Új Tükör, 1986. január-március (23. évfolyam, 1-13. szám)

1986-01-05 / 1. szám

m­i­U A N­É­P­I KÖNYV AURÉL A KÉKESRE MEGY - AKASZTÓFAVIRÁG Németh László művei Németh László írói hagyatéka még mindig tartogat meglepetéseket, és nemcsak azoknak a tanulmányoknak, naplójegyzeteknek a formájában, amelyek időnként a folyóiratokban tűnnek fel. Mint most első regénye, az Akasztófavirág teljes szövege ré­vén, amely mindeddig csak részle­teiben volt közismert, összegyűjtött műveinek első kötete is csupán mu­tatót közölt belőle. Magát a kisre­gényt 1926-ban írta Németh a Pan­theon kiadó regénypályázatára, s mint Ember és szerep című önélet­rajzi írásában mondja, súlyos sze­mélyes emlékeket dolgozott fel ben­ne: „hősét egy unokatestvéremből s egy szilasi származású terrorfiúból olvasztottam össze, akit történetesen épp a nagybátyám akácfájára kötött fel valamelyik siófoki különítmény.” A magyar falu forradalmi napjait idézte fel, lázadó fiatalokról beszélt, akik hazatérve a háborús öldöklés­ből, fegyverrel keresték az igazsá­got, s végül nyomorúságos bukást kellett szenvedniük. A falusi élet realisztikus rajza és a lázadó szen­vedély expresszív ábrázolása szabja meg az elbeszélés karakterét, mint­ha két ifjúkori nagy példakép állna a történet mögött: Móricz Zsigmond és Szabó Dezső. Talán nem kell kü­lönösebben megindokolni, hogy a húszas évek második felében Németh László kisregénye miért nem nyert regénypályázatot, miért nem kapott kiadót, s miért került a kéziratok temetőjébe, hogy csak hatvan esz­tendővel később érje meg a nyilvá­nos feltámadást. Az Aurél a Kékesre megy című elbeszélés egészen más világot és ábrázoló módszert mutat: valójában társasági novella, olvasmányos tör­ténet a magyar középosztály „fenn az ernyő, nincsen kas"-életstílusáról. Legfőbb erénye, alakjainak találó ábrázolása mellett, éppen ezért iró­niája, amely közel hat évtized távo­lából is elevenen csillog, s érdeke­sen egészíti ki azt a képet, amelyet Németh László elbeszélő művészeté­ről alakított ki az irodalomkritika. (Magvető) Pomogáts Béla­­ könyvbarát generálist? Vagy okos dolog-e közölni, hol lakott, halt meg és temettetett el Szerb Antal, ha például Gubbio hiányzik az olasz­­országi helynevek közül? Pedig az Utas és holdvilágnak fontos epizódjai játszódnak itt, a Ferenc-legendáról nem is beszélve. És .. . És ezennel abba is hagyom a kifogásokat, hi­szen Erős Zoltán könyve, melyből végre megtudhatja a serdültebb if­júság, hol vannak Huszt bús düledé­­kei, már alapötletként is kitűnő, anyagában hallatlanul gazdag és koncepciójában is elfogadható an­nak, aki lemond az élő írók emlék­helyeiről és írásaik jeles színtereiről. Budapest kerületeit, Romániát, Csehszlovákiát, Jugoszláviát, a nagy­világ országait végigszemlézi a lexi­kon, még Hanoit is figyelembe vé­ve, ahol Váci Mihály elhunyt. A szó szoros értelmében praktikus könyv, főként középiskolások — valamint tanáraik — forgathatják haszonnal. A dús képanyag válogatása néha igen ötletes — például láthatjuk a tápai Krisztust magát —, néha fö­lösleges — ilyenek a kései kiadások semitmondó borítói. Végsősoron kézipolcra való munka, vagyis fon­tos, egyáltalán nem csupán „ifjúsá­gi” kiadvány. (Móra) Székely András MAGYAR