Új Tükör, 1987. október-december (24. évfolyam, 40-52. szám)
1987-10-04 / 40. szám
2. Könyv OTT MEGY EGY KALAP! Kopré József új könyve Kopré József legutóbb érdekes verskötettel jelentkezett. Most prózai kötetére figyeltünk fel, amely címadó „kisregényén” kívül néhány novellát is átnyújt olvasóinak, örülünk, hogy egy ilyen könyvet találunk a sok között, mint Kopré József kis terjedelmű, szépen kiállított kötete. Mert ez igazi irodalom! A túldicsérés ártana a könyvnek. Ami műfaját illeti: van a kötetben kisregény, néhány novella és egy emlékezés Móricz Zsigmondra, akiinek a szerző a Kelet Népénél famulusa volt hajdanában, íróságának inasidején. Mély líraisággal megírt irodalomtörténet is ez az emlékezés. A címadó kisregényt inkább hoszszabb novellának nevezhetnénk. Feszült drámaiságú írás: egy ártatlan, naiv ember az igazságát keresi. Végül ő jut a bolondok házába. Marják Mihály tanító egy erkélyről a kalapjára köpő fiú megbüntetését követeli. Szigorú következetességgel. Mindenütt közönyt, elutasítást, sőt gorombaságot tapasztal. Mániákus is talán? Tragikomikus? Mert hiszen az eset egyszerű vásottság. De, ha nem fenyítik meg, mi lesz belőle? Kis ügy? Igen! De tragikus következményeket is sejtet. A kitűnően megírt kisregény azt is fájdalmasan érezteti, hogy nemcsak a kalapjára köpnek az embernek néha megtorlatlanul, hanem még vihognak is a bolondériáján, hogy követelni meri az igazságát! Filmre kívánkozik! A kötet többi elbeszélése életünk egy-egy problémáját villantja fel. Mesterien. (Magvető) Harsányi Zoltán Pogány György és a két gyerekszereplő: Majer Zsanett és Janicsek Péter AMAZÓNIA Balázs Dénes útikönyve Folytatva egyszemélyes, hátizsákos, utánozható geográfiai expedícióit, amelyeknek egészen sajátos „stílusuk” van. Balázs Dénes terve az 1980-as évek elején az volt, hogy a forrásvidékétől lefelé, mintegy „csurogva”, végigjárja a világ legnagyobb folyamát, az Amazonas!, személyes tapasztalatokat gyűjtendő egyben arról, hogy mennyire veszélyeztetett Valóban a világ legnagyobb, összefüggő erdőterülete: Amazónia. Szimptomatikus, korjelző azonban már az is, ahogyan háborús hírek, politikai zűrzavarok miatt rögtön útja elején meg kell fordítania az útvonalat: „árral szemben”, alulról vág neki az Amazonasnak. Bevezetőben bevallja: „Ne várjon ... tőlem az olvasó nagy felfedezéseket, vérfagyasztó vadászélményeket, csetlő-botló utazásom leírásával csupán Amazónia mai valós világába szeretnék bepillantást engedni”. Nos, ezt a szerénykedést vehetjük jogosnak, ámde vehetjük fölöslegesnek is. Mert akadtak azért Balázs Dénes útján kalandok is. Másrészt, amidőn — részben, mint máskor is, távolra szakadt hazánkfiai segítik őt tovább és tovább — nagyjából mégiscsak teljesítette kitűzött feladatát, úti beszámolóját éppen az teszi igazán érdekessé, hogy a kis, hétköznapi tények, epizódok, megfigyelések egyenrangúan vegyülnek azzal, amit speciálisan a földrajzkutató kíván nekünk elmondani. (Gondolat) Lázár István tolás rendkívül hatásos, elkötelezett, társadalmi és lélektani összefüggésekbe ágyazott módja tárul föl az olvasó előtt. Még portréiban sem csupán az egyes embert, hanem az ember természetét, az egyéni létet gúzsba kötő külső és belső tényezőket mutatja föl. Sváby zaklatott, orgiasztikus, színekben és formákban tobzódó, a mozgás motívumára épülő műveit még ma is sokan elutasítják. De — és ez a tábor évről évre, kiállításról kiállításra és megismert műről megismert műve folyamatosan gyarapszik — mind többen szeretik is. Mert ösztönösen vagy tudatosan képesek megérteni, meglátni igazságait. Azokat az igazságokat, amelyeket — a műveket és a pályát elemezve — Egri rendre fölmutat monográfiájában, ezzel nem elsősorban Svábynak, hanem a jó művészetre fogékony érdeklődőknek téve a nagyobb szolgálatot. (Corvina) Acsay Judit SVÁBY LAJOS Egri Mária monográfiája Mondhatnánk, Sváby festészetének hátterében Kokoschka munkál. És azt is, a hosszú ideigtárs nélküli alkotó évtizedekkel előzte meg korát azzal az erőteljes, néhol vad és kíméletlen expresszivitással, amelyet a nyolcvanas évek elejétől az új festészet helyezett érdeklődésünk előterébe. Mindkét állítás, bár van benne igazság is, csak részben áll helyt. Sváby művészete