Új Tükör, 1982. július-szeptember (19. évfolyam, 27-39. szám)
1982-07-04 / 27. szám
grati ajánlat Könyv BALÁZS BÉLA NAPLÓJA A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattára őrzi Balázs Béla naplóinak huszonegy füzetét. Tudós tanulmányok nemegyszer idézték ezeket a füzeteket, a szellemi közélet pedig már régen várja, hogy nyomtatásban is megjelenjenek. E várakozásnak felelt meg a Magvető kiadó Tények és Tanúk című, igen népszerű könyvsorozata, midőn két vaskos kötetben közreadta a naplók nagy részét: mindazt, aminek irodalom- és művelődéstörténeti forrásértéke van. A Fábri Anna gondos munkája nyomán készült szövegkiadás kétségtelenül az idei könyvhét egyik legszebb ajándéka; az írói memoárok iránt érdeklődő olvasóközönség modern irodalmunk egyik kiválóságának tanúvallomását ismerheti meg általa. Tanúvallomást, amely két évtized (1903—1922) történetét mutatja be. A korrajznál ezúttal mégis fontosabb a vallomás: egy lélek története, a napló írójának személyiségrajza, az érzelmek iskolája — annak a benső átalakulásnak az ábrázolása, amely révén a romantikus és misztikus fiatal Balázs Bélából a forradalmi mozgalmak áldozatos harcosa lett. A fiatal Balázs ugyanis a lélek és a világ titkainak búvára volt, olyan költői jelképeket keresett, amelyek az emberi lét metafizikai mélységét tükrözik vissza. A történelem brutális kihívásainak kellett elkövetkeznie, hogy a rejtelmek faggatása helyett a forradalmi cselekvés apostola legyen. Igen, ez a napló annak is dokumentuma, hogy egy esztétikai élmények bűvöletében élő nemzedék miként tanult meg cselekedni: a tanúvallomásnak ilyen módon nemcsak személyes, hanem közösségi jelentése is van. (Magvető) Pomogáts Béla GITA GOVINDA Dzsajadéva szerelmi himnuszai Költészetünkben eddig tán Dzsida Jenő közelítette meg leginkább azt a hajlékony-táncos, szómágiás ritmust, amellyel Weöres Sándor magyarrá varázsolta a XII—XIII. századi bengáliai pap, Dzsajadéva Visnu isten szapora szerelmeit megéneklő himnuszkoszorúját. Egy sor: „Szekfűvirág lehelet zuhatagosörömillatú délövi szélben ...” Egy másik: „Domború tomporú pásztorlány hada csókjai tüzelik a vágyát...” És még négy: „Urad oda indult, hol öröme fölgyúlt, ékes nászruha testén. / Hát te se várasd, lányka, ne áltasd, e gyönyörű kikeleti estén . .. / Le a pántjaidat, bokacsatjaidat, útjaid elfecsegőit, / fekete ruhában járj a homályban, leskelj, leskel-e ő itt.” Az illusztrációk pedig: ama indiai „parázna” szobrok, melyeket oly irigyen néz az egyszerűbb szerelmi örömök hétköznapi gyakorlója. Amíg csak rá nem jön, hogy a szobrok ajánlotta — s a Káma Szutra leírásaiból is ismert — figurációk részben megvalósíthatatlanok — mert anatómiai képtelenségek ... Ez utóbbi körülményt azért említem, mert a Dzsajadéva-verseknek és e híres-hírhedt indiai szobroknak egyaránt sajátos „kettős természetük” van. Egyrészt valóban tar talmazzák-sugalmazzák az érzéki szerelem, a forró testiség kultuszát, örömét, még gyakorlati „iskoláját” is. Másrészt hasonlatosak ahhoz, ahogyan „a mi” ugyancsak keleti gyökérzetű Ószövetségünkben az Énekek Éneke sem egyszerűen csak a szent bibliai szövegbe csempészett szerelmi-erotikus vallomás, hanem annak egyben misztikussá emeltstilizált változata is. Weöres Sándor a világirodalom egyik ősi remekét egyetlen öleléssel emelte át a magyar költészetbe. A Gita Govinda azonban olyan messzi, idegen világból való, hogy szüksége is van a legmagasabb rangú tolmácsra közöttünk. (Magvető) * ■ . . . ” Lazar István HAVANNAI KARNEVÁL Fernando Ortiz írásai Nagy tudós volt és szerencsés ember. A sors jóvoltából gyermekként megismerkedett a rá váró feladattal. Menorcán, a Baleárok egyik szigetén élt tizennégy éves koráig. Szülőföldjére a felismert igazság birtokában tért vissza: „A mohamedán, zsidó és protestáns vallás továbbélése azon a katolikus szigeten megértette velem, milyen gyümölcsöző is a különböző kultúrák összefonódása ...” „1899-ben jogi tanulmányait folytatni Barcelonába utazott, ahol jól megfért a katalán tradicionizmus a Párizsból, Londonból érkező friss eszmékkel, az Ibsen és Hauptmann, Wagner és Nietzsche iránti lelkesedéssel. Talán megfordult a Négy Macskában is, ahol Picasso és barátai vitatkoztak a művész égi és földi feladatáról. A magáéval végleg hazatérve találkozott. Kubában a katolicizmus leple mögött elevenen tenyésztek a spanyol népi hiedelmek, babonák, elkeveredve a fekete rabszolgák korántsem egységes afrikai kulturális örökségével. Transzkulturálódásnak nevezte el a különböző műveltségek összeolvadásának folyamatát. (Például: a joruba vallásos hiedelmek és a