IRODALMI HELYNEVEK A­ TÓSZ-IG Erős Zoltán kézikönyve Van olyan, Abaújszántótól Zsolnáig terjedő könyv, amin ne lehetne ki­fogásolnivalót találni? Például azt, hogy elég nevezetes hely-e Bugyi irodalmunkban azért, mert Besse­nyei György és Kazinczy Ferenc gyakran látogatott meg itt egy rős ligete MAGYAR IRODALMI HELYNEVEK -tól -ig | Mfe. 2. SHABA KIRÁLYNŐJE Joy Adamson könyve Joy Adamson kettős céllal vett párt­fogásba kicsi nagymacskákat. Pró­bálta úgy fölnevelni őket, hogy épek maradjanak vad ösztöneik, alkal­masak legyenek utóbb szabad élet­re. Nem egy állatfaj ugyanis már annyira fogy, hogy a bármi okból árván maradt és így fogságba ke­rült példányokat sem szabad, állat­kertbe hurcolva, kiszakítani az állo­mányból. Másodszor, Joy Adamson a felnevelés és visszavadítás idején igyekezett maximálisan megismerni védenceit, s ezzel az általuk képvi­selt faj viselkedését, természetét, ugyancsak e fajok megmentése ér­dekében. Szerencsére az Elzával, az oroszlánnal és kölykeivel töltött éveit, majd a Pippával, a gepárddal szerzett élményeit végig nagy érdek­lődés, könyveit nagy siker kísérte, így volt miből nemcsak tovább te­vékenykedni, hanem még egy Elzá­ról elnevezett vadvédelmi alapít­ványt is létrehozni. A Shaba király­nője — ezt dicséretére mondjuk — igen hasonló korábbi műveihez. Szorosan nyomon követi Penny, a leopárdkölyök, majd ifjú hölgy, vé­gül kismama életének, viselkedésé­nek legapróbb mozzanatait. De azért marad alkalom szót ejteni a tábori élet mozzanatairól és Pennyn kívül még sok állatról. Köztük egy elve­szett, majd családjának pár heti fogság után sikeresen visszajuttatott sebl, hiszen Korniss volt az első külföldi fotóriporter, aki alkalmat és lehetőséget kapott arra, hogy meg­örökítse az ország tájait, településeit, az ott élő emberek hétköznapjait és ünnepeit. Az album több mint száz színes felvételéből (a kitűnő nyomásért a Révai Nyomdát illeti az elismerés) egy festői ország képe bontakozik ki előttünk, és rögtön megértjük, miért is nevezték az ókorban Boldog Arábiának az Arab-félszigetnek ezt a részét. A kies tengerparti és zord hegyvidéki tájak váltakozása, közöt­tük a zordságában is fenséges si­vataggal, a települések szokatlan rendje, az erődítményszerű, több­­emeletes, vályogból épült házak, a csipkés oromzatok, az utcák színes forgataga, a díszes ablakok és kapuk, s mindenekfölött a szinte valószínűt­len színek kavalkádja lenyűgözi a nézőt. Az album valamennyi fényképe arról tanúskodik, hogy Korniss sze­rencsés pillanatban találkozott ezzel az országgal. Láthatóan nagy kedv­vel és beleérzéssel, eddig is ismert és elimert fotóriporteri erényeit csillogtatva dolgozott. Ami pedig fényképen meg nem örökíthető, azt ott találjuk dr. Szurovy Géza ada­tokban gazdag, élvezetes stílusban megírt kísérő szövegében. (Képzőművészeti) Gera Mihály 651 HARAVftNyCZYK föeujén kisoroszlánról. Penny, aki kiszámít­hatatlanabb, szeszélyesebb lénynek bizonyult, mint Elza és Pippa, csak második terhessége után szült két ép kölyköt. Aztán ezek egyikét is mintha elveszítette volna. Végül azonban a kötet happy enddel zá­rul: mindkét kisleopárd sikerrel cseperedik. Az ő további sorsuk bi­zonnyal újabb kötetnyi beszámolót ígért volna. Egy este