jóval több annál, mint amivel az ilyen-olyan párhuzamok, összehasonlítások részigazságai egyáltalán magyarázni tudják műveit, s valóban szuverén. Nemcsak az öntörvényű, hanem az „egytörvényű”, magabízó és ezzel jól választó fajtából. Pályáját, munkásságát nem a világ — alkalmi és időleges — felzárkózása, hanem az egységes és magán belül fejlődő életmű igazolja. Az indulásánál értetlenséggel, idegenkedéssel fogadott alkotó útját Egri a keletkezési sorrendbe szedett fontosabb műveik elemzésén keresztül ismerteti meg az olvasóval. A kötetbe válogatott képek sorából az érzelem- és indulatteli emberábra Színház ÉJSZAKA Győri Kisfaludy Színház Vannak írók, akik ha pontot tesznek művük végére, nem egykönynyen nyúlnak a leírt szöveghez. Ezek közé tartozhat Sánta Ferenc is, aki majd húsz éve fejezte be múltszembesítő történetfilozófiai drámáját, és változatlan érvényűnek tartva minden szavát, bocsátotta színpadi útjára. A győri színház Gyulán tartott előbemutatóját látva még hihettem, hogy a szabad tér nyeli el a gondolatokat, tompítja azt a feszültséget, melyet a huszita háború négy különböző világlátású résztvevőjének a ma alkotó írójával való szembesülése jelent. De kőszínházba kerülve sem záródtak kerek egésszé, nem rendeződtek intellektuális élménnyé a szavak. Gondolati dráma révén okolhatnánk ezért az öt színészt, akik között csupán egy akadt, aki nem a szerepet eltartva, hit nélkül, tisztes kívülállóként képviselte a forradalmár, a pap, a reformer, a paraszt vagy az író igazát. Patassy Tibor Eusebius csuhájába bújva elfogadtatta a történelemalakító tettek helyett a léhaságok élvezetébe menekülő, cinikus életforma létjogosultságát. Aligha lehetett ez a dráma megírásának és színpadra állításának célja. De hogy pontosan mi is volt, az Illés István rendezéséből nem derül ki. Meghagyja a jó színészi teljesítmény révén félrebillent helyzetet, és meg sem kísérli, hogy egyes jelenetek hangsúlyosabbá tételével, a szerepek mélyebb kidolgozásával, az alakok közötti kapcsolat egyértelműbb megrajzolásával, néhány eligazító rendezői megoldással megfogalmazza saját, mához szóló igazságait. Ezek után nem meglepő, hogy író, rendező, színészek és a közönség között ezen a győri estén nem jön létre találkozás. Csizner Ildikó AZ UNOKAÖCSÉM NAGY CSIBÉSZ Veszprémi Petőfi Színház Színházi emberek mondják, hogy a gyerekközönség jóval őszintébb, mint a felnőtt publikum. Tapsából, mozgásából, közbeszólásaiból a „tetszésindex” biztosabban kiszámítható. S én Juhász István két csengetésre komponált játékának előadása után számoltam, és végeredményként jó közepes átlagot hoztam ki. A kezdeti lelkesedés, a jeleneteket átkötő zenét kísérő vastaps fokozatosan elfogyott, és a végére éppen csak annyi jutott, hogy a három felnőtt és a három gyerekszereplő kétszer meghajolhatott. Pedig a csínyekkel és jó cselekedetekkel tarkított vakációtörténetnek akár a részeseivé is válhattak volna a csábészségeket elkövetőkkel egykorú, a nézőtéren ülő gyerekek. Csakhogy ehhez — s ez már felnőtt okoskodás — a színpadra állítónak az egyik legnehezebb rendezői feladatot kellett volna sikeresen megoldania. Ám Kolos Istvánnak, a rendezői tanulmányokat éppen csak megkezdő fiatal színésznek nem sikerült elérnie, hogy kis tanítványai ne pusztán felmondják a szövegüket, hanem meg is éljék a rájuk méretezett kalandokat. Természetesen ahogy azt mindennapjaik során teszik. Hiába próbálja Spányik Éva a minden poénlehetőséget kihasználó, a legapróbb mozdulatokig kidolgozott házsártos nagymama alakításával magára vonni a figyelmet. Hiába játssza el meggyőzően Tarján Györgyi a lányával együtt gondolkodó anyát, és hiába válik az unokabáty Pogány György megformálásában a gyerekek jópajtásává. A közönség nem elsősorban tőlük várta a csodát. Cs. I. Kiállítás REND Józsefvárosi Galéria Szép, kollektív illúzióink egyik legszebbike, a rend a huszadik század képzőművészetében a konstruktivizmus irányzatában öltött formát. E hatalmas stílustendencia fejlődése, belső változatossága azonban azt is illusztrálja, hogy a rend fogalma mennyire relatív, s milyen sokrétű értelmezést kínál. Malevics egykori fekete négyzetéhez képest a most bemutatkozó művészközösség alko- Heritesz Gábor munkája