Új Tükör, 1985. július-szeptember (22. évfolyam, 27-39. szám)
1985-09-08 / 36. szám
. Az okos autós nem akkor keresi föl a szerelőt, amikor kocsija már bemondta az unalmast. Jobb módszernek tartja az időszakonkénti rutinvizsgálatot, hiszen így elkerülhetők a váratlan kellemetlenségek, s a korai kimúlás helyett hoszszú, békés öregkor vár a járgányra. A szerelők a megmondhatói, milyen kevés az ilyen autós, s mekkora azoknak a száma, akiknek kocsiját vontatva vagy autómentő rakterén viszik a műhelybe. Ennél már csak az meglepőbb — és szomorúbb —, hogy mennyien vannak, akik testük motorját is csak akkor viszik a szerelőhöz, az orvoshoz, amikor azon már nagyon nehéz a nagyjavítás. És hányan vannak, akiket már (autó)mentővel kell vinni a motorklinikára. Pedig mennyivel könnyebb, ha a páciens akkor keresi föl az orvost, amikor még nem késő. Sőt, mennyivel nagyszerűbb, ha az ember már eleve úgy működteti a motorját, hogy ismeri a hosszú üzemeltetés titkait... — A szívbetegségek megelőzése nem csupán orvosi feladat — magyarázza dr. Gara Imre, a Korányi kórház szívgyógyászati osztályának vezető főorvosa, az orvostudományok kandidátusa. — Számos más tényezőnek is fontos szerepe van abban, hogy jól működjön a test motorja. Ide sorolható az illető pszichológiai karakterétől kezdve az étkezési szokásain át a viselkedési formájáig egy egész sor terület. A szívbetegségek megelőzése legalább anynyira szociológiai és társadalmi téma, mint amennyire orvosi. Hogy a különböző megelőző programok kialakításában, beindításában többnyire mégis csak orvosok, egészségügyiek vesznek részt, annak valószínűleg az az oka, hogy ők azok, akik a szívbetegségek tragikus következményeit testközelből „élesben’ láthatják. — A szándék önmagában kevés — folytatja a főorvos —, szükség van hozzá egy olyan támogatóra is, aki a program anyagi feltételeit vállalja, a kiadásokat viseli. Nekünk szerencsénk volt, hiszen a Lapkiadó Vállalatban nagyszerű támogatót találtunk, Siklósi Norbert vezérigazgató készséges partnernek bizonyult. Miről is van szó? Dr. Gara Imre és csapata (orvosok, gyógytornászok, pszichológusok, sportfiziológusok) olyan szívbetegség-megelőző programot dolgozott ki, amelynek középppontjában a mozgás áll. Meggyőződésük szerint ugyanis a mozgás, a testedzés kihat valamenynyi, a szívbetegséget előidéző tényezőre. Csökkenti a testsúlyt, a vércukorszintet, a magas vérnyomást, a dohányzásra való hajlamot , hogy csak a legfontosabbakat említsük. A program kialakítói a szellemi tréningről sem feledkeztek meg, hiszen a páciensnek ezen a területen is fölkészítésre van szüksége, tudnia kell, hogy amit csinál, miért teszi. A pszichoterápiás kezelést természetesen indirekt módszerrel csinálják. Az emberek nem szeretik a szájbarágós, tanfolyamszerű kioktatást. A mozgásgyakorlatokat követő rövid szünetek kitűnő alkalmat nyújtanak a szellem pallérozására. — Mekkora gárdával dolgoznak? — Körülbelül húsz fővel kezdtük két évvel ezelőtt. Ez a társaság gyakorlatilag ma is megvan, sőt, a résztvevők némelyike rendszeresen magával hozza a gyerekeit, ismerőseit is. — Hogy a program kitűnő, azt a szakemberek és a laikusok egyöntetűen hangsúlyozzák. A kérdés csak az, vajon azok járnak-e erre a terápiára, akiknek arra igazán szükségük van, vagy pedig éppen azok, akik a helyes életmódra egyébként is fogékonyak, azaz a program gyakorlása nélkül is ésszerűen élnének. A tapasztalat ugyanis az, hogy az efféle kezdeményezésekre éppen azokat a legnehezebb elcsábítani, akiknek pedig a legnagyobb szükségük lenne rá. Kétségkívül igaz, hogy a szívbetegségek igazi veszélyeztetettjeit nehéz rávenni arra, hogy valamit is tegyenek önmaguk egészségéért. Ezt természetesen mi is tudjuk. A programmal közvetett célunk van, tudniillik az, hogy az itt „nevelkedett” emberek szétszórják a helyes szemlélet magvát, vagyis a propagandánkat ők terjesszék tovább. — Elegendő mindehhez húszegynéhány ember, méghozzá egyetlen vállalattól? — Biztos vagyok abban, hogy más cégek, gyárak, üzemek vezetőiben is szunnyadnak hasonló ambíciók, velük is szót lehetne érteni egy ilyen emberközpontú ügy érdekében. — Sokak szerint a különböző orvosi intelmek értékéből levesz az, hogy maguk az orvosok sem élnek példamutatóan. A dohányzó orvos személye például gyakori propaganda a cigaretta hívei számára: lám, ha ő is szívja, nem lehet olyan káros. Pedig nagyon káros. A mi osztályunkon dolgozók nem cigarettáznak, egészséges életmódot folytatnak. És ezt nemcsak azért teszik, mert tudják, hogy a személyes példamutatás ereje rendkívüli, hanem azért is, mert ők aztán közvetlen közelről ismerik a káros életmód szomorú következményeit. — Hogyan, mivel mérik a program sikerét? — Tudományos értékelést még nem végeztünk, de az már most is kimutatható, hogy a program sikeres. Ezt a rendszeres időközökben elvégzett teljesítményvizsgálatok is igazolják. A program kiszélesítése további anyagi támogatást igényelne. Vajon győznék-e ezt, egyáltalán hajlandók lennének-e erre másutt is nemcsak a Lapkiadó Vállalatnál? — A józan ész mindenképpen a program kiszélesítése mellett szól. A szívbetegségek megelőzése még mindig jóval olcsóbb, mint egy szívműtét. Egyébként megggyőződésem: ezt a kérdést nem lehet forintban mérni. PILHAL GYÖRGY KÉKESDY KÁROLY FELVÉTELEI 34 □