Új Tükör, 1982. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)
1982-05-16 / 20. szám
Elche két szempontból is érdekes a számunkra: először is a spanyol város csapata május végén ellátogat hozzánk és edzőmérkőzést játszik a magyar labdarúgó válogatottal, másodszor pedig ebben a városban lesz a Magyarország-Salvador és a Magyarország- Belgium mérkőzés. Akár segíti a sportszerencse a csapatot, akár nem, Manuel Martinez Valero, az Elche elnökeként hivatalában marad a jövő évben is, örökös elnökként tartják számon, hiszen időtlen idők óta áll az Elche élén. A csapat két idényt töltött az első osztályban, annál többet a második vonalban, bár az utóbbi három egymást követő esztendőben is ott állt az első osztály kapujában. Beszélgetésünk elején arra emlékeztetjük Martinez Valerót, hogy a Cadiz elleni mérkőzés után, amikor egy gól híján sikerült volna a feljutás, kijelentette, hogy lemond az elnöki tisztségről. — Igen, ezt a mérkőzés végén, felindult állapotomban mondtam. Utána megkérdezték tőlem, hogy kire hagynám a klub irányítását. Erkölcsileg és anyagilag is sok minden fűz az Elchéhez, eddig még senki nem jelentkezett, aki magára vállalná a klub meglevő gondjait. Az elnöki szék nem annyira kényelmes, ahogy ezt sokan állítják. — A legutóbbi közgyűlésen a csapat szereplése az utóbbi idők talán legnagyobb vitáját robbantotta ki. — A résztvevők többsége bizton állította, nem balszerencse okozta, hogy nem sikerült az első osztályba feljutni. Kemény bírálatok hangzottak el, de az emberek megértették, hogy minden áldozatot meghozunk a cél érdekében, és ez nem kevés. — De az Elche továbbra is a második osztályban játszik. — Az elmúlt három évben karnyújtásnyira voltunk a céltól. Először egy gól hiányzott a Getafe ellen, másodízben mindössze egy pont, legutóbb pedig győznünk kellett volna a Cadiz ellen. — Nem lehetett volna „megvásárolni” a feljutást? — Az Elche csak saját erejére támaszkodva akar feljebb kerülni, így lesz az a jövőben is. Nagyon reméljük, hogy a szerencse nem kerül el bennünket. Jól tudjuk, hogy az utóbbi három idény a másodosztályban, 300 millió pezeta kiesést okozott nekünk. — A legutóbbi idényt mindössze 4,8 millió pezeta veszteséggel zárták. Hogyan sikerült ez? 34. — „Eladtuk” Gilbertót, ez 24 milliót hozott a konyhára, javítva pénzügyi mérlegünket. — Az új stadion felépítéséhez mennyi pénz hiányzik? — Úgy 100 millió pezeta, az építési vállalat hitelezi ezt az összeget. (100 spanyol pezeta 32,19 forint. — A szerk.) — Hogyan akarják visszafizetni a kölcsönt? — Mintegy 1000 parkolóhelyet adunk bérbe, és bevezetjük a bingó játékot. — Az új stadion is egyike lesz azoknak a pályáknak, ahol a Mundial mérkőzéseire sor kerül majd. 50 ezres befogadóképessége, fekvése alapján Spanyolország egyik legjobb pályája. Végül is mennyibe kerül majd? — Csaknem egymilliárd pezetába. — Milyen gazdasági kiútja van az Elchének, bejutni az első osztályba? — Jó úton haladunk. Az utóbbi három idényben a jegy- és bérleteladásokból befolyt összeg 72 millióról 78, majd 88 millió pezetára emelkedett. Nagyon be kell osztanunk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat. Idén nem sikerült új pártoló tagokat toboroznunk, mindössze négyezren vannak, noha 10 ezer volna az ideális. — Több játékost szereztek, de nincs igazi csatáruk. Ez azt jelenti, hogy hiányoznak a gólra törő játékosok? — Általában véve igen. Kényelmesebb a pálya közepén játszani. Hiány van született csatárokban, az a kevés, aki Spanyolországban játszik, számunkra megfizethetetlen. — Miért váltak meg a jugoszláv Perovicstól? — Döntő gólokat szerzett az elmúlt idényben, nézeteltérése támadt azonban az edzővel. — Felipe Mesones annak idején kiváló teljesítményt nyújtott, amikor az Elche az első osztályban játszott. Ez volt az oka, hogy szerződtették? — Igen, mindannyian így emlékszünk rá. Úgy gondoltuk, hogy ő az az ember, aki élni tud a rendelkezésére bocsátott lehetőségekkel, feljuttatja a csapatot. Martinez Valero liberális ember. Tagja az UCS-nek (Kereszténydemokrata Párt), szenátor szeretne