Új Tükör, 1984. április-június (21. évfolyam, 14-26. szám)

1984-06-17 / 25. szám

A SZEPESSÉG (1984. 22. szám) A fenti cím alatti szövegből tudni meg, hogy hol terül el, és miért mél­tó a figyelemre ez a ma Szlovákiához tartozó, egykori híres-neves felvidéki vármegyénk. Műemlékekben, látni­valókban olyannyira gazdag, hogy elegendő valamennyi nevezetességé­nek, kincsének bemutatására. Már­­csak ezért sem szorul a Szepesség „A táj legkedveltebb turista-centrumá­nak, Krasznahorka büszke várának” és a hibbei katolikus templomnak, melyben hányatott költőnk, Balassi talált örök megnyugvást, idesorolá­­sára. Tudniillik az előbbi Gömörben, az utóbbi pedig Lipótban van, egyik sem túl messze bár a szepesi határ­tól, ám mindkettő minden szempont­ból más lapra tartozik, a nagyőri (Strazky, Nehre) reneszánsz harang­torony képéhez írt „középkori temp­lom (Huncovce)” sem emeli túlzot­tan az ismertetés hitelét. A nevezett Hunfalván (Hundsdorf) valóban volt középkori templom, mára azonban csupán a tornya őrzi XIII. századi formáját. Ludwig Emil térképész, Bp. Attila u. 59/b — 1013 * Köszönjük a kiegészítéseket a cikk­hez, amelynek szerzője a Magyar Földrajzi Társaság titkára és főként a képaláírásokhoz. Krasznahorkát valóban a „messze táj” legkedveltebb turistacentrumaként jelölhettük vol­na meg s az egész anyag helyes cí­me: A Szepesség és vidéke lett volna. ____________ Magyar Pál ÚJ TÜKÖR KLUB A HAJDÚK OTTHONÁBAN (1984, 22. szám) Tihanyi Sándor, a fenti című cikk szerzője sem hiheti, hogy egy Új Tü­kör Klub felvállalhatja egy húsz­ezres lélekszámú település népmű­velését a debreceni és nyíregyházi színházak szomszédságában. A mű­velődési ház 1982-től „üzemel”, s mind „belbecsre”, mind ,,külcsínre” megfelel a kulturáltság otthonának, igazgatója, Békési László jó képes­ségű. Ma 24 szakkör működik e ház­ban, s a jobbnál jobb rendezvények ízléskultúrára nevelnek, s tömege­ket mozgatnak meg. S míg a mű­velődési házat rekonstruálták, na nem pesti módszerrel egy, vagy más­fél évtizedig, hanem pár év alatt, ad­dig is élt, virágzott a népművelés, a kultúra egy lelkes, megszállott em­ber, Zsadányi Nagy Lajos költő­könyvtáros vezetésével. Ez a könyv­tár, a „Földi János könyvtár” 23 éve működik s amíg a művelődési ház KÜLDJÖN EGY KÉPET Az elmúlt évek során érde­kes történetekkel és ehhez fűződő fényképpel ajándéko­zott meg Ady Endre és Bon­­cza Berta kapcsolatának ma is élő tanúja, Haypál Béla, a budai Szilágyi Dezső téri re­formátus egyház nyugalma­zott esperese, aki édesapjá­tól, Haypál Benő lelkésztől vette át az eklézsia szolgála­tát. A sors különös módon kapcsolta össze négyüket. Haypál Benőt régi barátság fűzte Csinszka apjához, Bon­­cza Miklóshoz. Az irodalom és művészetkedvelő budai lelkészt lakásán és hivatalá­ban gyakran felkeresték ha­ladó eszméket képviselő ba­rátok. Gyakori vendég volt e körben Ady Endre is. Bi­zalmas kapcsolat alakult ki kettőjük között. Ennek kö­vetkezményeként Ady és Csinszka 1915. március 28-i esküvői szertartását Haypál Benő végezte, de nem a templomban, hanem a Szilá­gyi Dezső tér 3. sz. ház első emeletén levő lelkészi hiva­talban. A költő kívánsága volt az, hogy a kíváncsisko­dók kizárásával történjék az esketés. Ady szinte bevihar­­zott