Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

1981-05-10 / 19. szám

KIVÁLÓ MŰVÉSZ, 1981 „Gusztávság" nélküli rendező Láttam néhány éve egy csacska tévékrimit, amely­ben az áldozatot egy Oscar­­díjjal vágták fejbe. Nem sokkal később kézbe vehet­tem egy Oscar-díjat, Székely János, a kiváló író és for­­gatókönyvíró özvegyének Duna-parti lakásában: való­ban, az Oscar-díj súlya és mérete olyan, mintha gyil­kossághoz formatervezték volna. Akkoriban ez volt az egyetlen Oscar-díj Magyar­­országon. Azóta van még egy, s mint a nyugdíjaknál mondják, nem is özvegyi, hanem ,.saját jogon”: Rófusz Ferencé, amelyet A légy cí­mű rajzfilmért kapott. Ez a díj éppúgy, mint néhány éve Jankovics Marcell Kos­­suth-díja vagy az idei ki­tüntetések közt Nepp József Kiváló Művész címe egy­aránt azt jelzi: a nagy fil­mek — legalábbis hosszú és drága filmek — árnyékában készülő és a mozikban előt­tük futó animációs film­jeinkre rövidségük és vi­szonylag szerény költségeik ellenére nem lehet nem odafigyelni. Nepp Józseffel ülünk a Pannónia Filmstúdió kantini­jában. Lehet, hogy nem il­lik az ünnepélyes hangulat­hoz, de engem személy sze­rint izgat a kérdés — azt fe­szegetem, üzlet-e a rajzfilm. — Talán igen. Mi közvet­lenül ezt nem érzékeljük, mert a filmek eladása már a Hungarofilm dolga. De azért biztosan nem olyan rossz üzlet, hiszen a János vitéz például körülbelül 15 millióba került, a Ludas Ma­tyi is, és mindkettő 1,5-2 millió nézőt vonzott a mo­zikba. De az az igazság, hogy Walt Disney egész estét be­töltő filmjei annak idején nem jelentettek anyagi si­kert, ezért is fogtak olyan kiegészítő vállalkozásokba, mint a Disneyland. — Vannak nekünk is ilyen kiegészítő vállalkozásaink? — Disneylandunk nin­csen, de a bérmunka tekint­hető ilyen kiegészítő vállal­kozásnak. Jelenleg két na­gyobb bérmunka is készül a stúdióban, egy egész estét betöltő francia sci-fi, amely­nek a rajzi munkáit végez­zük, ugyanis a háttereket és hangszalagokat a franciák hozták. Az NSZK filmesei pedig egy Pumucki-soroza­­tot rendeltek: Pumucki raj­zolt törpe, aki ismerkedik a valóság világával. A való­ság már nem rajzolt... — Hogy születik tulajdon­képpen egy rajzfilm? — Először is végig kell gondolni mindent... Ezért dolgozunk olcsóbban, mint a filmesek, túlforgatásra alig van szükség. A forgatókönyv a művészeti tanács elé ke­rül, különböző fokozatok­ban. — Ki szól bele? — Először mi magunk, a műteremben, azután a stú­dión belül, meg persze az igazgató, és felkérünk lek­torálásra írókat meg kriti­kusokat is, például az én egyik forgatókönyvemet nemrég Görgey Gábor és Gyertyán Ervin lektorálta. Végül a filmfőigazgatóság ad rá pénzt. — Amennyire a rajzfilme­seket ismerem, úgy tűnik, a Pannóniában a kultúra más területeihez képest határo­zottan jó az úgynevezett ,,munkahelyi légkör”. Igaz ez? — Azt hiszem, igaz. En­nek minden bizonnyal egyik oka, hogy rendszeresen dol­gozunk egymás produkciói­ban. Aki az egyik filmben rendező, a másikban forga­­tókönyvíró vagy tervező. Most például egy Dargay­­filmben dolgozom, a Cigány­bárót szeretnénk megcsinál­ni, Strauss zenéjével az ere­deti Jókai-kisregény alapján. De szeretnénk a történetet kiszakítani a konkrét XVIII. századból — a mi Botsinkay Jónásunk, amikor a falusi . .. ez csak amolyan olcsó szórakoztatás az esztétika ranglistája szerint.. FELVÉGI ANDREA FELVÉTELEI idillt választja a bárósággal járó kötelmek helyett, kicsit a mai élet bürokráciájától és egyéb örömeitől menekülő