Új Tükör, 1983. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)

1983-09-11 / 37. szám

TIPP ’83—’84 Három évvel ezelőtt, így szeptember táján, azt terveztük, hogy angolul fog tanulni a nagyobbik gyerek. Olyan nyelvtanfolyamot kerestünk, amelyik a lakásunkhoz közel van, no meg anyagilag sem terheli meg túlságosan a családi költségvetést és a foglalkozások időpontja a késő délutáni órákra esik. Telefonáltunk a közeli művelődési házba, de ott gyerektanfolyamot éppen nem indítottak. Megkérdeztük az ismerősöket, a szakmabelieket, de hiába. Nem baj, majd jövőre — mondtuk. A gyerek azóta sem tanul angolul. Pedig volt és van elég angol nyelvtanfolyam, ma már tudjuk. Ahogyan mi, úgy száz és százezer szülő keres ilyenkor szeptemberben nyelvtanfolyamot, sportfoglalkozást, okos hobbit és kellemes elfoglaltságot a gyermekének. Keres, keres, de hogyan? Lát egy-két plakátot, megkérdez néhány ismerőst és abból az öt-hat ajánlatból, ami eljut hozzá, kiválaszt egyet. Pedig — ki hinné?! — Budapesten több mint ezerötszáz szabadidős elfoglaltság közül válogathatnak a felnőttek és a gyerekek szeptembertől júniusig. Tanfolyamok, szakkörök, klubok, művészeti csoportok, hobbikörök, sportlehetőségek — a különböző kedvtelések puszta felsorolása is négy sűrűn gépelt oldalt töltene meg. Lássunk belőlük egy kedvcsináló csokrot. Aerobic, állatbarátok, amatőrfilm, asztalitenisz, autogén tréning, báb, balett, barlangász, biokémia, body building, bridzs, bűvész, CB, citera, komputer, csillagászat, diákírók, diszkó, díszmadár, egyedülállók klubja, eszperantó, fafaragó, fajmacska tenyésztő, galambász, gombász, gombfoci, gyorsolvasás, hajómodellező, harsona, hegedű, horgász, ikebana, japán, jégpálya, jóga, judó, karate, kerámia, kondicionáló termek, könnyűbúvár, lovasiskola, makramé, művészi torna, német, néptánc, numizmatika, önismereti kör, pantomim, pszichológia, rádióamatőr, sakk, sí, síkkötő, sportpályák, szakács, szobrász, szőnyegszövő, tájfutás, táncház, teaház, tenisz, természetbarátok, textilfestés, torna, tűzzománc, úszás, vasútmodellező, video, zongora, összesen négyszázfajta foglalkozás van abban a kiadványlapban, amelyben a fentebb felsoroltakat is megtalálhatjuk. Természetesen nemcsak a programok ABC rendben felsorolt neve szerepel a TIPP ’83—’84 című füzetben hanem, hogy hol, kiknek, mikor és mennyiért ajánlják a rendező szervek az adott programokat. (A mintegy nyolcezer adatot kétszáz intézménytől a Magyar Népművelők Egyesületének tagjai gyűjtötték öszsze. A kiadványt a Lapkiadó Vállalat kereskedelmi irodája jelenteti meg. Kapható lesz a hírlapárusoknál.) Budapest lakói tehát először válogathatnak városuk teljes kínálatából. Nagy a szülők felelőssége, hiszen egy egész életre meghatározó kedvtelés felé irányíthatják gyermekeiket. Hasonló ez a döntés a pályaválasztáshoz. Ugyanúgy fontos a személyiség, az érdeklődés, a képesség ismerete. És ugyanúgy nem erőszakolhatja gyermekére a felnőtt saját egykori álmait, jóindulatú, de a gyereket figyelmen kívül hagyó elképzeléseit. Nem mindegy, hogy a huszonhatféle nyelvből, vagy a huszonnégyféle hangszerből melyiket tanulja kedvvel a fiatal. Hogy úszik vagy karatézik, hogy számítógépet épít vagy irodalmi szakkörre jár szívesebben. Tudósok, művészek és sportolók élete lehet a bizonyíték arra, hogy milyen fontos az időben felfedezett és kielégített érdeklődés, a kezdetben csak csírákban megmutatkozó képességek felerősítése. Ehhez nyújt segítséget a TIPP és a TOURINFORM is, amely a 179-800- as telefonon ad felvilágosítást a tanfolyamok, szakkörök, klubok és egyéb szabadidős lehetőségek folyamatosan frissen tartott adatairól. KELEMEN ÁRPÁD Nyelvtanulás 44 □ Úszás MTI FOTO FELVÉTELEI ORVOSI ÜZENETEK „Rabiátus” „... 25 éves férjes aszszony vagyok, 5 éve férjnél. Van egy gyönyörűszép 10 hónapos kislányunk. Férjemmel boldogan, szépen éltünk, bármilyen problémánk volt, őszintén megbeszéltük, megoldottuk. A házasélettel soha semmi gondunk nem volt. Boldogan vártuk gyermekünk megszületését. Könnyű terhességem volt, végig dolgoztam. A terhesség közepe felé különös dologra lettem figyelmes. Férjem, aki addigmindig időben járt haza, egyszeregyszer később jött meg, s nem tudott elszámolni az idejével. Mivel mindig őszinték voltunk egymáshoz, és annyira ismerjük egymást, hamar észrevettem, valami nincs rendben. Napokig, hetekig nem tudtam, mi történik, hisz én olyan boldog voltam, egyfolytában a születendő gyermekünkre gondoltam, férjem pedig ki-kimaradozik ... Hosszú könyörgés, siránkozás után elmondta, hogy van egy nőismerőse, aki nagyon tetszik neki, szereti és borzasztó dilemmában van, mert ő engem szeret, és nem tudja, hogyan került ebben