Új Tükör, 1986. január-március (23. évfolyam, 1-13. szám)
1986-01-05 / 1. szám
miU A NÉPI KÖNYV AURÉL A KÉKESRE MEGY - AKASZTÓFAVIRÁG Németh László művei Németh László írói hagyatéka még mindig tartogat meglepetéseket, és nemcsak azoknak a tanulmányoknak, naplójegyzeteknek a formájában, amelyek időnként a folyóiratokban tűnnek fel. Mint most első regénye, az Akasztófavirág teljes szövege révén, amely mindeddig csak részleteiben volt közismert, összegyűjtött műveinek első kötete is csupán mutatót közölt belőle. Magát a kisregényt 1926-ban írta Németh a Pantheon kiadó regénypályázatára, s mint Ember és szerep című önéletrajzi írásában mondja, súlyos személyes emlékeket dolgozott fel benne: „hősét egy unokatestvéremből s egy szilasi származású terrorfiúból olvasztottam össze, akit történetesen épp a nagybátyám akácfájára kötött fel valamelyik siófoki különítmény.” A magyar falu forradalmi napjait idézte fel, lázadó fiatalokról beszélt, akik hazatérve a háborús öldöklésből, fegyverrel keresték az igazságot, s végül nyomorúságos bukást kellett szenvedniük. A falusi élet realisztikus rajza és a lázadó szenvedély expresszív ábrázolása szabja meg az elbeszélés karakterét, mintha két ifjúkori nagy példakép állna a történet mögött: Móricz Zsigmond és Szabó Dezső. Talán nem kell különösebben megindokolni, hogy a húszas évek második felében Németh László kisregénye miért nem nyert regénypályázatot, miért nem kapott kiadót, s miért került a kéziratok temetőjébe, hogy csak hatvan esztendővel később érje meg a nyilvános feltámadást. Az Aurél a Kékesre megy című elbeszélés egészen más világot és ábrázoló módszert mutat: valójában társasági novella, olvasmányos történet a magyar középosztály „fenn az ernyő, nincsen kas"-életstílusáról. Legfőbb erénye, alakjainak találó ábrázolása mellett, éppen ezért iróniája, amely közel hat évtized távolából is elevenen csillog, s érdekesen egészíti ki azt a képet, amelyet Németh László elbeszélő művészetéről alakított ki az irodalomkritika. (Magvető) Pomogáts Béla könyvbarát generálist? Vagy okos dolog-e közölni, hol lakott, halt meg és temettetett el Szerb Antal, ha például Gubbio hiányzik az olaszországi helynevek közül? Pedig az Utas és holdvilágnak fontos epizódjai játszódnak itt, a Ferenc-legendáról nem is beszélve. És .. . És ezennel abba is hagyom a kifogásokat, hiszen Erős Zoltán könyve, melyből végre megtudhatja a serdültebb ifjúság, hol vannak Huszt bús düledékei, már alapötletként is kitűnő, anyagában hallatlanul gazdag és koncepciójában is elfogadható annak, aki lemond az élő írók emlékhelyeiről és írásaik jeles színtereiről. Budapest kerületeit, Romániát, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, a nagyvilág országait végigszemlézi a lexikon, még Hanoit is figyelembe véve, ahol Váci Mihály elhunyt. A szó szoros értelmében praktikus könyv, főként középiskolások — valamint tanáraik — forgathatják haszonnal. A dús képanyag válogatása néha igen ötletes — például láthatjuk a tápai Krisztust magát —, néha fölösleges — ilyenek a kései kiadások semitmondó borítói. Végsősoron kézipolcra való munka, vagyis fontos, egyáltalán nem csupán „ifjúsági” kiadvány. (Móra) Székely András MAGYAR IRODALMI HELYNEVEK A TÓSZ-IG Erős Zoltán kézikönyve Van olyan, Abaújszántótól Zsolnáig terjedő könyv, amin ne lehetne kifogásolnivalót találni? Például azt, hogy elég nevezetes hely-e Bugyi irodalmunkban azért, mert Bessenyei György és Kazinczy Ferenc gyakran látogatott meg itt egy rős ligete MAGYAR IRODALMI HELYNEVEK -tól -ig | Mfe. 2. SHABA KIRÁLYNŐJE Joy Adamson könyve Joy Adamson kettős céllal vett pártfogásba kicsi nagymacskákat. Próbálta úgy fölnevelni őket, hogy épek maradjanak vad ösztöneik, alkalmasak legyenek utóbb szabad életre. Nem egy állatfaj ugyanis már annyira fogy, hogy a bármi okból árván maradt és így fogságba került példányokat sem szabad, állatkertbe hurcolva, kiszakítani az állományból. Másodszor, Joy Adamson a felnevelés és visszavadítás idején igyekezett maximálisan megismerni védenceit, s ezzel az általuk képviselt faj viselkedését, természetét, ugyancsak e fajok megmentése érdekében. Szerencsére az Elzával, az oroszlánnal és kölykeivel töltött éveit, majd a Pippával, a gepárddal szerzett élményeit végig nagy érdeklődés, könyveit nagy siker kísérte, így volt miből nemcsak tovább tevékenykedni, hanem még egy Elzáról elnevezett vadvédelmi alapítványt is létrehozni. A Shaba királynője — ezt dicséretére mondjuk — igen hasonló korábbi műveihez. Szorosan nyomon követi Penny, a leopárdkölyök, majd ifjú hölgy, végül kismama életének, viselkedésének legapróbb mozzanatait. De azért marad alkalom szót ejteni a tábori élet mozzanatairól és Pennyn kívül még sok állatról. Köztük egy elveszett, majd családjának pár heti fogság után