Új Tükör, 1982. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)

1982-05-16 / 20. szám

Elche két szempontból is érdekes a számunkra: először is a spanyol vá­ros csapata május végén ellátogat hoz­zánk és edzőmérkőzést játszik a magyar labdarúgó válogatottal, másodszor pe­dig ebben a városban lesz a Magyar­­ország-Salvador és a Magyarország- Belgium mérkőzés. Akár segíti a sportszerencse a csapa­tot, akár nem, Manuel Martinez Va­lero, az Elche elnökeként hivatalá­ban marad a jövő évben is, örökös elnökként tartják számon, hiszen időtlen idők óta áll az Elche élén. A csapat két idényt töltött az első osz­tályban, annál többet a második vo­nalban, bár az utóbbi három egymást követő esztendőben is ott állt az első osztály kapujában. Beszélgetésünk elején arra emlé­keztetjük Martinez Valerót, hogy a Cadiz elleni mérkőzés után, amikor egy gól híján sikerült volna a felju­tás, kijelentette, hogy lemond az el­nöki tisztségről. — Igen, ezt a mérkőzés végén, fel­indult állapotomban mondtam. Utá­na megkérdezték tőlem, hogy kire hagynám a klub irányítását. Erköl­csileg és anyagilag is sok minden fűz az Elchéhez, eddig még senki nem jelentkezett, aki magára vállalná a klub meglevő gondjait. Az elnöki szék nem annyira kényelmes, ahogy ezt sokan állítják. — A legutóbbi közgyűlésen a csa­pat szereplése az utóbbi idők talán legnagyobb vitáját robbantotta ki. — A résztvevők többsége bizton állította, nem balszerencse okozta, hogy nem sikerült az első osztályba feljutni. Kemény bírálatok hangzot­tak el, de az emberek megértették, hogy minden áldozatot meghozunk a cél érdekében, és ez nem kevés. — De az Elche továbbra is a má­sodik osztályban játszik. — Az elmúlt három évben kar­nyújtásnyira voltunk a céltól. Elő­ször egy gól hiányzott a Getafe ellen, másodízben mindössze egy pont, leg­utóbb pedig győznünk kellett volna a Cadiz ellen. — Nem lehetett volna „megvásá­rolni” a feljutást? — Az Elche csak saját erejére tá­­­maszkodva akar feljebb kerülni, így lesz az a jövőben is. Nagyon remél­jük, hogy a szerencse nem kerül el bennünket. Jól tudjuk, hogy az utób­bi három idény a másodosztályban, 300 millió pezeta kiesést okozott ne­künk. — A legutóbbi idényt mindössze 4,8 millió pezeta veszteséggel zárták. Hogyan sikerült ez? 34. — „Eladtuk” Gilbertót, ez 24 mil­liót hozott a konyhára, javítva pénz­ügyi mérlegünket. — Az új stadion felépítéséhez mennyi pénz hiányzik? — Úgy 100 millió pezeta, az építési vállalat hitelezi ezt az összeget. (100 spanyol pezeta 32,19 forint. — A szerk.) — Hogyan akarják visszafizetni a kölcsönt? — Mintegy 1000 parkolóhelyet adunk bérbe, és bevezetjük a bingó játékot. — Az új stadion is egyike lesz azoknak a pályáknak, ahol a Mun­­dial mérkőzéseire sor kerül majd. 50 ezres befogadóképessége, fekvése alapján Spanyolország egyik legjobb pályája. Végül is mennyibe kerül majd? — Csaknem egymilliárd pezetába. — Milyen gazdasági kiútja van az Elchének, bejutni az első osztályba? — Jó úton haladunk. Az utóbbi három idényben a jegy- és bérletel­adásokból befolyt összeg 72 millióról 78, majd 88 millió pezetára emelke­dett. Nagyon be kell osztanunk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat. Idén nem sikerült új pártoló tagokat toboroznunk, mindössze négyezren vannak, noha 10 ezer volna az ideá­lis. — Több játékost szereztek, de nincs igazi csatáruk. Ez azt jelenti, hogy hiányoznak a gólra törő játé­kosok? — Általában véve igen. Kényelme­sebb a pálya közepén játszani. Hiány van született csatárokban, az a ke­vés, aki Spanyolországban játszik, számunkra megfizethetetlen. — Miért váltak meg a jugoszláv Perovicstól? — Döntő gólokat szerzett az el­múlt idényben, nézeteltérése támadt azonban az edzővel. — Felipe Mesones annak idején kiváló teljesítményt nyújtott, amikor az Elche az első osztályban játszott. Ez volt az oka, hogy szerződtették? — Igen, mindannyian így emlék­szünk rá. Úgy gondoltuk, hogy ő az az ember, aki élni tud a rendelkezé­sére bocsátott lehetőségekkel, feljut­tatja a csapatot. Martinez Valero liberális ember. Tagja az UCS-nek (Keresztényde­mokrata Párt), szenátor szeretne len­ni. — Azt mondják, hogy a labdarú­gásban diktátor. Hogy lehet így ve­zetni egy klubot? — Arról van szó, hogy sokéves el­nökségem alatt a klub vezetősége el­fogadta, amit ajánlok. A kérdés gaz­dasági oldalát tekintve, igenis diktá­tor vagyok, máskülönben az Elche nem tudna előrelépni. Mi több, a ve­zetők és az edzők is saját elképzelé­seiket valósítják meg. A hétfőnkénti vezetőségi üléseken azt hagyják jó­vá, amit maguk csinálnak.