Új Tükör, 1985. január-március (22. évfolyam, 1-13. szám)
1985-01-13 / 2. szám
Kill A J A K I A I KÖNYV SZÁZADVÉG ill. Magyar kisregények A Magyar Remekírók nagyszerűen elgondolt sorozatának kötetei között — a XIX. századi magyar drámaírók és a magyar középkor irodalma mellett — szerepelt ez a kétkötetes válogatás a századvég magyar kisregényeiből. Már a tartalmi bemutatkozás biztos értékű válogatásról tanúskodik: Tolnai Lajos A sötét világ, Justh Zsigmond Faimus, Papp Sániel A rátótiak, Bródy Sándor A nap lovagja, Herczeg Ferenc Pogányok, Lövik Károly A leányvári boszorkány, Gárdonyi Géza Az öreg tekintetes, Iványi Ödön A püspök atyafisága, Csiky Gergely Az Atlasz család, Ambrus Zoltán Midás király. Igen szerencsés koncepciója a Magyar Remekírók szerkesztőinek, hogy nemcsak életművekben, de korszakokban is gondolkoznak, így egyegy kötet egyszerre tud egy-egy korszakot felmutatni és értéket is megőrizni. Mert hisz világos, hogy ezek a kitűnő szerzők egész életművükkel nem emelkedtek a Magyar Remekírók rangjára, de mégis fontos szerepet játszottak a korban. Egyegy művük — mint az itt kiválasztottak többsége is — pedig egyenesen kordokumentum (mint A sötét világ — elfogultságaival együtt is — Tolnai Lajostól), vagy igen fontos kisregénye a magyar századvégnek (mint Bródy Sándortól A nap lovagja, amely minden bizonnyal nemcsak a kor sajtómorálja bemutatása révén mond fontosat, de szerzőjének néhány nagy novellája mellett fő műve is). Igazi nemes szenzáció is akad a felsoroltak között, s ez Lövik Károly — akit Illés Endre fedezett fel újra emlékezetes válogatásában és pompás krétarajzában — kisregényének beemelése Gárdonyi, Herczeg, Ambrus és a többiek mellé, így együtt olvasva látja a Századvég két vaskos kötetének olvasója, hogy mennyire közéjük tartozott. Szalai Anna a válogatással, a jegyzetekkel szép munkát végzett. (Szépirodalmi) Varga József póleon ellen küzdő spanyol népről. Nem tehetek róla, számomra ez a tanulmány izgalmasabban ecseteli az ármányos kegyenc, Godoy és Mária Lujza királyné kapcsolatát, amely Goya sorsát is sokban befolyásolta. De tudom, hogy sokan kedvelik a pikáns részleteket. Nos, hogy Karinthy egy állítólagos cselédkönyv-bejegyzését idézzem: „Akinek pont ez kell, annak ajánlom.” (Corvna) Székely András A KOLOSSZUS Stephen Marlowe regénye Élete kész regény, szokták mondani egyes személyiségekről. Hát Goyáé valóban az volt — csak épp nem tudunk róla eleget. Így azután képlékeny anyag a Goya-biográfia regényírók számára, nem csoda, hogy Feuchtwanger olyan látványos és elemző tablót kerekített belőle. Igazából egy Stefan Zweig-stílusú eszszé lenne az igazi, ha volna elég anyagunk Goyáról, így azután hol a lelkének mélységeit vizsgáljuk, mint Malraux, hol a társadalmi háttérrel való összefüggéseket, mint Klingender, hol meg fölvázolunk — mint Marlowe — egy széles mellkasú potens férfiút, aki mellékesen fest is. Ő nem Goya életét, hanem Goya „életregényét” írta meg. Vagyis van benne időjáték (vissza-visszapillantás), egy befolyó belső monológ (önkívület esetén) és sok-sok pletyi. Aminek egy része még igaz is lehet. Meg kell adni, a szerző ügyes szakembere műfajának, és a kor, amelyről ír, valóban érdekes. Nina Mickun kandidátus épp mostanában kezdte meg folytatásokban közölni tanulmányát a Századokban