Új Tükör, 1983. április-június (20. évfolyam, 14-26. szám)
1983-04-03 / 14. szám
ifjúságnak szánt úgynevezett „beavató színház” programjában zajlanak az ifjúsági házban, azzal a nemes céllal, hogy az immár állandó színházzal rendelkező megyeszékhely középiskolás korú fiatalságát bevezessék a drámai művek és a színpadi játékok élvezetébe. Vagyis a színház pontosan azt csinálja, amire annak idején Batsányi fölszólított: a maga eszközeivel „előre inti” az ifjúságot. Vörösmarty drámája, Batsányi szavai és a ma szándékai így kapcsolódnak össze. A nézőtéren kizárólag „andalgó fiúk” ülnek, egerszegi középiskolások, lányok is persze. S a produkció valóban nekik szól. Nemcsak azért, mert a kétrészes előadás rendezője, Merő Béla az egyes részek előtt — kilépve a színpadra, a diákok elé — okosan, világosan és tömören elmagyarázta a Csongor és Tünde megértéséhez szükséges legfontosabb tudnivalókat. Hanem és főképpen azért, mert a darabot valóban a beavató-bevezető színház szellemében állították színpadra, a figurák lényegét tárva föl, s azt mutatva be, hogy Vörösmarty keserű mondanivalóját miképpen bontja ki a cselekmény és a drámai szerkezet A bevallott és vállalt pedagógiai szándékok ellenére az előadásnak nincs iskola- vagy kötelezőolvasmány-szaga. Friss eleven, lendületes és sokszínű. Uralkodik benne a romantikus érzelmi fölfokozottság és a vaskos népi humor. Ökrös László tam: ez a mesedarab a jövőről is „zenél”. 6—8 éves gyermekek ülnek a zsöllyékben. Illő őket felkészíteni a kisvállalkozások mentén szerveződő rászedésekre. De ezt a „vezérfonalat” meglehet, csak e sorok írója fedezte fel a darabban, rokonszenve jeleként, hogy buzdítsa Gyárfás Endre és Bolba Lajos (ez utóbbi mulatságos zenét komponált) (kis)vállalkozókedvét, Szigeti Károly mozgalmas rendezését és Barta Judit koreográfiáját, Réti Szilvia, Kozáry Ferenc, Mester Edit és Eszes Sándor mulattató játékát. Párkány László MÁRKUS MESTER EZERMESTER Népszínház Hova tévedtünk? Tűnődnek a Népszínház nézőterén a mese ösvényein valamelyest járatosak. Egy tréfásan megkevert Lázár Ervin-világba? Vagy Babay József szelleme kísért? Gyárfás Endre mesejátéka ugyancsak talányos, mert bár eredetkutatásban ad némi fogódzót, de eredetiség-firtatásban már kisebb az esélye (de főleg az élménye) a nézőnek. Gyárfás kezén kész panelek kerülnek egymás mellé ügyes, hatásos csoportosításban. A kerekerdő lakói között ott viháncol a nagyképű nyúl, a borzalmas borz, a vidám vadmalac, az „áruló” róka, a jószívű mackó és a többi kedves (több forrásból ismerős) erdei lakótárs. E békés csapatba is beékeli magát a „gonosz”, ezúttal Fondor mester személyében. A betolakodó popzenekar szervezését ígéri, ám tevékenysége semmi egyébre nem összpontosul, mint a bevétel megkaparintására. A hírnévre pályázó, de zenélni nem tudó erdei lakók bedőlnek Fondor mesternek, s csak Márkus mester közbelépésére változnak meg az erőviszonyok. A kudarcos popzenekar megszervezése mint divatos konfliktusesély, már kissé lefutott. Mégis úgy lát Film AZ ORRSZARVÚ Színes amerikai film Ionesco műveit nehéz megfilmesíteni. Az abszurd drámaírás e nagy alakja mindig is az irracionális, meghökkentő hatásra törekedett, gyakran támadva a kispolgári életet. Az általa ábrázolt világban a humánus értékek elveszítik jelentőségüket, az emberek képtelenek megérteni egymást és saját magukat. Egyik legismertebb drámájában, Az orrszarvúban már erősen érződik a fasizálódó társadalmi rendszer elleni tiltakozás. Műve olyan emberekről szól, akik átalakulnak valami mássá, történetesen orrszarvúvá, mert nem tudnak segíteni magukon. Tom O’Horgannek, híres progresszív színházi előadások (Hair, Lenny, Jézus Krisztus Szupersztár) rendezőjének sikerült az „átültetés”. A színdarabból mulatságos, szórakoztató, bár helyenként vontatott filmet készített. A rendező ügyesen keveri a műfajokat. Filmje burleszknek indul, majd fokozatosan groteszkké válik, néhol a horrorra emlékeztet, hogy aztán egyetlen kétségbeesett kiáltással végződjék: „Ember maradok!”