Új Tükör, 1983. április-június (20. évfolyam, 14-26. szám)
1983-04-03 / 14. szám
BÉRES VAGYOK, BÉRES Pesovár Ferenc gyűjtése A gyűjteményt Csoóri visszafogottan költői bevezetője ajánlja figyelmünkbe. „Pesovár egy olyan porban alvó citerát hangolt föl újra könyvében, amely nemcsak gyermekkorom idejét hozta vissza, de életre keltette minden tetszhalott emlékemet is.” A hetvenes évek népköltést újra fölidéző, táncmozgalmat indító ideje: a táncra, éneklésre találkozások olyan hunyó parázsból szítottak szívet-lelket, országot-társadalmat befénylő lángot, melynek világosságánál ezt a gyűjteményt is forgathatjuk. Pesovár Ferenc, a közelmúltban elhunyt néprajzos, az ismert De ha így van, miért kellett az először 1934-ben megjelent majd 600 oldalas regénymonstrumot rászabadítani a közönségre, méghozzá 114 kemény forintokért? A dolog természetesen nem ilyen egyszerű. Azt ugyan hamar észreveszi az olvasó, hogy Bánffy Miklós nem tud igazán jól írni. Jellemzéseiben nincs plaszticitás, ábrázoló, megjelenítő erő. Amit az igaziak egy-két jelzővel elevenné tesznek, ő arra oldalakat áldoz, s mégis — vagy éppen ezért — leírásai többnyire szétfolynak, nem válnak szemléletes, megőrizhető képpé. Ám ezzel együtt azt is észreveszi az olvasó, micsoda nagyvonalúság van az elképzelésben és micsoda akaraterő a megvalósításban. És főképpen micsoda életanyag magában a műben. Az 1904— 1905-ben játszódó regény a magyar arisztokrácia világának hiteles rajza. Hogyan éltek akkor a főurak, ezt mondja el a könyvvadászatok, vacsorák, bálok, választások, házi öszszejövetelek, vendéglői mulatások dokumentum értékű leírásával. Azt hiszem, igaza volt Móricz Zsigmondnak, amikor ezt írta: „a magyar élő arisztokráciáról még senki ilyen kíméletlenül és irgalmatlanul nem nyilatkozott...” A Megszámláltattál az Erdélyi történet című trilógia első kötete. A most megjelent könyvön, sajnos, semmi sem jelzi, mi a kiadó szándéka a másik két kötettel, az És hijjával találtattál... valamint a Darabokra szaggattatol című regényekkel. (Helikon) Ökrös Lászlózásokat követi. Ilyen mesterek Hamvas Béla a bölcseletben és Ezra Pound a poétikában, ilyen vonzások a keleti filozófia és az avantgarde irodalom. A fiatal, most első kötetével jelentkező költő a gondolkodás és az alkotó munka anatómiájára törekszik, s rokonszenves következetességgel küzd meg ezért az autonómiáért. Verseskötete egy önálló személyiség mind teljesebb kibontakozásáról ad képet, éles villanásokban jelezve mindazt, ami ebben a kibontakozásban közös, nemzedéki élmény (a zenét, az utazást) s mindazt, ami egyéni és sajátos (az olvasmányélményeket). Verseinek hangja is személyes jelleget mutat, ha érezni is rajta a mesterek (Rilke és Ezra Pound) nyomát. Győre Balázs első kötetét olvasva reményekre jogosító költői hangot köszönthetünk. (Maglet°) Pomogáts Béla néptánctudós száznyolcvankét népdalt tár elénk, ebből száztizenhatot maga gyűjtött, köztük gyermekjátékokat, balladás énekeket, siratókat, béres-, pásztor-, summásdalokat, betyárballadákat, szokásénekeket. Fejér megye néprajza talán nem volt eddig olyan ismert az ország nyilvánossága előtt, mint hazánk egyikmásik tájegységének hasonló népi kincse. Pesovár szöveg- s dallampéldáit a kötetben több tanulmány is megelőzi, Olsvai Imre írását kivéve valamennyi a gyűjtő tollából. Fejér megye két nagy tájegységre oszlik, a Mezőség s a Sárrét vidékére. Hajdan nagy puszták húzódtak e területeken, a megyét a Bakony határolta, alkalmat kínálva még makkoltatásra, törvénytelenné váláskor lomb alá bújásra. A nádaratás külön foglalatosság volt (ma is az), ott, ahol nyáron át a halászok éltek nagyhálóval, csíkvarsával, zsákos tapogatóval. Pesovár, miközben Fejér néprajzi sajátosságait írja le, egzakt jellemzését, besorolását is adja a gyűjtött népzenei anyagnak. Alkalmi olvasónak úgyszintén világosan áttekinthető módon. (István Király Múzeum, Székesfehérvár) Kalász Márton MEGSZÁMLÁLTATTÁL . . . Bánffy Miklós regénye A kiadó nagy sikerre számít: Bánffy Miklós könyvét ötvenezer példányban bocsátotta az olvasók elé. Pedig már Illés Endrének a regény előtt közölt tanulmányában, rögtön az első mondatban, fölbukkan a szó, amely végül is legjobban jellemzi a könyvet: dilettáns. Bánffy Miklós gróf, nagybirtokos, húszezer hold tulajdonosa, képviselő, főispán, miniszter és számos irodalmi mű szerzője, voltaképpen úri dilettáns volt 2. E- grott ajánlat A JÁMBOR PAFNNTYIJ APÁT KEZE VONÁSA Győrő Balázs versei Filmtár: film a filmben című versében maga Győre Balázs írja le azt a környezetet, amelyben megszületnek versei: egy filmraktárban dolgozik, filmkatalógusok, géppapírok, tollak, bélyegzők és filmrendelések hevernek íróasztalán, közöttük irodalmi folyóiratok és Hamvas Béla tanulmányai. A szűkös térben