Új Tükör, 1981. július-szeptember (18. évfolyam, 27-39. szám)
1981-07-19 / 29. szám
34 a furt ARANY? 1981-ben mutat 1980-at? Elavult a magyar vívók naptára, ezért idén szerepelnek úgy, miként tavaly kellett volna. 1980-ban egyetlen aranyérmet sem hoztak haza az olimpiáról, holott ilyesmi évtizedek óta nem fordult elő, most viszont Clermont- Ferrand pazar csarnokában, a világbajnokságon kettőt is nyertek. Pedig a magyar csapat gépezete eléggé akadozva indult meg. Mohón lestük-vártuk a Franciaországból érkező híreket és képeket, de ha mindez hibátlan is lett volna, akkor is kielégületlenek maradunk, mert nem szippanthatunk be a színhely levegőjébe. Eleinte nem érződött, hogy a magyarok idén éppen úgy tündökölnek, mint az 1937-es esztendő júliusában, amikor hasonlóan az idei nyárhoz, ugyancsak a franciák voltak a vívók világbajnokságának a házigazdái. Akkor a piros-fehér-zöld színek képviselői a kardvívók és a tőrvívónők jóvoltából három aranyérmet nyertek. A hajdani mozzanatokba azonban ne nagyon mélyedjünk el. 1937-ben Párizsban ugyanis nem csak az elsőségek jelezték a magyarok diadalútját, hanem a helye A KÉT rések garmada is. A kardvívás egyéni számának végeredménye ugyanis így festett: 1. Kovács Pál, 2. Berczelly Tibor, 3. Rajcsányi László, ... 5. Gerevich Aladár, ... 7. Maszlay Lajos, 8. Rajczy Imre. Csillogott-villogott a magyar kard, viszont akkoriban a párbajtőrözők még követeltek maguknak helyet a nap alatt. Mindez már sporttörténelem, Kovács Pál, aki akkor ragyogóan vívott, nyilván most a csapat vezetőjeként sok mindent felidézett a hajdani felejthetetlen mozzanatokból. Az egykori bajnok mesélt a ma versenyzőinek és a Magyar Vívó Szövetség jelenlegi főtitkárának, Kovács Tamásnak, aki amint a sportág rajongói jól tudják, a fia. Nemzedékek tehetsége, erőfeszítése, tapasztalata rejlik tehát a sikerekben. Clermont- Ferrand alanyai is ezt sejtetik. Kezdetben csak eléggé szerény magyar eredményekről érkeztek képek, hangok, mondatfoszlányok és érzelmi kitörések indulatszavai a távoli francia városból. Kellemes meglepetésnek tekinthetjük ugyan a tőrvívó Orosz Gyula negyedik helyezését. Dicséret jár ezért is, sok országban boldogan fogadnák ezt az eredményt is. De nálunk mit szólnak az ilyen teljesítményhez a szurkolók? Egy híres magyar sportvezető hangoztatta valaha elég gyakran : — Azért nehéz egy fiatal magyar sportoló helyzete, mert akadnak Pesten, de főleg Budán olyan utcák, ahol minden sarkon lakik egy olimpiai bajnok, világbajnok, Európábanők vagy helyezett. Túlzás ez, de az nem kétséges, hogy sportolóink meglehetősen elkényeztették a közönséget. A rang, a tisztelet, az elismerés az aranyéremnél kezdődik és a legtöbbször ott be is fejeződik. Ez igazságtalan, különösen manapság, amikor egyre több ország, nem kímélve a pénzt és fiataljai egészségét, testi épségét is, minél többször szeretné láttatni zászlaját a sportlétesítmények legmagasabb póznájának a tetején. Itthon kevés szó hangzott el a magyar tőrcsapat teljesítményéről, mert a hatodik helyezés kevés sportágban érdemel figyelmet. A női tőrözők ezúttal mérsékelten szerepeltek. A csapat még úgy, ahogy megállta a helyét, mert bronzérmet hozott haza. Az egyéni teljesítmény azonban nem olyan, mintha a maiak Elek Ilona ösvényén járnának, csupán Kovács Edit érdemel dicséretet, mert ötödik lett. A kardvívás sem indult biztatóan. Gedővári Imre már ott állt a győzelem kapujában. Talán már ki is nyitotta, de belépni nem tudott, mert megtorpant a küszöbön. A szakemberek, a mesterek feltehetően kielemzik majd, hogy mi okozta a bajt. A felületes szemlélő csak ennyit állapíthat meg, hogy három változat lehetséges a kardvívásban: 1. támad valaki, 2. vár és kivédi az ellenfél támadását, 3. megelőzi az ellenfelet egy tempóval. Kinti A kardcsapat döntő eredményhirdetése : első Magyarország (Gedővári Imre, Gerevich Pál, Nébald György, Nébald Rudolf és Nagyházi Zoltán) Orosz Gyula Kovács Edit Nébald György