a Na 2E3 KÖCSÖG TÓBIÁS Pinczési Judit gyermekversei Bármerre nézett, színeket és képeket látott Pinczési Judit. S mindenütt, mindennel és mindenkivel a legfurcsább dolgok estek meg. Még az is előfordulhatott, hogy a zöld színe miatt szomorú béka felé fordult egy szép napon egy szál virág, „gyenge szárán meghajolt / s hátára hajtotta muskátliját”, amitől „Pehely lett a béka szíve / kibékült a világgal / s szivárványszínben elrepült / virágként a virággal”. Mintha népköltészet volna, olyanok ezek a Pinczésiversek, s úgy is kell érteni, érezni őket. Természetesen nem egyformák, némelyik a mondókák módjára íródott, más vidám játék a szavakkal és a színekkel, a harmadik a felnőttvilág tükörképe cserepekre törve, a negyedik maga is dal, vagy kép, nem az életből, inkább az életről. Szürrealisták a képei? Igen, ha a népköltészet is az. Szürrealisták a színei? Igen, ha a gyermekrajzok is ilyenek. Vidáman szomorúak, vagy szomorúan vidámak, akárcsak Szántó Piroska gyönyörű, önmagukban is műérték illusztrációi, ő sem csak olvasta a verseket, hanem átélte, s amint Pinczési Judit világa különös csudavilág, úgy Szántó Piroska képeié is. Oly módon tükrözik a verseket, mint a versek a világot. Így érthető — és érthető meg — az is, hogy e gyermekvers-kötet — felnőttkiadónál jelent meg. De hiszen a nagy költők elmélyült művei gyakran gyermekiek, s az igazán jó gyermekversek a felnőtt olvasót is gyönyörködtetik. Játékok ezek a versek, talán a költő is játékosan írta őket, s azt várta, hogy olvasói, életkoruktól függetlenül, játszótársai legyenek. Hiszen ő gyermek volt rövid életében, oly szomorúan rövid életében. Ezért illik ide a kötet Búcsúzó című versének utolsó szakasza: „... de nem felejtjük / szívünkbe rejtjük / játékaidat”. (Magvető) Zay László MIKROSZKÓPMIKROKOZMOSZ Lovas Béla könyve Különösen amióta, már nem kevés éve — a fantasztikus japán optikai iparnak köszönhetően — szinte fillérekért lehet kisebb apparátusokhoz jutni, és így a mikroszkóp fokozatosan elveszti vagy elveszíthetné misztikumát, megszűnik a tudomány fennkölt csarnokainak szent attribútuma lenni, igen hiányzott egy ilyen kézikönyv. Sokan ugyanis, főként persze fiatalok, hozzájutva a többszázszoros nagyítás könnyű lehetőségéhez, csak rövid ideig szórakoztak el a légy szőrös lábának, a lepke romlékony hímporának, bőrük egy morzsalékának és hasonlóknak a finomszerkezetével, s a továbblépéshez, a valódi mikroszkopizálásához már nehezen került útmutatójuk. Lovas Béla most nem kínál nekik könnyű leckét. Igényesen, a történeti és az elméleti alapoktól építve vezet be a mikroszkopizálás széles körű gyakorlatába-gyönyörűségeibe. S itt nagyon hangsúlyozni kell a széles körű szót. Nemcsak azért, mert annál, ami egyszerűen, a maga közvetlen valóságában a tárgylemezre helyezhető és máris kinagyítva csodálható, sokkal több, ami különféle módon preparálva, speciálisan megvilágítva, belőle metszetet készítve, megfestve, konzerválva stb. vizsgálható csak megfelelően. Hanem azért is, mert a puszta szemlélés után egészen új, hatalmas fejezetet nyit meg a mikroszkópi fotografálás, ami mint módszer, fontos kiegészítő: a dokumentálásnak ma már egyik vagy a legfőbb eljárása. E nem olcsó könyv példás kiállításban, ábrákkal, színes és fekete-fehér képekkel gazdagon jelent meg; nem