Új Tükör, 1981. október-december (18. évfolyam, 40-52. szám)

1981-11-29 / 48. szám

BIATORBÁGY — 1931. (1981. 36—39. szám) N. Geller Ágota levelében ezt olva­som: „Annál érdekesebb, hogy a fe­lelősségre nem vont három személy (Zelk Zoltán, Németh Andor, Nyíri Tibor) a felszabadulás utáni idők­ben sem hivatkozott erre a minden­képpen személyes bátorságról ta­núskodó tettére.. Zelk Zoltánról és Németh Andor­ról őszintén hiszem, Nyíri Tiborról tudom, hogy ez a szerény­ szemérmes hallgatás a szép karakter terméke. A háború utolsó két évében a szom­bathelyi Helyőrségi Kórházban né­hány, zsidó m­anifeaszolgálatosokkal zsúfolt kórterem osztályos orvosi feladata nehezedett vállaimra. Ezek­hez kaptam 1944 őszén még vagy huszonöt embert a bori rézbányából gyalogmenetben hajszoltakból. Köz­tük volt Nyíri Tibor. Feleségem nad­rágot, inget szedett össze a rongyo­soknak, Nyíri mezítláb volt, ő ha­risnyát s egy pár öreg félcipőt ka­pott. Egy napon ülök a sötét röntgen­szobában vizsgálatokhoz készülve, bekopog és jelentkezik Nyíri. Aláza­tosan jelenti, hogy az éjjel meg fog szökni s felajánlja: rózsadombi ro­konai védett villájában feleségem és kisbabánk is biztonságban lenne, s hogy meggondoljam, várt még egy napot, nem szökött meg, pedig — szökésre alkalmas idő — légiriadó volt éjjel. Csak a következő éjszakán tűnt el, miután végleg nemleges vá­laszt adtam neki. Ez volt Nyíri Tibor. Hálából a zsú­folt­ szegényes ápolásért, pár jó szóért, egy pár erősen használt fél­cipőért, közrembe tette a szabadsá­gát, felajánlotta az általa nyújtható legtöbbet: családom védelmét. Szeretném, ha koszorú helyett ez a pár sor kerülne az üldözöttek, baj­ba jutottak mellett bátran kiálló, ér­demek osztásakor szemérmesen hall­gató „Nyíri Tiborok” sírjára. Dr. Molnár Zoltán ny. főorvos, Szombathely, Mártírok tere 5/a. 9700 fát s bizseregni kezdett ereimben a vér. Valószínű, sok olvasó is így volt ezzel, szeretnne maga is csatlakozni a vízi túrázók népesedő táborához. Lelkesen nekilát tervezni, szeretné megvenni az első és legfontosabb kel­léket a kiránduláshoz: a hajót. S itt mindjárt lohadni is kezd a lelkese­dése. Kapható ugyanis horribilis ösz­­szegekért mindenféle szupercsóna­k, de egy egyszerű, olcsó és mégis prak­tikus kajak szinte elérhetetlen. Ne­kem szerencsém volt. A Balatonon úszás közben szólítottam meg arra kajakozó honfitársaimat, hol, mikor, mennyiért vették az igen tetszetős küllemű, kétszemélyes hajócskát? Kitűnt: kajakjuk NDK-gyártmány, könnyedén szétszerelhető, egy autó csomagtartójában, is elfér és mind­össze 4200,— forintba kerül —, ha kapható! Érdeklődésemre Budapest összes illetékes üzletében szomorú fejcsóválás volt a válasz, amitől én még szomorúbb lettem. Néhány he­lyen kaptak ugyan 5—10 db-ot, de az is azonnal elfogyott. Nagy szerencsé­vel csíptem el az utolsót a Bajcsy- Zsilinszky úton. De mit tegyen az, aki utánam érkezett? Hiába érdek­lődtem, hogy mikor kapnak új szál­lítmányt, a válaszokból kihámoztam, a véletlen műve, hogy most is volt. Vajon foglalkozik-e valaki egyálta­lán a gyártó cégek, a kereskedelem és a túrázni vágyók igényeinek össze­hangolásával ? Gaál Antal Balatonfüred, Mészöly Gy. u. 7. 8230 E tapasztalatok alapján született mintegy három éve az a helyes dön­tés, amely a két előkészítési formát összevonta azzal, hogy elsősorban az érettségizett szakmunkások köréből történjék a kiválasztás és a továb­biakban a nappali tagozaton érettsé­gizetteket nem diszkriminálták. A SZÉT bizonyos mértékű vissza­szorulásának — megítélésem szerint — részben az alapkoncepcióban rej­lő, részben társadalmi oka van. Eredetileg a SZÉT tipikusan a nagyüzemi munkások képzési formá­jaként indult. A SZÉT-re jelölés szempontjából nem tekinthetők mun­kásnak olyanok, akik pedig a nép­­gazdasági szintű statisztikai besoro­lás szerint munkás kategóriába tar­toznak, például művezetők, kis bol­tok vezetői stb. így a munkásosztály szakmailag és emberileg egy kipró­bált rétege automatikusan elesik et­től a kedvezménytől. Ugyanakkor azonos eséllyel bejuthatnak az értel­miségi és alkalmazotti szülők gyer­mekei is, akik rendes idejükben vagy nem­­akartak továbbtanulni, vagy a felvételi vizsgán sem sikerült megfe­lelniük és ezt a kerülő utat választot­ták. A nagyobb mértékű visszaesést a SZET-esek létszámában a­z ösztön­díjak csökkentése okozta. A