azonban Joy Adamson napi sétájából nem tért vissza. Öt, aki annyiszor élt túl ne­héz pillanatokat nagyvadak közelé­ben, sőt, karmai közt, ember gyil­kolta meg. (Gondolat) Lázár István ŐSI KARAVÁNUTAK FÖLDJÉN Korniss Péter fotóalbuma Korniss Péter szenvedélyes világ­járó és felfedező kedve nem csök­kent az idő múlásával, ezt bizonyítja legújabb, a Képzőművészeti Kiadó gondozásában megjelent fotóalbuma is, amelyben dél-jemeni utazásáról számol be. A Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaságból, ebből a tá­voli, Magyarországtól légvonalban is 5000 km-re fekvő országból vaj­mi kevés híradás érkezik hozzánk. Képes beszámoló pedig még keve-van egy józan eszű, a realitások ta­laján sziklaszilárdan álló asszonyság, aki a tehetetlen kispolgári népség ügyeit kézbeveszi. Előbb jól össze­bogoz, majd szépen elsimít mindent. Önös érdekeitől nem kimondottan eltekintve persze. Az ő funkciója, hogy marionett-bábként mozgassa a saját érzelmeikben tehetetlenül tob­zódó hősöket. Ebben az eszeveszett keringőben egymás mellé rendeli a párokat, mint egy rutinos táncta­nár. Róza néni mindenre talál meg­oldást. Éppúgy nagy organizátor, mint Máli néni. És még a periodi­kusan változó hovatartozású csecse­mő esete is stimmel. Füst Milán darabja mélyebbnek, sokrétűbbnek tetszik Lengyel Meny­hérténél, de lehet, hogy ez csak a látszat. Mert a Józsefvárosi Szín­ház Róza néni-bemutatója olyasmi, mint a Játékszín Máli nénije, csak gyengébb. Konter László rendező természetesen jól gondolta, hogy kel­lemes, szórakoztató estét tud sze­rezni vele a nézőnek. Flottul pereg a történet, gördülékenyen halad elő­re a rafinált taktikázás a végső sze­relmi győzelem felé. Összejön néhány fergetegesen mulatságos szituáció. A színészek változó színvonalon járul­nak hozzá a várható sikerhez. Sán­dor Jolánnál az a jó, hogy nem él vissza Róza néni mentalitásával. Nem harsánykodja túl a komé­­diázást. özv. Verőczyné szerepében Lestyán Katalin néha közelít a fül­sértés, a nehezen viselhetőség hatá­rához. Az egymásra találandó fiata­loknak nehezebb a feladatuk. Mol­nár Ildikóé szinte lehetetlen. Verő­­czy Gézaként az álnaivitástól, a meg­játszott tisztaságtól kellene eljutnia a valódiig. S ezt az utat nem írhat­ja az arcára. Hallatlanul kellemes és megnyerő viszont Faray Róbert, a család által megfelelőnek ítlét férj­anyag. Meggyőzően és megindítóan szerelmes. S jegyezzük fel még Poór Mária nevét, aki a szobalány szere­pében üde színfolt. (Képünkön: Lestyán Katalin, Fa­ragó József és Incze Ildikó.) Stuber Andrea SZÍNHÁZ RÓZA NÉNI Józsefvárosi Színház Lengyel Menyhért Róza néni című komédiája olyasmi, mint Füst Milán Máli nénije, csak gyengébb. Itt is SZÉLHÁMOSKIRÁLY Fővárosi Operett zsebszínház Zerkovitz itt, Zerkovitz ott. Legutóbb ugyanezeken a hasábokon írtam: muzsikája Szolnokon A szabin nők házassága című zenés bohózatot szol­gálja­­ jól. A Fővárosi Operett­színház zsebszínházában sem az a baj, hogy Zerkovitz századeleji ze­néje ne szolgálhatna jól egy szar­kasztikus ötletet is (bár ez esetben alighanem némi áthangszerelésre, át­­ritmizálásra, idézőjeles előadásmód­ra volna szükség). Az ötlet maga tulajdonképpen ragyogó duplaszal­­tó: nem a szokvány, hogy szélhámos

Next