együtt: a polgári és a költői lét kellékei, a megélhetés kényszere és a gondolkodás szabadsága. A környezet és a helyzet akár jelképes is lehetne, szemléletesen mutatván, hogy a fiatal költő, számos nemzedéktársához hasonlóan, valami másban keresi munkájának értelmét, létének magyarázatát, mint ami környezetében körülveszi. Nem az élményt, hanem a gondolatot, a felismerést tekinti irányadónak, s a gondolkodásban, amelyet elsajátított s magáénak vall, nem az iskolát, nem az intézményes képzést, hanem az önálló módon választott mestereket és van RÉGI ZENE Péteri Judit antológiája Ha furcsa is a párhuzam, megemlítem: Hegyalja mai borászai nemigen tudják, milyen is volt a filoxéra előtt az a tokaji bor, amely megteremtette a vidék világhírét. Mert bár pár üveggel maradt belőle, ezt a bort már annyira átérlelte az idő, hogy aromái erősen átalakultak... — Évek során gyűjtött, középkori és reneszánsz lemezeimmel s néhány nyári visegrádi—esztergomi szabadtéri hangverseny emlékével, élményével kevés sejtelmem volt ama elvi és gyakorlati gondokról, melyekről e kötet tanulmányai, cikkei és interjúi szólnak. Holott az, hogy minél régibb a kotta, annál bizonytalanabb olvasata, hogy a zene sok olyan részlettel teljes, amit a kottát kiegészítő utasítások nem vagy csak részben rögzíthetnek; hogy milyen dilemmákat vet föl a régi és a mai hangszerek különbözősége, ami nem mindig oldható meg a régi hangszerek vagy mai másolataik megszólaltatásával; hogy mit jelent a megváltozott viszony előadó és közönsége közt, akik régen könnyen helyet cserélhettek egymással, míg ma általában élesen elkülönülnek — az ilyen kérdések korántsem csak a régi zene mai interpretátorainak szűk szektáját érdekelhetik. (Megjegyzendő: a múlt századig minden kor csak a maga zenéjét játszotta, ergo zeneszerzői csak koruknak írtak, utókorra nem gondolva, és előadói csak a folyamatos jelen forrásaiból merítettek — ami egy sor konvenciót az előadásban magától értetődővé tett. Ez is nehezíti a mai „felfejtéseket”, rekonstrukciókat.) Péteri Judit — részben az angol Early Music című folyóirat példáján — összeállított kötetének pár közleménye túl megy azon, ameddig a zenei szakkérdések taglalását, vitáját követni tudom. Ám a régi zene hiteles megszólaltatásának, a hitelesség tartalmi és formai jegyei meghatározásának számos dilemmája önmagában is érdekes, és külön élmény egy „szakma” : a zene és ezen belül a régi zene előadóinak műhelytitkaival, logikailag és módszertanilag, történetileg és társadalmilag is tanulságos gondolataival ismerkedni. S jó élvezni hazai lemezeken és hangversenyeken, s tudni e kötet alapján is, hogy a régi zenében jeleskedő előadóink eredményei ma nemzetközi mércével is mérhetőek. (Zeneműkiadó) Lázár István KÉT ÖRDÖG KÖZÖTT Bulatovic korai elbeszélései Aligha kell valakit meggyőzni arról, hogy ez a most ötvenkét éves jugoszláv elbeszélő jó író. Tíz és tizenöt éves kora között, tehát élete legfogékonyabb korszakában élte át a háborút. Nyiladozó értelme képtelen volt felfogni, miért pusztítják egymást az emberek. Ámulva figyelte, hogyan viselkednek abban a tömény, abszolút értelmetlenségben, ami a háború. Szinte a puszta testi érzékelés szintjén, az ösztönök és indulatok párás dzsungelében, a szüntelen életveszély hosszúra nyúlt pillanataiban kérdi önmagát: hát ilyen az ember? Jó is meg rossz is? A kérdésre azonban — legalábbis ahogy Bulatovic szeretné — nincs is válasz. Felelni nem tud, ezért ábrázol. A gomolygást ábrázolja, szeretet és gyűlölet egyszerre jelenvalóságát. Emberi együttérzés készteti írni, felmutatni azt a kibogozhatatlanul kusza összevisszaságot, belső és külső emberi tájképet, amit a háború értelmetlen körülményei között egy kamaszfiú tágra nyílt szeme ivott magába és élte így át a maga és mások szenvedéseit. A látvány ezekben az elbeszélésekben látomássá tágul, már-már költészetté. Úgy ír, mintha a szeme előtt roppant erős nagyító volna. Hiteles, aprólékos pontossággal, tapintható érzékletességgel, a beleélés és átélés magas régióiban. A kötet címadó elbeszélésében az a régen volt kamaszfiú kérdezi önmagát: „Sehogyan se tudok rájönni, mi az oka az emberi boldogtalanságnak: a szeretet vagy a gyűlölet?... de azt tudom, hogy az ördög belebújt az emberek inge alá, a bőrük alá, és onnan áskálódik és tüzet küld ránk”. A jugoszláv író nehéz fajsúlyú prózáját Poór Zsigmond szólaltatja meg magyarul. (Európai Modern Könyvtár) András László Színház CSONGOR ÉS TÜNDE Állandó Színház, Zalaegerszeg „S intsd hazád andalgó fiait előre.” Nem azért idézem ezt a sort a Csongor és Tünde zalaegerszegi előadásáról szólva, mintha Vörösmartytól származna. Tudjuk, a szép intést Batsányi János írta. Mégis helyénvaló itt említeni. A Csongor és Tünde egerszegi előadásai ugyanis az