túlzás nélkülözhetetlennek nyilvánítani minden családban, ahol a természettudományos érdeklődés nem csupán olvasmányokig terjedő nosztalgia, hanem tevőleges. (Gondolat) Lázár István SZÍNHÁZ DELILA Józsefvárosi Színház Mint annyi Molnár Ferenc-vígjáték, a Delila sok fordulata is beköltözött a köznapi társalgás nyelvébe, hiszen a „Bocsánat, hogy a csapos közbeszól” innen került át a köznyelvbe, a kabarétréfákba, hiszen a Csapos figurája talán ismeretlen is sokak számára, akik ezt a játékos fordulatot használják. De tévedés ne essék, nem a csaposról szól ez a vígjátéki kaland, a csapos csak kedves, kedélyes rezonőrje a cselekménynek, a történet mozgatója, főszereplője Marianne, az okos, jókedélyű, talpraesett asszony, aki hirtelen meggazdagodott férjét, a vendéglős Virág urat a szerencse kerekénél is jobban megforgatja, hogy eljuttathassa újra a nyugodt, békés házasság révébe. Mert Virág úr nagy pénzhez jut és nagy kalandra vágyik. A csinos cukrászlánnyal kacérkodik. És itt jön a nagy mutatvány, a feleség bűvésztrükkje, amivel megpörgeti, játszani engedi Virág urat, hogy saját játékából kiábrándulva térjen vissza a békés, csendes házasságba. Molnár Ferenc vígjátéka, mint minden Molnár-vígjáték : szerepdarab. Színészi jutalomjáték. Annak is készült. Jól tudja ezt Váradi Hédi, aki a rendező Petrik József mellett színészi tapasztalataival a rendezés munkáiban is részt vett, hogy ez a produkció akkor él, ha a főszereplő körül valóban sziporkázik a játék, a humor, a kedély, és akkor drukkolunk a főszereplőnek, hogy közben élvezzük a játék fordulatait, csavarintásait. Váradi Hédi finom humorral, stílusérzékkel vezet minket végig a kalandos felismeréseken, a hangulatok hullámain. Kitűnő partnerei ebben Virág úr szerepében Pákozdi János, s finoman kacér a játékos kedvű cukrászlány alakítója, Vándor Éva. Remek humorral vesz részt a játékban a csapos szerepében Hável László. Csányi Árpád díszlete stílusosan játékos, Nádas Gábor zenéje, Erdődy János versei csupán díszíteni, színesíteni kívánják a játék pillanatait. (Képünkön: Váradi Hédi és Pákozdi János) Illés Jenő TALÁLKOZÁS AZ ÁRNYAKKAL Színes csehszlovák film „Semmi sincs, ami oly magasra emelkedne és oly mélyre süllyedne, mint az ember.” Ezzel a mondattal kezdődik és fejeződik be Jiri Svoboda nyomasztó, felkavaró filmje. A napjainkban egy régészeti feltáráson játszódó történet hőse, Michal, különös, zárkózott férfi. (Radoslav Brzobohaty alakítja hatásosan egyszerű eszközökkel.) Kerüli az embereket, érezni, hatalmas viharok dúlnak benne. Éjszakánként szörnyű emlékekkel viaskodik. Barbara érkezésekor addigi látszólagos nyugalmát is elveszíti. Mind mélyebbre ás emlékeiben, visszaidézi a dachaui lágerévek borzalmait. Azt az időszakot, amikor gyermekfejjel egy kegyetlen, „tudományos” orvosi kísérlet szenvedő alanya volt Barbarával együtt. A két lelkileg sérült ember találkozásakor rádöbben, hogy a náci fogság okozta traumát külön-külön kell kiheverniük, külön-külön kell kapcsolatot találniuk a jelennel. A múlt árnyaival már nem élhetnek tovább. Svobodát nem a történet konkrét mozzanatai érdeklik, az egyén pszichéjének lassú változásait igyekszik megragadni. Ezért ismét a korábbi, Lány, tengeri kagylóval című alkotásában már sikeresen alkalmazott módszert választja. Filmjében költői-