Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
1983-01-02 / 1. szám
ÁRNYÉKBAN (1982. 48. szám) 1700 forint nyugdíjam van. Férjem él, de a jövőtől való félelmem miatt a fenti című cikket nagyon figyelmesen olvastam el. A közölt adatok megdöbbentőek! Valóban, mi történik avval az emberrel, aki a mai árak mellett 1700 forint nyugdíjból kénytelen megélni? A nyugdíj mögött munkában eltöltött hosszú évek vannak. A cikk sok igazsága mellett megdöbbentett, hogy Dr. Gayer Anikó, az MTA Szociológiai Kutató Intézetének munkatársa azt mondja: „Én tudom, hogy a Gazdasági helyzet olyan, amilyen, jelenleg 6 millió aktív kereső tart el négymillió munkaképtelen nyugdíjast és gyereket”. Ezzel nem értek egyet: a gyerekek eltartása természetesen a dolgozók feladata, a nyugdíjasokat azonban nem a keresők tartják el. Minden nyugdíjas aktív korában évtizedekig fizeti a nyugdíjhozzájárulást. A szerencsések megérik a nyugdíjas kort, sőt azt is, hogy több éven át élvezhetik megérdemelt pihenésüket. Viszont sokan vannak, akik évekig fizettek és már a nyugdíjazás előtt, vagy a nyugdíjazás évében meghalnak. Ha egy házaspárból mindketten dolgoztak, s teszem azt a férj meghal, csak egy nyugdíjat kaphat az özvegy, annak ellenére, hogy dolgozó korukban mindkettőjük fizette a nyugdíjhozzájárulást. Aki egyedül marad, kénytelen a maga kis nyugdíjából nyomorogni. Dr. Tóth Béláné Bp., Wesselényi u. 35. 1077 HENRY FORD MÚZEUM (1982. 48. szám) Képriportjuk tetszett, de azért valahol érdemes lett volna megemlíteni a magyar származású Galamb Józsefet (Makó, 1881—Detroit, 1955), aki ötgyermekes parasztcsaládban született. Németországi tanulmányútja után hajózott át a tengerentúlra. A Ford-gyárba 1905-ben lépett be. Az akkor alig 300 főt foglalkoztató tulajdonos mindjárt megbízta az N-modell egykét alkatrészének módosításával. Ezután következett a T-modell — 15 milliót gyártottak belőle, minden konstrukciós változtatás nélkül — új sebességváltóval, új alváztartozékokkal. Az új kocsival 1908. októberére készült el Galamb József. Tulajdonképpen ez alapozta meg Ford számára az autógyártást. Ekkor valósították meg az autógyártást futószalagon. Galamb tervezte a Fordson traktort is, melyből mindjárt az első évben 200 ezret gyártottak. A tervvel 3 nap alatt elkészült! Tervezett repülőgépmotort és több módosítást a különböző típusú autókon. Ford hamarosan ki is nevezte első főmérnökének. Születésének centenáriumán szülővárosában, Makón emléktáblát avattak az egykori Ford Galamb lerakat épületének falán (Makó, Deák Ferenc u. 61.). Az emléktáblán a következő szöveg olvasható: Galamb József (1881—1955) az automobilizmus nemzetközi hírű alkotója, a műszaki haladás kiváló művelője emlékére. Városi Tanács * 1981. * MTESZ. Dr. Bátyai Jenő Szeged, Vedres u. 18/a. 6726 Kedves Olvasóink „Magánkemping" jeligére. Azért fordult hozzánk, mert, mint írja, lapunk már sokszor szót emelt a környezet védelme érdekében és a zajártalom ellen. Elég baj, írja, hogy a telkek piciny alapterülete miatt a nyaralók szinte egymást érik, a magánkempingek már végképp tönkretennék a nyaralást. Felelőtlenségnek tartja üdülőövezetekben zsebkendőnyi telkeken kempingeket létesíteni. A zajártalom sokakat agreszszívvé tesz, még bűntény elkövetésére is képes ösztönözni. N. Sarolta, Bp. Páskomliget u. 20. örülünk, hogy tetszettek ennek a lapunkban megjelent macskaképek és igazuk van a macskabarátoknak — önnek is -, hogy jó volna egy könyv, amely a macskákról, gondozásukról közöl ismereteket. Tudomásunk szerint magánkiadásban megjelent, és a könyvesboltokban is kapható László Erika Gondoskodás a macskákról című könyve. R. T. András, Bp. Lenin krt. 75. Köszönjük a Justh Zsigmond emlékkönyve című (Új Tükör, 1982. 40. szám) cikkünkhöz fűzött kiegészítéseit és a Munkácsy Mihály önarcképvázlatot, amely csakugyan nagyon hasonlít ahhoz, amelyet az említett cikk illusztrációjaként közöltünk. Új Tükör szocialista brigád, Bp. Sérelmezik, hogy 50. számunkban túl rövid határidőt adtunk rejtvényfejtőinknek. Sajnos, kénytelenek voltunk vele: azünnepek miatt a nyomda szorított bennünket a következő számok gyors leadására. Így is rengeteg megfejtés érkezett be határidőre, sajnáljuk, hogy önöknek nem sikerült elérniök a megadott dátumot. KÉRÉS AZ OLVASÓKHOZ Amint Budapesti ősz című regényem fülszövegében jeleztem, a szereplők további sorsára szeretnék viszszatérni. Ez ügyben kérnék most segítséget. Vajon mi történt azok holttestével, akik 