. A jól felépített jelenetek színházi előadásra emlékeztetnek, de a hatás sokkal közvetlenebb. Ez elsősorban a főszerepeket alakító három kiváló színésznek, Karen Blacknek, Gene Wildernek és Zero Mostelnek köszönhető. Utóbbin meglátszik, hogy kabarékomikus volt. Kicsit túljátszsza szerepét, harsányabb a kelleténél. Lényegében O’Horgan alkotása is tiltakozás napjaink embertelen pusztítása ellen, amely orrszarvúk képében ölt testet. Az őrjöngő fenevadakat — egy kitömött múzeumi példány kivételével — természetesen nem látjuk. De fújtatásuk, dübörgésük, bőgésük és esztelen rombolásuk nyomai állandóan figyelmeztetnek jelenlétükre. Hollós László A PROFI ÉS AZ AMATŐR Színes NDK-film A fordító „jóvoltából” a sporttémájú filmet gyanító nézőnek csalódnia kell. Az eredetitől eltérő magyar cím ugyanis félrevezető, semmi köze a történethez. Igaz, Roland Gráf alkotása is küzdelemről szól, csak éppen szereplői nem a sportpályán, hanem az irodalom területén viaskodnak. A film középpontjában egy falusi tanító áll, akinek felfedezései megkérdőjelezik a neves irodalomtörténész vakos tanulmányát. „Megtagadta-e jakobinus eszméit Marx von Schwedenow, a XIX. század elején élt és már kissé elfelejtett költő vagy sem?” Az intézetet vezető professzor a hivatalos elvárásnak, az aktuális politikának megfelelően állapítja meg „tudományos” tételeit, őt csak a költő forradalmisága érdekli. Ezzel szemben a tanító ragaszkodik az általa feltárt tényekhez, még ha deheroizálóak is azok. A küzdelem egyoldalú, a kisember elbukik, és nem tört le a vereség. Már-már eszelősen tovább kutatja állításához a talán sosem volt bizonyítékokat. Roland Graf, a San Remó-i fesztiválon a zsűri különdíjával kitüntetett és korábban nálunk is vetített P. S. című film rendezője érdekes problémát feszeget. Egyszerűen, jelképek és túlzott részletezés nélkül ábrázolja a kritikát nem tűrő, hatalmával visszaélő tudóst, a kutatóintézet antidemokratikus légkörét, a megalkuvó, szolgalelkű munkatársakat. Ugyanakkor rokonszenvvel figyeli a szorgalmas kisember eleve kudarcra ítélt harcát. Sajnos, ezúttal nem élt eléggé a filmes eszközökkel. A hosszadalmas párbeszédek, a fárasztó eszmefuttatások vontatottá teszik alkotását. A főszerepet játszó Herman Beyer nagyszerű alakítást nyújt. Hiteles gesztusokkal, izgalmasan és árnyaltan formálja meg az igazáért karrierjét is feláldozó, megszállottan küzdő falusi tanítót, a zsűri különdíját, a veszprémi tévétalálkozón pedig az operakategória fődíját nyerte el). A kompozíció sajátos zenei nyelve, kifejező drámaisága most a hangfelvételen is megragadja a hallgatót kitűnő énekesek szólaltatják meg (Jézus: Gáti István — Barabbás: Sólyom Nagy Sándor — Pilátus: Polgár László — Veronika: Tokody Ilona) őszinte átéléssel, az alkotás iránti érezhető szeretettel. A Karinthy-novellára épülő egyfelvonásos fontos szerepet juttat a kórusnak, amit a Rádióénekkar igen szépen, plasztikusan old meg. Oberfrank Géza irányításával a tömegjelenetek tablói különösen feszültek, jelentőségteljesek. A Rádiózenekar ezúttal is igazolja otthonosságát korunk zenéjében: a hangszeres játék keresetlenségének, természetességének nagy része van abban, hogy vonzónak és könnyen megközelíthetőnek tetszik Vajda költői világa. A Búcsú című zenekari darabban a színesség és az expresszivitás dominál, a Stravinsky emlékének ajánlott Stabat mater szólamainak áttetsző szövetével, formálásának egyszerűségével, érzékeny dinamikájával hat, amit Török Géza karmesteri munkája szerencsésen érvényesít. Emberszabású muzsika ez, jól hallgatható, és van mondanivalója. Vajda János bemutatkozása valóban érdekkeltőb kedvet ébreszt az emberben az ismeretség elmélyítéséhez. Hungaroton: Kerényi Mária JÁNOS VAJDA BARABBAS FAREWELL SEABAT MATER ..A, gleti ajánlat Hanglemez VAJDA JÁNOS SZERZŐI LEMEZE Figyelemre méltó egyéniség a mai fiatal zeneszerzők nemzedékében Vajda János, pályakezdőként 1977- ben Barabbás című operájával kirobbanó sikert aratott (a mű a tévé jóvoltából került először közönség elé, s a tévéoperák salzburgi fesztiválján a SZÁSZ ENDRE PORCELÁNJAI Vigadó Galéria A sorban állók tömege azt jelzi, hogy Szász Endre híre tömegeket vonz. Hogy azután mi a tömegek véleménye? A katalógus „feltétlen hívekről és heves ellenzőkről” szól, igen találóan. Egy biztos: ügyetlennek és lustának soha senki nem nevezte. Ami engem illet, azt hiszem, kritikusi pályafutásom másfél évtizede alatt egyedül vele kapcsolatban említettem a zseniális jelzőt. Igaz, hangsúlyozottan múlt időben, a korai Omár Khájjám- és a Kalevala-illusztrációkkal kapcsolatban ... Kobaltkék, aranycirádás porcelánkészletet lehet rendelni Hollóházáról, figurális díszű asztalt is vásárolhat, aki éppen egy női arc közepére szereti helyezni a piszkos kávéscsészéket. Az enyémtől eltérő ízlés, úgy látszik, súlyos pénzbüntetést von maga után, ahogy az árakat nézem. De hát itt végül is nem a □ 3