Új Tükör, 1981. október-december (18. évfolyam, 40-52. szám)
1981-11-29 / 48. szám
BIATORBÁGY — 1931. (1981. 36—39. szám) N. Geller Ágota levelében ezt olvasom: „Annál érdekesebb, hogy a felelősségre nem vont három személy (Zelk Zoltán, Németh Andor, Nyíri Tibor) a felszabadulás utáni időkben sem hivatkozott erre a mindenképpen személyes bátorságról tanúskodó tettére.. Zelk Zoltánról és Németh Andorról őszintén hiszem, Nyíri Tiborról tudom, hogy ez a szerény szemérmes hallgatás a szép karakter terméke. A háború utolsó két évében a szombathelyi Helyőrségi Kórházban néhány, zsidó manifeaszolgálatosokkal zsúfolt kórterem osztályos orvosi feladata nehezedett vállaimra. Ezekhez kaptam 1944 őszén még vagy huszonöt embert a bori rézbányából gyalogmenetben hajszoltakból. Köztük volt Nyíri Tibor. Feleségem nadrágot, inget szedett össze a rongyosoknak, Nyíri mezítláb volt, ő harisnyát s egy pár öreg félcipőt kapott. Egy napon ülök a sötét röntgenszobában vizsgálatokhoz készülve, bekopog és jelentkezik Nyíri. Alázatosan jelenti, hogy az éjjel meg fog szökni s felajánlja: rózsadombi rokonai védett villájában feleségem és kisbabánk is biztonságban lenne, s hogy meggondoljam, várt még egy napot, nem szökött meg, pedig — szökésre alkalmas idő — légiriadó volt éjjel. Csak a következő éjszakán tűnt el, miután végleg nemleges választ adtam neki. Ez volt Nyíri Tibor. Hálából a zsúfolt szegényes ápolásért, pár jó szóért, egy pár erősen használt félcipőért, közrembe tette a szabadságát, felajánlotta az általa nyújtható legtöbbet: családom védelmét. Szeretném, ha koszorú helyett ez a pár sor kerülne az üldözöttek, bajba jutottak mellett bátran kiálló, érdemek osztásakor szemérmesen hallgató „Nyíri Tiborok” sírjára. Dr. Molnár Zoltán ny. főorvos, Szombathely, Mártírok tere 5/a. 9700 fát s bizseregni kezdett ereimben a vér. Valószínű, sok olvasó is így volt ezzel, szeretnne maga is csatlakozni a vízi túrázók népesedő táborához. Lelkesen nekilát tervezni, szeretné megvenni az első és legfontosabb kelléket a kiránduláshoz: a hajót. S itt mindjárt lohadni is kezd a lelkesedése. Kapható ugyanis horribilis öszszegekért mindenféle szupercsónak, de egy egyszerű, olcsó és mégis praktikus kajak szinte elérhetetlen. Nekem szerencsém volt. A Balatonon úszás közben szólítottam meg arra kajakozó honfitársaimat, hol, mikor, mennyiért vették az igen tetszetős küllemű, kétszemélyes hajócskát? Kitűnt: kajakjuk NDK-gyártmány, könnyedén szétszerelhető, egy autó csomagtartójában, is elfér és mindössze 4200,— forintba kerül —, ha kapható! Érdeklődésemre Budapest összes illetékes üzletében szomorú fejcsóválás volt a válasz, amitől én még szomorúbb lettem. Néhány helyen kaptak ugyan 5—10 db-ot, de az is azonnal elfogyott. Nagy szerencsével csíptem el az utolsót a Bajcsy- Zsilinszky úton. De mit tegyen az, aki utánam érkezett? Hiába érdeklődtem, hogy mikor kapnak új szállítmányt, a válaszokból kihámoztam, a véletlen műve, hogy most is volt. Vajon foglalkozik-e valaki egyáltalán a gyártó cégek, a kereskedelem és a túrázni vágyók igényeinek összehangolásával ? Gaál Antal Balatonfüred, Mészöly Gy. u. 7. 8230 E tapasztalatok alapján született mintegy három éve az a helyes döntés, amely a két előkészítési formát összevonta azzal, hogy elsősorban az érettségizett szakmunkások köréből történjék a kiválasztás és a továbbiakban a nappali tagozaton érettségizetteket nem diszkriminálták. A SZÉT bizonyos mértékű visszaszorulásának — megítélésem szerint — részben az alapkoncepcióban rejlő, részben társadalmi oka van. Eredetileg a SZÉT tipikusan a nagyüzemi munkások képzési formájaként indult. A SZÉT-re jelölés szempontjából nem tekinthetők munkásnak olyanok, akik pedig a népgazdasági szintű statisztikai besorolás szerint munkás kategóriába tartoznak, például művezetők, kis boltok vezetői stb. így a munkásosztály szakmailag és emberileg egy kipróbált rétege automatikusan elesik ettől a kedvezménytől. Ugyanakkor azonos eséllyel bejuthatnak az értelmiségi és alkalmazotti szülők gyermekei is, akik rendes idejükben vagy nemakartak továbbtanulni, vagy a felvételi vizsgán sem sikerült megfelelniük és ezt a kerülő utat választották. A nagyobb mértékű visszaesést a SZET-esek létszámában az ösztöndíjak csökkentése okozta. A