modern ember is. Persze, nem egyszerűen valami „vissza a természethez [’]-fi­lozófiát akarunk prédikálni, a rajzfilm különben sem al­kalmas erre. — De filozófiája éppen­séggel lehet; a kiváló Bubó doktornak például feltétle­nül van... — Mi is úgy képzeljük ... De persze, ez csak amolyan olcsóbb szórakoztatás az esz­tétika ranglistája szerint g­ondolom. — Nepp József nevét a köztudat az ilyen „olcsó szó­rakoztatás’’ egy ma már klasszikusnak számító figu­rájával, Gusztávval azono­sítja, nem egész igazságosan, hiszen Gusztávot sokan má­sok is csináltak. És még Gusztáv? — Nem, Gusztávot nem csinálunk többet. Egyébként ez a figura kollektív alko­tás. Amikor jó húsz éve el­kezdtük, öten terveztük meg figuráját, és a villámzsűri Jankovics Marcell tervét fo­gadta el. A név pedig Dar­­gay Attilától származik. Én valamiért úgy gondoltam, hogy ezt a figurát Ferenc­nek kellene nevezni. A Gusz­távok eredetileg úgy szület­tek, hogy magunkba néz­tünk, hol vannak bennünk „gusztávi” vonások. Gusztáv ugyanis olyan kisember, akinek mindenféle emberi­­kisemberi hibái vannak. Nem gonosz, csak egy kicsit önző, hiú, link... De Gusz­távnak már csak utóélete van, jogdíjak formájában. Még Új-Zélandból is ka­punk néha valami pénzt. — A Ferenc névről jut eszembe ... Hogyan fogad­ták a Pannóniában Rófusz Oscar-díját? — Erre a magam meg a velem egyírású, hasonló gondolkodású kollégáim ne­vében azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon örültünk ne­ki. Rófusznak ez volt a má­sodik önálló kisfilmje. Úgy került az Oscar-díj zsűrije elé, hogy szerepelt egy ka­nadai fesztiválon. — Én, mint a legtöbb ma­gyar, A Hét műsorában lát­tam a filmet, és azt hiszem, ott egy kicsit hevenyészett esztétikai elemzést kaptunk róla. Mintha az lett volna a legfontosabb, hogy a légy idegesítően zümmög. Nekem úgy tűnt, itt arról van szó, hogy a légy lehet eleinte idegesítő, de amikor már ül­dözik, akkor önkéntelenül is azonosulunk vele. — Ez a film azért jó, azért nagyon jó, mert az egyik legnehezebb műfajt, a szubjektív kamerát alkal­mazza, gyönyörűen megraj­zolva. Pontosan arról van szó, hogy mi vagyunk a légy, az üldözött, akinek üldözőjét valójában nem is látjuk. — Ismét a filozófiánál va­gyunk . . Szó volt a tévében olyan mindennapos dolgok­ról is, mint hogy a munka­­körülmények igen rosszak a gyárban. — Biztosan lehetnének jobbak... Az épület 1953- ban épült, Gádoros Lajos tervezte, az akkori idők egyik legjobb építésze. Ak­koriban még nagyon szerény kis rajzfilmgyártás volt Ma­gyarországon. A felszereltség nagyobb gond, bár most kap­tunk egy tisztességesebb ösz­­■szeget valutában, és megve­hetünk bizonyos képkockázó videoberendezést. Ez na­gyon sokat fog segíteni. — Biztosított a gyár „utánpótlása”? — Igen — az Iparművé­szeti Főiskolán is tanul négy rajzfilmes, a Képzőművésze­ti Főiskolán tanít Szobosz­­lay Péter, van belső tovább­képzés a gyárban, és az elő­fordul, hogy bejön valaki az utcáról, és egyszerre a leg­jobb animátorok egyike lesz, mint Hernádi Tibor. Hej, ez volna az ideális állapot. Bejön a tehetséges ember, lehetőséget kap, munkáját elismerik, sőt, ha sikere van, meg se keserí­tik az életét. Az ilyen ese­­ményi helyzetekre szokták azt mondani, hogy a való­ságban nem létezik, legfel­jebb rajzolni lehet ilyet. De hát animációs filmekben minden képtelenség megtör­ténhet, miért ne történhetne meg az animációs filmek gyárában is? SZÉKELY ANDRÁS „ .. először is, végig kell gondolni mindent...”

Next