nyeregtörő számonkérésekkel..., ami bevallom, néha nagyon kemény összecsapásokhoz vezetett. — Hol? — A mindennapok gyakorlatában a vállalatok szintjén. De ez termé­szetes volt. — Komolyan mondja? — Igen, és ezenkívül negyedéves gyakorisággal miniszterhelyettesi és államtitkári irányítással folytak a konzultációk, s azok eredménye min­dig határozott döntés volt. Amit vég­rehajtottunk. — Teljes szigorúsággal. „A hétköznapokban élem ki magam.”

Next