SZET- nek vannak elismerést érdemlő lelkes apostolai az egyetemeken. De nem ismerik az érem másik oldalát, a vállalati gondokat. Ma egy pályakezdő fizetése 3000—4000 forint között van. Nem alkalmazhat egy vállalat több ezer forintos bérdifferenciával egy SZET-est — tekintettel korábbi fizetésére —, mint egy normál képzésben végzőt, vagyévtizede ott dolgozót. Az alkalmassági vizsgálat és az egyéves előkészítő szűrései után a jelölteknek mintegy 20 százaléka kerül be az egyetemekre. A ráfordítások és eredmények egybevetése alapján kérdésesnek tartom, hogy a társadalmi mobilitás elősegítésének ez a legmegfelelőbb módja? Ésszerűbbnek tartanak egy olyan rendszert, amely a rendes esti, illetve levelező tagozaton történő továbbtanuláshoz — ,a munkáltató és a társadalmi szervek által is érdemesnek tartott — fizikai munkások számára több tanulmányi szabadságot biztosítés tanulmányi segélyt esetleg kieső keresetük pótlására. Dr. Pál Józsefné Bp. Bimbó út 16. 1022 I isádát Sze rkesvUszc • VESZÉLYES VIZEKEN (1981. 40. szám) Örömmel olvastam Sáfrány József .Veszélyes vizeken” való kalandozó KÜLDJÖN EGY KÉPET! Bandika sírjánál A szlovákiai Rozsnyó város temetőjében hosszú keresés után bukkantunk rá Móricz Zsigmond egyetlen fiúgyermekének sírjára. Felirata egyszerű: Bandika 1905—1906. Móricz 1905- ben Holics Jankával (egy felvidéki bányatisztviselő lánya) kötött házasságából született. A gondnok nem tudott róla, de a temetőt látogató rozsnyói magyarok igen. A sírt a város gondozza. Kéthetes kelet-szlovákiai túra után, visszafelé is megálltunk a temetőnél néhány percre. Bandika sírját akkor is friss virágok borították. Bal oldalán Kardos Marika (1976— 1977), jobb oldalán egy szlovák katona, Frantisek Okalek (1902—1924) nyugszik. Mészáros György Eger, Szálloda u. 4. 3300 HÁTRÁNYOK HÁLÓJÁBAN (1981. 40. szám) Nem tekinthető torzulásnak — mint ahogyan a szerző állítja —, hogy a SZET-re az első években nem érettségizett szakmunkásokat küldtek. A SZET az ő felkészítési formájuk volt, az érettségizettek előkészítése az ESZET keretében történt. Néhány évi működés után kiderült, hogy a SZÉT-esek általános tanulmányi színvonala nem kielégítő, eltekintve a cikkben is említett kivételes képességű hallgatóktól. Az ezzel párosuló igen magas — a korábbi bér 80 százalékát kitevő — ösztöndíj pótlék pedig ellentmondást jelentett a kiváló tanulmányt ■eredményt elérő rendes hallgatók 1200 forintos népköztársasági ösztöndíjához képest. MAGYAR REAL — SZOC. REÁL (1981. 42. szám) A mérkőzés helye a Dunaszerdahely melletti Egyházaskarcsaként szerepel, holott ez a helységnév nem Egyházaskarcsa, hanem Egyházkarcsa. E falu 1940 előtt önálló falu volt, 1940- ben Amadékarcsát, Egyházkarcsát, Göncölkarcsát, Móroczkarcsát és Pinkekarcsát összevonták, és az Amadékarcsa nevet kapta. Mivel a Karcsák között (eredetileg tizenkét Karcsa volt) Egyházkarcsa volt a legnagyobb, és templom is csak ott volt, a nép mindig Egyházkarcsónak nevezte és hivatalosan is így szerepelt. Még ma is külön élnek a nép használatában ezek a nevek, csak a közigazgatás és a posta miatt van összevont nevük. Czikollay Gyula Budapest, Ildikó u. 20. — 1115 SÍRNI CSAK A GYŐZTESNEK SZABAD! (1981. 45. szám) Régi, hűséges olvasója vagyok lapjuknak, szeretem íróik, újságíróik túlnyomó többségét, a magyar irodalom és sajtó palettáján igazán színfoltot képviselnek. Székely Éva írása azonban még e hivatásos totllforgatók (a lapban megjelenő) műveinek javarészén is túltesz! Visszafojtott lélegzettel, dobogó szívvel olvastam a kitűnő úszónő könyvéből kiemelt részletet lapjukban. Olyan izgalmas volt, mint egy krimi, olyan szép és érdekes, felemelő és katarzist kiváltó, mint egy igazi regény vagy klasszikus dráma! Sok évvel ezelőtt láttam Székely Évát a nagyszerű Vitray-sorozatban. Érdekesnél érdekesebb emberek szerepeltek éveken át az Ötszemköztben, de e nem mindennapi riportalanyok legjobbjai között is a legjobbak, között volt ez a varázslatos egyéniségű, magát — akkor láttam — szóban, és — most, lapjukban olvastam — írásban is oly nagyszerűen kifejezni tudó úszóbajnoknő. Akár lapjuk szépirodalmi, akár riportrészéhez számították ezt a kétoldalnyi könyvrészletet, mindenképp kiemelkedő írás, az Új Tükör dísze volt! Gálosi Géza Bp., Tanács krt. 37. □ 45