a helyzetbe. Semmi baja nincs velem, mégis problémája van. Akkor erőt vettem magamon, és megmondtam, döntsön, mert utálom a felemás helyzetet, ő időt kért, én nem tudtam ezt megadni, hisz egy világ omlott össze bennem. Ezek után egy percig sem tudok bizonytalanságban élni. Napirenden cirkuszoltam, mire ő választott, „erőszakot vett magán”, és velem maradt ... Időközben közölte velem, hogy ha nem vagyok terhes, könynyebben dönt (gondolom, nem engem választ, bár mindig is nagyon szeretett, de ilyen eset csak egy van az ember életében, mondta, s ő erről nem tehet, hogy pont a házasságunk idején történt). Akkor és azóta is váltig állítja, én vagyok neki a minden, megkülönböztetett figyelemmel és tisztelettel van irántam (előtte közel sem volt ilyen figyelmes). Mióta megvan gyermekünk, ő a legboldogabb ember a világon, nagyon szereti a picikét. És mégis: a házasságunk nem teljes. Körülbelül attól az esettől kezdve, tehát már jó ideje, nincs rendben a házaséletünk. Egyre ritkult, majd a minimumra csökkent az együttlétek száma. Először arra hivatkozott, hogy fáradt, álmos, majd a terhesség utolsó idejében, s a születés után jó ideig „nem szabad”... Én mindenkor kérdeztem, beszélni akartam erről. Ő kedvesen, aranyosan válaszolt, hisz nincs semmi baj, minden rendben van. Egyszer aztán elmondta, hogy tulajdonképpen tudja ő, hogy ez nincs rendben, és neki is probléma. Szégyelli is, de az okot nem ismeri. Egyszerűen nem kíván, pedig szeret, és mást sem kíván, és fizikailag végképp nem tud semmit produkálni. Végre eljutottunk idáig, hogy beszélünk róla. Ő elment pszichológushoz, de a probléma probléma maradt... A legnagyobb gondom, hogy velem nem beszéli meg a dolgot, kérdéseimre nem válaszol. Nem mondja el, mit beszél a pszichológussal, időt kér a megoldásra. Nekem nincs időm, nem bírom tovább. Tanácstalan vagyok, mert nem ismerem az okokat. Állítólag pszichés eredetű, fizikailag nincs baja. Én hiszek neki, hisz nem tud hazudni, mindig őszinte volt. Félek, valami olyasmit titkol, amit nem tudhatok meg...” — Talán a legtaszítóbb férfi magatartás, amikor valaki a felesége terhessége idején „kóborol”, s még meg is van győződve arról, hogy „most” ez megengedhető, hiszen az asszony „jelenleg” ... A terhesség alatt és a szülés ideje körül elszenvedett sérelmek egy életre eltávolíthatják az asszonyt hibásan viselkedő férjétől. Önöknél másképp alakul a helyzet: a férje távolodott el. Itt most lehetne elmélkedni arról, hogy a férfiak egy része kizárólagosan a „nőt” keresi a feleségében, az „anya”-szerep szokatlan neki, taszítja, s ilyenkor esetleg felbukkannak az életében azok a kacarászó „pávák”, akiktől idegen az anyaság, s akik „most” mindenképpen nőiesebbek, mint a deformálódott vagy pelenkaszagú feleség ... Gyenge, akarattalan férfiak ezek, akik aztán egész életükön át szenvednek az elkövetett „hibák” következtében. A férje impotenciája, Hölgyem, mindenképpen alaposabb és főleg személyes elemzést igényelne — de könnyen lehet, hogy összefüggésbe hozható a bűntudattal, amit érez. „Piros” „... A feleségem többet eszik gyógyszert, mint ennivalót. Nagy mennyiségű tablettája van itthon, hol vette őket, mint a közértben (hiszen lehet!), hol még régebben felíratta, hol a barátnőitől kapja .. . Akármi baja van, rögtön bekap egykét tablettát, én meg félek, hogy egyszer valami bája lesz tőle, hiszen talán nem is tudja, mit vesz be...” — Kell a házipatika, bár jómagam sose helyeseltem a betegek önálló „gyógyszerrendelését”, több okból: egyrészt majdnem mindig hibásan szedik, például túl keveset, vagy este a koffeintartalmúakból, étkezés után az ohomra szedendőket stb. másrészt a modern gyógyszerek igen sok mellékhatással, kölcsönhatással, ellenjavallattal bírnak, s helytelen szedés esetén az adott betegséget nem gyógyítják ugyan, de elfedik vagy megváltoztatják annak tüneteit és diagnosztikus nehézséget okozhatnak az orvos számára; harmadrészt: az önmagát „kezelő” beteg nélkülözi az úgynevezett „orvosgyógyszert”, tehát az orvossal való pozitív pszichés kontaktust, valamint az életvezetésre vonatkozó tanácsokat, amelyek bizonyos betegségek esetében fontosabbak, mint a felírt gyógyszer. A gyógyszerek tudatlanságból való túladagolása elég ritka, hiszen az emberek többségébe annyira beleivódott a „3X1”hogy aligha szed belőlük többet, még ha ötször annyi volna is a terápiás adag. De még mindig jobb a „túl kevés”, mint a „túl sok”. (Mindez természetesen csak a balkézről szerzett gyógyszerekre vonatkozik; az egyszerűbb, megvásárolható gyógyszereken mindig ott áll az az utasítás, hogy hogyan kell szedni, ha az „orvos másképp nem rendeli ...”) Továbbra is várom jeligés leveleiket. Dr. B. P.