1956. október 30-án a Köztársaság téren vesztették életüket? Könyvem olvasói tán emlékeznek rá, ezek közé tartozott főhősöm apja, Páhy Attila is. Bár ő természetesen az írói képzelet teremtménye, mégis nagyon érdekelne, mi történhetett egy ilyesféle sorsú ember tetemével, hová temethették, kihantolták-e aztán, hol nyugszik most stb. Aki felvilágosítást, tájékoztatást adhat, kérem, írjon nevemre az Új Tükör szerkesztőségébe, Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073. Előre is köszönöm. Ezúttal ezen a helyen nem egy levélre válaszolunk, hanem sok levélből idézünk. A Bánk bán ügy, a Stúdió ’82 erről szóló riportja, Sinkovits Imre lapunkban megjelent nyílt levele, majd a Stúdió ’82 című televíziós magazin második megszólalása e témában, nagy vihart kavart. A leveleknek nemcsak a hangvétele különbözik, de a vélemények is eltérőek. Kétségtelen, hogy a levelek többsége egyértelműen Sinkovits Imre pártjára áll és elítéli a televízió eljárását. Az utóbbit olyan olvasónk is elítéli — Szalay Géza, Bp. Gvadányi u. 52—54. — 1144 —, aki egyébként azt hangsúlyozza : „ ... nem kívánok állást foglalni abban, hogy Sinkovits mondanivalójában mi a kritizálható, miben van igaza, miben nincs”, de szerinte a Stúdió ’82 részéről „egyoldalú kommentálás” történt, ha a szerkesztőségnek vitája van Sinkovitscsal — bárkivel —, újabb esélyt kell adni a másik félnek is. Takács József ny. őrnagy, Szeged, ugyancsak aránytalannak, tehát igazságtalannak találja, hogy amíg Sinkovits Új Tükör-beli levelét legfeljebb néhány százezren ismerhették meg, addig Érdi Sándorék válaszát a képernyőt néző milliók. A dolog érdemi részéhez annyit fűz hozzá, hogy „reális a művész által is megfogalmazott igény, amely szerint az ifjúság nevelésének módszereit fejleszteni kell és ebben, a család szerepének növelése mellett az iskoláknak, a társadalmi szerveknek többet kell tenniük az eddiginél.” Így fejezi be: „A színházi munka gyengeségeire vonatkozó utalás a Stúdió ’82-ben és kioktató jellege, az önkritika hiánya, bennem és ismerőseim körében rossz benyomást keltett”. Néhány levél személyi sértésekkel, nyomdafestéket nehezen tűrő kifejezésekkel kifogásolja Érdi Sándor Stúdió ’82-beli, Sinkovits Imrének adott válaszát. Az ilyen hangú hozzászólásoknak nem adunk helyet hasábjainkon. Dr. Del Medico Imre (Bp. Handzsár u. 6. — 1149) — aki különben maga is Árpád gimnazista volt, mint a Nemzeti Színház művésze — „a legteljesebb egyetértés érzésével” olvasta Sinkovits Imre levelét. Mint két, immár felnőtt gyermek apja maga is nevelési hiányosságokra, egyoldalúságokra mutat rá. „Van egy olyan tárgy, ami több mint harminc éve nem szerepel az iskolák tantervében, illetve régen nemcsak a saját nevén volt az órarendben található: az erkölcstan. Oktatói az egyes felekezetek papjai voltak. Szocialista társadalmi rendünkben érthető, hogy az iskolákban nem tanítják a hittant. De miért nem tanítanak erkölcstant? Hiszen az erkölcs nem csupán elvont, gondolati kategória, hanem társadalmi magatartási szokások, szabályok meghatározója is ... A kulturális-művelődési kormányzatnak fontolóra kell venni, hogy az 1. általánostól a 4. gimnáziumig heti egy órában az emberi-társadalmi együttélés szabályaira oktassák-neveljék a diákokat.” Ráth Márta (Bp. Nagy Lajos király u. 83/B. — 1148) diákkora ifjúsági színielőadásaira, sok fiatal néző akkoriottani botrányos viselkedésére emlékezik levelében. Magam is tudnék idézni hasonló példákat kisdiákkoromból. Ráth Mária egyébként nemcsak 1938—39-ből, de a hatvanas évek végéről, amikor már szülőként általános iskolás kislányát kísérte el színházba, említ példákat botrányos viselkedésre. Dr. Hajnal Mihályné (Törökszentmiklós, Felszabadulás u. 44 48.) talán épp ezért szögezi le levelében, hogy „a már a tegnaphoz igazítani nem lehet”, szerinte ezért vannak tévedések Sinkovits lapunkban megjelent levelében. „S. I. ne tudná, hogy e rosszul viselkedő fiatalok szüleinek a szülei szintén valamelyik cserkészcsapatban nevelődtek, s majd az életbe kikerülve „kamatoztatták” az ott tanultakat, „ például a második világháborúban és egyébcsínytevésekben’?!” Leginkább abban értünk egyet Hajnalnéval, hogy: „A diákok színházi viselkedése csak jelenség, a lényeg az, hogy a serdülő ifjúságnak biztos talajra kell találnia. Ebben kell jó szigorral, következetes szeretettel segíteni a fiatalokat itt és most, például úgy, ahogy Sinkovits Imre szeptember 30-án a Nemzeti Színház színpadán elkezdte!” □45