Új Tükör, 1984. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)
1984-01-08 / 2. szám
„... múlt és jövő vegyest, szép vagy fonák arcoddal Budapest.” (Arany László) Buda, a hagyományok őrzője, a IX. században még az ország fővárosa volt, de az élet Pesten pezsgett egyre élénkebben mind politikai, mind gazdasági területen és... „itt alakultak meg a kulturális élet országos hatósugarú intézményei” is, ahogy ezt Táncsics Mihály is leszögezte. A világvárossá növekedés a múlt század elején indult meg és a városegyesítés idejére már valóra vált. Már a múlt század elején élénk volt a bel- és külföldi idegenforgalom. Ennek előfeltétele, a szállodaipar fejlődése is felgyorsult. A sok új szállónak csak egy részéről, a Dunára nézőkről elevenítenék fel néhány képet. Ezek közül az elsők a Duna partjával párhuzamos vonalon épültek, a maiaknál jóval beljebb (a Vigadó, az Apáczai Csere János utca vonalában). Még szabad kilátást nyújtottak a folyóra és túloldalára. Az akkor még nem szabályozott folyó partja rendezetlen volt. Széchenyi és Táncsics ide széles, fásított sétányt álmodott. A „MAGYAR KIRÁLY” Az első, és akkor legkorszerűbb, a Dunára néző szállodánk, a „Magyar Király” 1814-ben épült (a mai Dorottya u. és Vigadó u. sarkán). A század elején ez a környék, a mai Vörösmarty tér felé forduló homlokzatú német színházzal, Pest legparádésabb része volt. Az akkor hatalmasnak tűnő, 3 emeletes szállót csak keskeny utcácska választotta el a színháztól. Dunai frontján szabad térség volt előtte, semmi sem zárta el a gyönyörű látványt, amelyet a budai hegylánc és a vár nyújtott. A kezdettől fogva élénk forgalmát fokozták (két évtizeddel nyitása után) a színház hátsó frontjához épült Vigadó hangversenyei, bárjai. Az első volt a pesti szállók közül, amelyet az írók és művészek találkozóhelyeként emlegettek az útikalauzok. Itt szálltak meg a szomszédos színház nevesebb hazai és vendégművészei, Miss Bishop angol, énekesnőtől Haya Saroltáig (akinek Wesselényi Miklós tette a szépet). Elssler Fanny táncosnőt itt ünnepelték fáklyás zenével tisztelői. Emlékezetes estéket töltött az étteremben Kisfaludy Károly a székesfehérvári társulattal, amely az ő darabjaival vendégszerepelt Pesten. A kérők előadása után „... éjfél tájban ... dudorodni kezdett a jókedv, ... lehoztam lantom, s énekeltünk egyet mást a régi kor nótáiból” —írja naplójában Szilágyi Pál. A Magyar Király egyik leghoszszabb életű szállónk volt, sok történelmi időszakot vészelt át. A napóleoni háborúkat követő devalvációt alig érezte meg. Az 1831-es kolerajárvány a szállóban nem követelt áldozatot Az 1838-as árvíz nem rendítette meg falait. Hentzi ágyúi sem tudták szétrombolni... A millenniumi útikönyvek még ajánlják. Az elöregedett szálló századunk elején is tengődött még, akkor már körös-körül nála nagyobb házak közé ékelődve. — Szerette az ódon helyet és egyik agyonfüstölt szobájában többször lakott Ady Endre. Sokszor sétált le a partra nézni „Mikor tavaszt lesvén Háborog a vén Duna.” Esküvőjére is innen indult, amikor Boncza Berta „reáhivatottnak érezte magát, hogy asszonya legyen . ..” Egy évvel a Magyar Király után nyílt meg Pollack Mihály klasszicista stílusú alkotása, a „Vadászkürt”. (A mai Türr István u. 5. számú ház helyén állt.) Egyik frontjáról a Dunára, a budai partra láthattak, az Aranykéz utcáin pedig ládákba ültetett fácskák között asztalok, székek álltak. Falaihoz sok irodalmi emlék tapadt. 1823 őszén igénytelen kinézésű, ismeretlen nevű, de szívében nagy terveket hordozó fiatalember szállt itt meg: Vörösmarty Mihály. Két növendéke, a Perczel fiúk az egyetemi előadásokra jártak, ő a Királyi Tábla jegyzője volt. Esténként szobájába vonult. Körülzsibongta a fényes múlt, és tehetetlen kora felett érzett bánatában a régi dicsőség példájával akarta tettre serkenteni a magyarságot. Ez ihlette itt írt hőskölteményét, a Zalán futását, amely megalapozta költői hírnevét. Az 1838-as nagy árvíz erősen megrongálta a Vadászkürt falait, de hamarosan helyreállították. 1845 márciusának utolsó napján itt búcsúztatták barátai a felvidéki útjára induló Petőfit. A költő ezt az estét versben is megörökítette, mondván „A bút kiürült poharakkal kegyetlenül üssük agyon .. Ezt a szállót az erdélyiek különösen kedvelték. Hónapokig lakott itt Wesselényi Miklós, Jósika Miklós, Kemény Zsigmond, akinek az étteremben anekdoták tárgya lett „égigérő étvágya”. A Vadászkürt konyhája mindig híres volt, csak reggeli étlapján tizenkilenc fogás szerepelt. Fénykorát a kiegyezés után élte. „Virágos tetőkertjéről még akkor is messze lehetett látni... este a város fényözönnel merült fel a sötétből... olajlámpák, gázlámpák, piros, zöld, fehér, sárga lángok” — írja naplójába Justh Zsigmond. Az első világháború után újjáépítették a Vadászkürtöt, de már sokat veszített régi fényéből és épülete is beleveszett a belvárosi házrengetegbe. Az Angol királynő A mai Vörösmarty tér és Deák Ferenc utca sarkán történelmi emlékek sorát őrizte a Viktória koronázása alkalmából „Angol királynő”-nek elnevezett szálloda. Elődjét, a városfal egyik rondellájának helyére épült, Európa-szerte magasztalt, fényes Kemnitzer-kávéházat az 1838-as nagy árvíz pusztította el. Annak alapjaira emelték a szállót a következő esztendőben. Előtte kötött ki a bécsi hajó, mögötte a postakocsi állomása volt. A túlpartról a Gellérthegy nézet szembe a méltóságteljes épülettel. 1848. március 14-én az Angol királynő élét kikötő hajóból kiszálló ifjak hozták a bécsi forradalom hírét. Ez volt a szikra, amely lángragyújtotta forradalmunk tüzét. A Vigadóban ülésező képviselők az Angol királynőben folytattak sok elkezdett vitát. Itt tárgyalt Kossuth első alkalommal Görgeyvel. Hentzi ágyúinak könnyű célpontja volt az épület. Rommá lőtték 1849- ben, Hild József építette újjá. Berendezése minden eddig épült szállóénál ragyogóbb lett. Fényűző lak- A Vadászkürt A Hungária 1880 körül 20.