Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)

1985-03-10 / 10. szám

_ Október 15. Ki a pályaudvarra. Eleredt az­­ eső. A biciklizők valami nylon­csuklyában, lebernyegben és gumicsizmában pedáloznak. A társaság azon mulat: leányfa­lusi szomszédunk, Bella, reggel, amíg férje borotválkozott, szépen becso­magolt, a bőröndöket le is vitték a buszba. Akkor derült ki, hogy Lali nadrágjait is elpakolta. Küldte, men­jen a kofferok után, szerezze visz­­sza, ám hogyan, alsóban? Végre nagy nehezen, közös erővel megoldjuk a súlyos kérdést. Indulás Sanghajba. Ráz a vonat, nem tudok írni. Talán majd később. Útközben, stílszerűen, Szomory Párizsi regényét olvasom, nem is emlékszem, hányadszor, még hazul­ról hoztam, arra se, mert éppen ezt. Érdekes, hogy a magyar iroda­lomnak hányféle Párizs-élménye van. A száműzött Rákóczi udvari kegyenc pompája és megalázottsága, a kétes hírű Hôtel de Transylvanie. Justh Zsigmond arisztokrata- és mű­vészvilága, nála csupán napló, de Proust szinte személy szerint ugyanazokból a figurákból építette föl az Eltűnt idő ciklusait. A kato­náskodás elől kiszökött Szomory nyomor­ Párizsa, a szüntelen balká­ni Pest felé vágyakozásával. Heltai Family Hoteljának cifra bohém­ sze­génysége, emigrációs kavargása. A fel-feldobott Ady Bakonya, Szent Mihály útja, Nagy Endre kabarén nyert gazdag unalma, melyből a há­ború hírére sietve hazarohant, egye­nest a frontra. Kosztolányi Cseregdi Bandijának olajszaga és tökéletes idegensége. Hevesi András perverz, esős Párizsa. Illyés hunjainak proli­negyedei, mozgalmai és szürrealista szalonjai. Radnóti sarki pékje és üvöltő macskái, József Attila ülő­két­­en illemhelyei satöbbi, satöbbi És ez mind ugyanaz a Párizs, s mégis más és más, ahogy az időben válto­zik, amint ki-ki a maga hátán ba­tyuként kivitt osztályával, ifjúságá­val átéli, és újra s újra friss sze­mével látja. Sanghaj. Először a szállodába fu­varoznak. Modern, amerikai típusú, felhőkarcoló hotel, óriási hall, buti­kok, éttermek, büfék, több gyorsfel­vonó, a szobák is összkomfortosak, a két ágy közötti irányító szekrényké­től kapcsolhatók a lámpák, csengők, fűtés, szellőzés, rádió, tévé, a fürdő­ben is minden, ami kell, Chicagó­ban se lehetne perfektebb. Viszont útitársaink, két emelettel lejjebb, patkányokkal találkoztak, és azt mondják, nem tanácsos élelmet sza­badon hagyni, megrágják, eltüntetik. Sanghaj állítólag a világ legné­pesebb városa, 14—15 millió lakos­sal, és egyik legfontosabb, legfor­galmasabb kikötője. A múltban a nemzetközi kereskedelem fő távol­keleti bázisa, számos külföldi kép­viselettel stb., stb. — de hát ezt mindenki tudja. A régi idők emlé­ke a Bund nevű üzletházsor a 2 HORVÁT JANÓ FELVÉTELI 100

Next