kereszténység találkozásából született santériában — a kubai feketék vallása — egy személlyé olvadt össze a nigériai eredetű Qgun isten és Szent Péter.) Az aprólékos kutatómunka általános érvényű következtetésekhez vezette el. Felismerte, milyen termékenyek és életerősek az úgynevezett kevert kultúrák; Ortiz válogatott írásainak gyűjteménye azonban nemcsak megszívlelendő tanulságokat, de igazi olvasmányélményt is kínál. Illesse érte elismerés a kiadót, általában is, néprajzi kiadványainak átgondolt programszerűségéért, amely az ötletszerűt a koncepciózusnál jobban kedvelő könyvkiadásunkban bizony kivételnek számít. (Gondolat) Sík Csaba cepciózus. De e koncepciónak megvan a maga veszélye, és talán nem árt rá ilyen nyomatékkal felhívni a figyelmet — más tervezők számára is tanulságos lehet. (Corvina) Székely András BUDAPEST Szabóky Zsolt és Száraz György könyve Majdnem tökéletes mű, és azt hiszem, mindenképp a legszebb fotóalbum Budapestről. Száraz György remek szövege — ennél nem tudok felsőbbfokú jelzőt — méltó Szerb Antal „marslakók számára” írt Budapesti kalauzához. Szabóky fotóit is részben már láthatták lapunk olvasói, most megnézhetik, milyenek valójában, a mieinknél finomabb technikával nyomtatva. Néhány egéren bravúros is van közöttük, főként a magasból fényképezettek. A Kossuth Nyomda egy-egy zöldes árnyalat vagy a vízcsillogás tökéletes reprodukálásával ismét bebizonyította, hogy képes a legjobb nemzetközi színvonalra; most már csak arra van szükség, hogy ez minden kép nyomásánál érződjön. Miért érzem mégsem tökéletesnek a könyvet? Először: Száraz György művelődéstörténeti töltetű szövege nagyon jól elviselt volna néhány régi metszetet, színes Vasquez-litográfiát, barna Klösz-fotót. Másodszor: az oldalpárokat következetesen azonos jellegű (víz, zsáner, városkép, épületrész stb.) felvételekből alakították ki. Igaz, hogy egyik jobb kép, mint a másik — de ebből következően a másik gyengébb az egyiknél. Ám ha az egyik oldalon állatkerti flamingót, a másikon Vajdahunyadrészletet látnék, nem jutna eszembe, hogy az adott Vajdahunyad-részlet — bár önmagában szép — elég semmitmondó a könyvben vele párosított, csodálatos mesekastélyszerű Vajdahunyadhoz képest. Míg a mesekastélynak pompás párja lehetne a ringlispíl világa, amely most a flamingókkal társul... A 105. és 106. oldalon van a flamingós és a mesekastélyos kép, csak fel kellene őket cserélni. De nemcsak őket: végiglapozva a könyvet, számos példát talál az olvasó arra, miként „üti ki” saját képeit — igaz, még jobb képpel — Szabóky Zsolt. Félreértések elkerülése végett: a könyv tipográfiai szempontból kon- A PESTI VICC Erőss László tanulmánya Buda és Pest azért is egyesült 1873. október 30-án, hogy frigyükből megszülessék az első pesti vicc — állítja ellentmondást kizárva Erőss László újságíró-pszichológus. Aztán tüstént figyelmeztet e dátumot (akárcsak az akkori politikai pártok) nem kell hasfájós komolysággal kezelni. Hiszen már 1848-ban adtak ki vicclapot a kék Duna partján, melynek hangulatos jelzője azidőtt nem hatott úgy, mint egy rossz tréfa. A hetvenes évek előtt mégis inkább vidékiesen adomáztak, anekdotáztak, életeket faragtak a ráérősen borozgató pestbudai polgárok. Az igazi, a pofonszerűen gyors csattanójú, fölényt sugárzó, feszültségeket levezető városi viccet pedig már azok kezdték mesélni, akik nem értek rá ennyire ejtőzve humorizálni, mert közben futottak a dolguk és a pénzük után. A lótás-futás azóta csak fokozódott Közép-Európa legszélesebb vegyszercsatornája két oldalán. Az elegáns stílusú szerző szellemében akár azt mondhatnám: emiatt olykor veszélyben a betevő viccünk, mert már arra sincs időnk, hogy meghalljuk, miről (s minek) viccelünk. Száz-egynéhány év alatt szerencsére annyi termett belőle az aszfalton (mely — állítólag — napjainkban is évi 1300-at virágzik), hogy története kerekedett és televénye támadt, továbbá keletkeztek elemzései és elméletei. Ezek mindenikéről tud és tudósít bennünket művében a vicctudor, ki tudóskodás nélkül beszél mulatságos tudományáról, úgy, hogy mindentudásából fülünkig húzott szájjal tanulhassunk. Ha valamit hiányolunk A pesti vicc című okos könyvből, az egy fejezet a karikatúrákról, amit egy (két, három stb.) kiadásaiba érdemes lenne beilleszteni. A karikaturistákat most a kitűnő Hegedűs István egyedül képviseli, úgy is, mint HiHi. (Gondolat) Iszlai Zoltán LELKI ÉLET, LELKI BAJOK Dr. Hárdi István könyve ... Már azt hittük, minden rendben lesz. Vége lett a háborúnak, elmúltak a személyi kultusz ínséges évei és a nehéz októberi napok, stabilizálódott az ország gazdasága. Ügy