az ajtón, minden szoba­ Boncza Berta és Haypál Béla a csúcsai parkban (1913) Az apák barátsága hozta össze jó pajtásként a fiatal Bertákát és a diák Haypál Bélát, aki a csúcsai „Boncza­­vár”-ban kedves heteket töl­tött vendégként nyári vaká­ció idején. Ennek a látoga­tásnak egyik emléke az az 1913-ban készült, ma már elfakult fénykép, mely Bon­cza Bertukát és Haypál Bélát örökíti meg a csucsai park rózsafái előtt. Szemben velük hatalmas bernáthegyi kutya őrködik a csenden. Huszon­egy ével később Haypál Béla temette el Csinszkát, akkor már Márffy Ödönnét. Dr. Kávássy Zoltán­ ba benyitott s előbb meggyő­ződött arról, hogy „senki ide­gen nincs jelen”. Néhány évvel később, 1919. január 29-én, a Nemzeti Mú­zeum előcsarnokában ugyan­csak Haypál Benőt érte az a törénelmi megtiszteltetés, hogy a halott Adyt búcsúz­tassa. □45 I­­xdtdbt Sz£rU£siJhb*eft. rekonstrukciója folyt, a könyvtár­ban a többi között Pozsgay Imre, Pálfy József, Ortutay Gyula és Zsu­zsa, Esze Tamás, Moldova György, Bessenyei Ferenc, Bitskey Tibor, Váradi Hédi, Berek Kati, Vámosi János—Záray Márta, Chrudinák Ala­jos, Lakatos Menyhért szerepelt. A paletta, tehát sok­színű és sokrétű, hiszen megannyi képzőművészeti és fotókiállítás is ékesíti. Dr. Mészáros László Bp., Molnár u. 11. — 1056. * Az ország­os Tükör klubjait bemu­tató és népszerűsítő sorozatunkban az eredmények mellett a problémák­ról sem hallgatunk. Ezért említette meg legutóbbi cikkünkben Pethe Istvánné, a bocskaikerti Új Tükör Klub vezetője különféle gondjait, is, amelyek elsősorban a hajdúhadházi művelődési házzal való együttműkö­désük fogyatékosságaiból adódnak. A hajdúhadházi művelődési háznak azonban komoly eredményei is van­nak, a mi legutóbbi cikkünk nem erről szólt, ezért örülünk, hogy ol­vasónk ezekről is beszámolt. Tihanyi Sándor torgyártás számára. Lenin a fiatal szocialista szovjet mezőgazdaság ré­szére több ezer ilyen traktort vásá­rolt. Galamb József gyárrészlegeket is tervezett és fejlesztett, például a Ford Művek európai leányvállala­tait. Dr. Bátyai Jenő Szeged, Vedres u. 18/a. 6726 BAJUSZ ÉS KURBLI (1984. 20. szám) Surányi Endre kellemes hangvételű írása igazságtalanul hallgatja el a makói Hosszú utcai ötgyermekes sze­­gényparaszt-családból kiemelkedett Galamb József (Makó, 1881—Detroit, 1955), a Szegeden és a fővárosban tanult nagy autóépítő mérnök kima­gasló képességeit. Már korán elha­tározta, hogy gépkocsit akar gyár­tani, így végigjárta a hazai és euró­pai lehetőségeket, de azokat sehol­­sem találta elfogadhatónak, ezért 1903-ban kihajózott az USA-ba. Ford 1908-ban kezdte gyártani a Galamb által konstruált T-modellt, amelyet a szellemes tervezés, az ötletes tech­nológiai megoldás és a megbízható­ság jellemzett. A T-modellből 15,5 millió darabot úgy gyártottak, hogy az eredeti terveken semmit sem vál­toztattak. Ő valósította meg 1914- ben Westinghouse ötletét, a futósza­lagos-gyártást, konstruált más autó­típusokat is, egy repülőgépmotort, amely megalapozta a Liberty gyár­tását. Korszakos és kiemelkedő alko­tása a Fordson-traktor, amely nem­csak az USA-ban, hanem az egész világon példaképül szolgált a trak­ KEDVES OLVASÓINK. Stehlik László és 75 útitársa, Léva — Együttérzéssel olvastuk hosszú