SZET- nek vannak elismerést érdemlő lel­kes apostolai az egyetemeken. De nem ismerik az érem másik olda­lát, a vállalati gondokat. Ma egy pá­lyakezdő fizetése 3000—4000 forint között van. Nem alkalmazhat egy vállalat több ezer forintos bérdiffe­renciával egy SZET-est — tekintet­tel korábbi fizetésére —, mint egy normál képzésben végzőt, vagy­­évti­zede ott dolgozót. Az alkalmassági vizsgálat és az egyéves előkészítő szűrései után a je­lölteknek mintegy 20 százaléka ke­rül be az egyetemekre. A ráfordítá­sok és eredmények egybevetése alap­ján kérdésesnek tartom, hogy a tár­sadalmi mobilitás elősegítésének ez a legmegfelelőbb módja? Ésszerűbb­nek tartanak egy olyan rendszert, amely a rendes esti, illetve levelező tagozaton történő továbbtanuláshoz — ,a munkáltató és a társadalmi szer­vek által is érdemesnek tartott — fi­zikai munkások számára több tanul­mányi szabadságot biztosít­­és tanul­mányi segélyt esetleg kieső kerese­tük pótlására. Dr. Pál Józsefné Bp. Bimbó út 16. 1022 I isádát Sze rkesvU­sz­c • VESZÉLYES VIZEKEN (1981. 40. szám) Örömmel olvastam Sáfrány József .Veszélyes vizeken” való kalandozó­ KÜLDJÖN EGY KÉPET! Bandika sírjánál A szlovákiai Rozsnyó város temetőjében hosszú keresés után bukkantunk rá Móricz Zsigmond egyetlen fiúgyermekének sírjára. Felirata egyszerű: Bandika 1905—1906. Móricz 1905- ben Holics Jankával (egy felvidéki bányatisztviselő lánya) kötött házasságából született. A gondnok nem tudott róla, de a temetőt látogató rozsnyói magyarok igen. A sírt a város gondozza. Kéthetes kelet-szlovákiai túra után, visszafelé is megálltunk a temetőnél néhány percre. Bandika sírját akkor is friss virágok borították. Bal oldalán Kardos Marika (1976— 1977), jobb oldalán egy szlovák katona, Frantisek Okalek (1902—1924) nyugszik. Mészáros György Eger, Szálloda u. 4. 3300 HÁTRÁNYOK HÁLÓJÁBAN (1981. 40. szám) Nem tekinthető torzulásnak — mint ahogyan a szerző állítja —, hogy a SZET-r­e az első években nem érett­ségizett szakmunkásokat küldtek. A SZET az ő felkészítési formájuk volt, az érettségizettek előkészítése az ESZET keretében történt. Néhány évi működés után kide­rült, hogy a SZÉT-esek általános ta­nulmányi színvonala nem kielégítő, eltekintve a cikkben is említett ki­vételes képességű hallgatóktól. Az ezzel párosuló igen mag­as — a ko­rábbi bér 80 százalékát kitevő — ösztöndíj­­ pótlék pedig ellentmon­dást jelentett a kiváló tanulmányt ■eredményt elérő rendes hallgatók 1200 forintos népköztársasági ösztön­díjához képest. MAGYAR REAL — SZOC. REÁL (1981. 42. szám) A mérkőzés helye a Dunaszerdahely melletti Egyhá­zaskarcsakén­t szere­pel, holott ez a helységnév nem Egy­­házaska­rcsa, hanem Egyházkarcsa. E falu 1940 előtt önálló falu volt, 1940- ben Amadékarcsát, Egyházkarcsát, Göncölkarcsát, Móroczkarcsát és Pinkekarcsát összevonták, és az Amadékarcsa nevet kapta. Mivel a Karcsák között (eredetileg tizenkét Karcsa volt) Egyházkarcsa volt a legnagyobb, és templom is csak ott volt, a nép mindig Egyház­kar­csónak nevezte és hivatalosan is így szerepelt. Még ma is külön élnek a nép használatában ezek a nevek, csak a közigazgatás és a posta miatt van összevont nevük. Czikollay Gyula Budapest, Ildikó u. 20. — 1115 SÍRNI CSAK A GYŐZTESNEK SZABAD! (1981. 45. szám) Régi, hűséges olvasója vagyok lap­juknak, szeretem íróik, újságíróik túlnyomó többségét, a magyar iro­dalom és sajtó palettáján igazán színfoltot képviselnek. Székely Éva írása azonban még e hivatásos totll­­forgatók (a lapban megjelenő) mű­veinek javarészén is túltesz! Vissza­fojtott lélegzettel, dobogó szívvel ol­vastam a kitűnő úszónő könyvéből kiemelt részletet lapjukban. Olyan izgalmas volt, mint egy krimi, olyan szép és érdekes, felemelő és katar­zist kiváltó, mint egy igazi regény vagy klasszikus dráma! Sok évvel ezelőtt láttam Székely Évát a nagy­szerű Vitray-sorozatban. Érdekesnél érdekesebb emberek szerepeltek éveken át az Ötszemköztben, de e nem mindennapi riportalanyok leg­jobbjai között is a­ legjobbak, között volt ez a varázslatos egyéniségű, ma­gát — akkor láttam — szóban, és — most, lapjukban olvastam — írás­ban is oly nagyszerűen kifejezni tu­dó úszóbajnoknő. Akár lapjuk szép­­irodalmi, akár riportrészéhez számí­tották ezt a kétoldalnyi könyvrészle­tet, mindenképp kiemelkedő írás, az Új Tükör dísze volt! Gálosi Géza Bp., Tanács krt. 37. □ 45

Next