lenni. — Azt mondják, hogy a labdarúgásban diktátor. Hogy lehet így vezetni egy klubot? — Arról van szó, hogy sokéves elnökségem alatt a klub vezetősége elfogadta, amit ajánlok. A kérdés gazdasági oldalát tekintve, igenis diktátor vagyok, máskülönben az Elche nem tudna előrelépni. Mi több, a vezetők és az edzők is saját elképzeléseiket valósítják meg. A hétfőnkénti vezetőségi üléseken azt hagyják jóvá, amit maguk csinálnak. Arról beszélt, hogy részvénytársasági formába lehetne átszervezni a klubokat. Megoldás lenne ez az anyagi gondokkal küszködő több spanyol egyesület számára? — Érdekes megoldás lenne. Abban biztos vagyok, hogy a profi labdarúgás jelenlegi helyzete tűrhetetlen. A klubok vezetősége nemcsak személyes, hanem gazdasági áldozatokat is magára vállal. Hogyan állnak az új stadion munkálatai a Mundiába? — Részünkről minden kész. Valójában nem is volt szükség nagy átalakításokra. — Van, aki azt állítja, hogy az elnökök a klubokon élősködnek, önt mitől fosztotta meg, illetve mit adott önnek a labdarúgás? — Rengeteg órát vett el üzleti tevékenységemtől és családomtól. Elnökként viszont sok erkölcsi előnyhöz is jutottam. Mert, ha azt mondom, hogy pénzembe is került, senki nem hinné el nekem. Nem fér kétség hozzá, hogy nagy népszerűségre lehet szert tenni, de akinek nincs személyisége, az nem találja meg a labdarúgáson kívül sem. — Elnök úr, feljut az Elche az első osztályba? — Ez az, amire vállalkoztunk, ez mindenért kárpótolna. Utána lehet, hogy valaki magára vállalná az elnöki feladatot és a velejáró kötelezettségeket. Én pedig egyszerű szurkolóvá válnék. MESZLÉNYI GYÖRGY (az AS című spanyol újság cikke alapján) 1962. szeptember 2. Magyarország—Lengyelország válogatott labdarúgómérkőzés Poznanban. A mérkőzés maga nem érdemel említést: gyenge játékkal győztünk 2:0-ra. (Merné-e ezt a mondatot manapság a mai válogatottról bárki is leírni?! Mikor győzünk újra idegenben „gyenge játékkal”, a teljes lengyel válogatott ellen?!) Érdekesebb, hogy a közvetítés kezdetén csak az én hangvonalam volt rendben, a mellettem levő fülkében ülő Szepesié nem. Szóval most a rádió az én hangomat adja majd? — villant rajtam át a gondolat, és bizsergetett az öröm. Nem tartott sokáig, mert öt-hat perc után láttam, hogy Gyuri már beszél, közvetít. A mérkőzés végén a budapestiek közölték, hogy az első félidőben csak öt-hat percig volt hangom, azután nagyfőnöki utasításra elvették a vonalamat, mert a rádiónak kellett átadni. Így az első félidő ettől kezdve a rádióriporter hangjával ment a tévében is. Egy szobában laktunk Szepesivel a szállodában. Este teljesen kiborulva, már korán lefeküdtem, sőt altatót is vettem be, de amikor megjött, sor került életünk első és ha emlékezetem nem csal, egyetlen hosszú és őszinte beszélgetésére. Igencsak keserűen fakadtam ki a meghurcoltatások, a sorozatos és hihetőleg szándékos háttérbe szorítás ellen, ami a sportújságírói és a rádiós-tévés szakmában él. Szepesi után aludni szeretett volna, és nem szívesen bíbelődött velem — nem is fárasztotta magát, hogy rám visszahárítsa bánatom okát, hogy meggyőzzön, beképzelés mindez. Ellenkezőleg: végre elmondta, végre tőle magától hallhattam, hogy igenis ezen át kell esni. A „bálvány” nem omlik össze, le kell dönteni (ez az én megfogalmazásom, de mondandójának ez volt az értelme). Ő is így vívott meg Pluhár nimbuszával, és azokkal, akik Pluhár szándékától tán függetlenül is, védték, ápolták ezt a nimbuszt. No meg: a védelem, a támogatás nemegyszer indokolt és jogos is volt. Nem fog segíteni, nem akar támogatni, magam kell, hogy magamat „megcsináljam”. De elismerte, hogy tehetségesnek tart, bár túlságosan türelmetlen vagyok. Ránk hajnalodott, mire befejeztük. Különös reggel volt. Furcsán méregettük egymást, mindketten igyekeztünk minél előbb elfelejteni, ami az éjjel elhangzott. Ha a legkisebb jelentősége lenne még annak a diskurzusnak, aligha írnám most le. Eredménye, akkor annyi volt, hogy többé soha nem Elche megújított stadionjai ahol kétszer játszik a magyar csapat Manuel Martinez Valero, az elnök