levelü­ket balul sikerült budapesti kirándulá­sukról, amelyen más körülmények között látták az István, a király című filmet mint ahogy azt előre elképzel­ték, s ahogy ígérték önöknek. Levelü­ket azonban még rövidítve sem tud­juk közölni, mert egyetlen cikkünkhöz sem kapcsolódik, és ezen az oldalon mindig közleményeinkhez fűződő ilyen vagy olyan reflexiókat adunk közre, önök azonban nemcsak nekünk, de az illetékeseknek, az útjukat szervező Cse­­háknak és Ibusznak is eljuttatták le­velüket és így remélhető, hogy sérel­meikre legalább utólag orvoslást kap­nak. Kertész Miklósné, ny. népművelő, Buda­pest. — A fenti üzenet részben önnek is szól: olyan témáról írt, amellyel lapunk nem foglalkozott. Nevezetesen: a tele­vízió Stúdió ’84 műsora Czinkóczi Zsu­zsa-riportjával kapcsolatban fejezi ki nyugtalanságát ama körülmények mi­att, amelyek között az ifjú filmszínésznő (?) él. Ehhez, sajnos, még hozzászólni sem tudunk. Markovity István, Gyöngyös. - Alapos késéssel fűz megjegyzéseket egy az Új Tükör 7.­­ február 12-i­­ számában megjelent cikkünkhöz, illetve annak ap­ropójából adja elő a saját ügyét. Nem­csak e késés miatt nem aktuális a do­log, hanem azért sem, mert a jelzett témáról nem óhajtunk további vitát nyitni. Varga Győző Péter, Győr. — Köszönjük Flesch István Körösi Csom­a Sándorról szóló cikkéhez fűzött érdekes informá­cióit. Arányi József, Keszthely. - Magunk is elérzékenyedve olvastuk elérzékenyült levélbeli emlékezését életének egyik fe­ledhetetlen élményéről, a 7-1-es győ­zelmünkkel végződő budapesti magyar­­angol labdarúgótalálkozóról. Meglepő­déssel is, mert arra bizony már nem em­lékeztünk, hogy akkoriban a Keleti pu. előtt, ahogy ön írja, feketén 4-500 fo­rintért vesztegettek egy-egy meccsjegyet, s vevő is akadt rájuk. KOSSUTH, KLAPKA ÉS A CÍMER Levelet kaptunk Svájcból: berni ol­vasónk szerint „Székely Andrásnak nincs igaza a Klapka légióról írt cik­kében, amikor kifogásolja, hogy Kos­suth zászlaján nem volt korona. De bizony volt! Kossuth a Habsburg­­házat detronizálta Debrecenben. A királyság mint államforma megma­radt! Magyarország királyság volt tehát 1849-ben is, hiszen voltak olyan tervek, hogy a koronát az orosz cári család egyik tagjának kell felajánlani!” * Kossuthnak valóban támadt egy idő­ben ilyen gondolata, a szabadság­­harc alatt is, később is — a francia megoldást a film szereplői is említik —, a Kossuth-címer fogalmához a magyar heraldika (címertan) ma mégis — joggal — hozzákapcsolja a hármashalom korona nélküli voltát. Kossuthról „nevezték el hazánk ko­rona nélküli kiscímerét... a korona nélküli kiscímert már tág körben al­kalmazták 1849 tavaszán ... Világos után... a koronátlan kiscímer leg­inkább a népművészet díszítőeleme­ként vagy a Kossuthot követő ma­gyar emigráció köreiben élt tovább.” (Bertényi Iván: Kis magyar címer­tan. Budapest, 1983. 82—83. oldal.) Vagyis a tudomány mai álláspontja szerint a Kossuth utasításait követő emigránsoknak korona nélküli cí­merrel díszített zászlót illenék ki­bontani, mint Kossuth zászlaját. Egyébként — mint Bertényi Iván könyvében is olvashatjuk — Kossuth 1823-ban kelt, itt reprodukált ügy­védi oklevelén már ilyen címer lát­ható a kezdőbetűk kacskaringójá­ban ... Székely András

Next