­­ Arról beszélt, hogy részvénytár­sasági formába lehetne átszervezni a klubokat. Megoldás lenne ez az anya­gi gondokkal küszködő több spanyol egyesület számára? — Érdekes megoldás lenne. Abban biztos vagyok, hogy a profi labdarú­gás jelenlegi helyzete tűrhetetlen. A klubok vezetősége nemcsak szemé­lyes, hanem gazdasági áldozatokat is magára vállal. Hogyan állnak az új stadion munkálatai a Mundiáb­a? — Részünkről minden kész. Való­jában nem is volt szükség nagy át­alakításokra. — Van, aki azt állítja, hogy az el­nökök a klubokon élősködnek, önt mitől fosztotta meg, illetve mit adott önnek a labdarúgás? — Rengeteg órát vett el üzleti te­vékenységemtől és családomtól. El­nökként viszont sok erkölcsi előny­höz is jutottam. Mert, ha azt mon­dom, hogy pénzembe is került, senki nem hinné el nekem. Nem fér két­ség hozzá, hogy nagy népszerűségre lehet szert tenni, de akinek nincs személyisége, az nem találja meg a labdarúgáson kívül sem. — Elnök úr, feljut az Elche az el­ső osztályba? — Ez az, amire vállalkoztunk, ez mindenért kárpótolna. Utána lehet, hogy valaki magára vállalná az el­nöki feladatot és a velejáró kötele­zettségeket. Én pedig egyszerű szur­kolóvá válnék. MESZLÉNYI GYÖRGY (az AS című spanyol újság cikke alapján) 1962. szeptember 2. Ma­gyarország—Lengyelor­szág válogatott labdarúgó­­mérkőzés Poznanban. A mér­kőzés maga nem érdemel említést: gyenge játékkal győztünk 2:0-ra. (Merné-e ezt a mondatot manapság a mai válogatottról bárki is le­írni?! Mikor győzünk újra idegenben „gyenge játékkal”, a teljes lengyel válogatott ellen?!) Érdekesebb, hogy a közve­títés kezdetén csak az én hangvonalam volt rendben, a mellettem levő fülkében ülő Szepesié nem. Szóval most a rádió az én hangomat adja majd? — villant rajtam át a gondolat, és bizsergetett az öröm. Nem tartott sokáig, mert öt-hat perc után lát­tam, hogy Gyuri már beszél, közvetít. A mérkőzés végén a buda­pestiek közölték, hogy az el­ső félidőben csak öt-hat per­cig volt hangom, azután nagyfőnöki utasításra elvet­ték a vonalamat, mert a rá­diónak kellett átadni. Így az első félidő ettől kezdve a rá­dióriporter hangjával ment a tévében is. Egy szobában laktunk Sze­pesivel a szállodában. Este teljesen kiborulva, már ko­rán lefeküdtem, sőt altatót is vettem be, de amikor meg­jött, sor került életünk első és ha emlékezetem nem csal, egyetlen hosszú és őszinte beszélgetésére. Igencsak keserűen fakad­tam ki a meghurcoltatások, a sorozatos és hihetőleg szán­dékos háttérbe szorítás ellen, ami a sportújságírói és a rá­diós-tévés szakmában él. Szepesi u­tán aludni szere­tett volna, és nem szívesen bíbelődött velem — nem is fárasztotta magát, hogy rám visszahárítsa bánatom okát, hogy meggyőzzön, beképzelés mindez. Ellenkezőleg: végre elmondta, végre tőle magá­tól hallhattam, hogy igenis ezen át kell esni. A „bál­vány” nem omlik össze, le kell dönteni (ez az én meg­fogalmazásom, de mondan­dójának ez volt az értelme). Ő is így vívott meg Pluhár nimbuszával, és azokkal, akik Pluhár szándékától tán füg­getlenül is, védték, ápolták ezt a nimbuszt. No meg: a védelem, a támogatás nem­egyszer indokolt és jogos is volt. Nem fog segíteni, nem akar támogatni, magam kell, hogy magamat „megcsinál­jam”. De elismerte, hogy te­hetségesnek tart, bár túlsá­gosan türelmetlen vagyok. Ránk hajnalodott, mire befejeztük. Különös reggel volt. Furcsá­n méregettük egymást, mindketten igye­keztünk minél előbb elfelej­teni, ami az éjjel elhangzott. Ha a legkisebb jelentősége lenne még annak a diskur­zusnak, aligha írnám most le. Eredménye, akkor annyi volt, hogy többé soha nem Elche megújított stadionjai ahol kétszer játszik a magyar csapat Manuel Martinez Valero, az elnök

Next