sikeresen visszajuttatott sebl, hiszen Korniss volt az első külföldi fotóriporter, aki alkalmat és lehetőséget kapott arra, hogy megörökítse az ország tájait, településeit, az ott élő emberek hétköznapjait és ünnepeit. Az album több mint száz színes felvételéből (a kitűnő nyomásért a Révai Nyomdát illeti az elismerés) egy festői ország képe bontakozik ki előttünk, és rögtön megértjük, miért is nevezték az ókorban Boldog Arábiának az Arab-félszigetnek ezt a részét. A kies tengerparti és zord hegyvidéki tájak váltakozása, közöttük a zordságában is fenséges sivataggal, a települések szokatlan rendje, az erődítményszerű, többemeletes, vályogból épült házak, a csipkés oromzatok, az utcák színes forgataga, a díszes ablakok és kapuk, s mindenekfölött a szinte valószínűtlen színek kavalkádja lenyűgözi a nézőt. Az album valamennyi fényképe arról tanúskodik, hogy Korniss szerencsés pillanatban találkozott ezzel az országgal. Láthatóan nagy kedvvel és beleérzéssel, eddig is ismert és elimert fotóriporteri erényeit csillogtatva dolgozott. Ami pedig fényképen meg nem örökíthető, azt ott találjuk dr. Szurovy Géza adatokban gazdag, élvezetes stílusban megírt kísérő szövegében. (Képzőművészeti) Gera Mihály 651 HARAVftNyCZYK föeujén kisoroszlánról. Penny, aki kiszámíthatatlanabb, szeszélyesebb lénynek bizonyult, mint Elza és Pippa, csak második terhessége után szült két ép kölyköt. Aztán ezek egyikét is mintha elveszítette volna. Végül azonban a kötet happy enddel zárul: mindkét kisleopárd sikerrel cseperedik. Az ő további sorsuk bizonnyal újabb kötetnyi beszámolót ígért volna. Egy este azonban Joy Adamson napi sétájából nem tért vissza. Öt, aki annyiszor élt túl nehéz pillanatokat nagyvadak közelében, sőt, karmai közt, ember gyilkolta meg. (Gondolat) Lázár István ŐSI KARAVÁNUTAK FÖLDJÉN Korniss Péter fotóalbuma Korniss Péter szenvedélyes világjáró és felfedező kedve nem csökkent az idő múlásával, ezt bizonyítja legújabb, a Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelent fotóalbuma is, amelyben dél-jemeni utazásáról számol be. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságból, ebből a távoli, Magyarországtól légvonalban is 5000 km-re fekvő országból vajmi kevés híradás érkezik hozzánk. Képes beszámoló pedig még keve-van egy józan eszű, a realitások talaján sziklaszilárdan álló asszonyság, aki a tehetetlen kispolgári népség ügyeit kézbeveszi. Előbb jól összebogoz, majd szépen elsimít mindent. Önös érdekeitől nem kimondottan eltekintve persze. Az ő funkciója, hogy marionett-bábként mozgassa a saját érzelmeikben tehetetlenül tobzódó hősöket. Ebben az eszeveszett keringőben egymás mellé rendeli a párokat, mint egy rutinos tánctanár. Róza néni mindenre talál megoldást. Éppúgy nagy organizátor, mint Máli néni. És még a periodikusan változó hovatartozású csecsemő esete is stimmel. Füst Milán darabja mélyebbnek, sokrétűbbnek tetszik Lengyel Menyhérténél, de lehet, hogy ez csak a látszat. Mert a Józsefvárosi Színház Róza néni-bemutatója olyasmi, mint a Játékszín Máli nénije, csak gyengébb. Konter László rendező természetesen jól gondolta, hogy kellemes, szórakoztató estét tud szerezni vele a nézőnek. Flottul pereg a történet, gördülékenyen halad előre a rafinált taktikázás a végső szerelmi győzelem felé. Összejön néhány fergetegesen mulatságos szituáció. A színészek változó színvonalon járulnak hozzá a várható sikerhez. Sándor Jolánnál az a jó, hogy nem él vissza Róza néni mentalitásával. Nem harsánykodja túl a komédiázást. özv. Verőczyné szerepében Lestyán Katalin néha közelít a fülsértés, a nehezen viselhetőség határához. Az egymásra találandó fiataloknak nehezebb a feladatuk. Molnár Ildikóé szinte lehetetlen. Verőczy Gézaként az álnaivitástól, a megjátszott tisztaságtól kellene eljutnia a valódiig. S ezt az utat nem írhatja az arcára. Hallatlanul kellemes és megnyerő viszont Faray Róbert, a család által megfelelőnek ítlét férjanyag. Meggyőzően és megindítóan szerelmes. S jegyezzük fel még Poór Mária nevét, aki a szobalány szerepében üde színfolt. (Képünkön: Lestyán Katalin, Faragó József és Incze Ildikó.) Stuber Andrea SZÍNHÁZ RÓZA NÉNI Józsefvárosi Színház Lengyel Menyhért Róza néni című komédiája olyasmi, mint Füst Milán Máli nénije, csak gyengébb. Itt is SZÉLHÁMOSKIRÁLY Fővárosi Operett zsebszínház Zerkovitz itt, Zerkovitz ott. Legutóbb ugyanezeken a hasábokon írtam: muzsikája Szolnokon A szabin nők házassága című zenés bohózatot szolgálja jól. A Fővárosi Operettszínház zsebszínházában sem az a baj, hogy Zerkovitz századeleji zenéje ne szolgálhatna jól egy szarkasztikus ötletet is (bár ez esetben alighanem némi áthangszerelésre, átritmizálásra, idézőjeles előadásmódra volna szükség). Az ötlet maga tulajdonképpen ragyogó duplaszaltó: nem a szokvány, hogy szélhámos