Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)

1988-10-23 / 43. szám

Könyv SZTÁLIN Az igazat, csakis az igazat Montázsportré A bűnözők üldözésének jól ismert eszköze az úgynevezett mozaikkép. Ilyenkor egy vagy több szemtanú elmondása alapján lerajzolják a tettes arcát és így nagymértékben szorulhat körülötte az üldözők által vont hurok. Ehhez hasonló mód­szert alkalmaznak egyik legújabb könyvkiadónk szerkesztői, montíroz­va a Szovjetunióban és nálunk csak nemrégen közzétett és a nyugati sajtóban közölt, tehát a hazed nagy­­közönség előtt mindeddig ismeretlen Sztálin-irodalmat, illetve az abból kiemelt idézeteket. Ezt a Hruscsov­­tól Szolzsenyicinig terjedő, sokszí­nűen elfogult képalkotást azért lá­tom helyesnek, mert alkalmat ad az összevetésre és szükségessé teszi az olvasói továbbgondolást; a felkeltett érdeklődés annak is utat nyithat, hogy ezeket a műveket egészében megismerhessük. Még az is az önálló ítéletalkotást segíti, hogy a kötet­nek nincs tartalomjegyzéke, sem utólagos jegyzetanyaga; a tartalom­­jegyzéket jól helyettesíti a Sztálin­nal kapcsolatos témáknak megfelelő nyolc fejezetre bontás, a szerzőkre vonatkozó adatokat pedig ügyes trükkel az idézett írások elé tették. A nálunk minden eddiginél körvo­­nalazottabb Sztálin-portré közre­adását az is segítette, hogy a három szerkesztő: Bokor Pál, N. Sándor László és Szaniszló Ferenc a ma­gyar sajtó moszkvai tudósítójaként ismerte meg a szovjet társadalom politikai gondolkodásának különbö­ző irányzatait. Minél többet tudunk a szocializmusellenes vezetésnek a ÉVEK ÉS HÁBORÚK Alekszandr Gorbatov emlékezései ... és megint arról a korszakról, amit Sztálin nevével kapcsolnak össze. Annak ellenére, hogy a me­moáríró (amennyire emlékszem) ta­lán mindössze háromszor írja le a jelképpé vált zsarnok nevét. Gorba­­tovnak és a könyvének a sorsa egy­formán különösen alakult. Nézzük először a könyvét. A fordítás egy 1965-ös minisztériumi kiadás alap­ján készült, amiből arra következ­tethetünk, hogy a visszaemlékezés legalábbis a magyar fordítás meg­kezdésekor még ismeretlen volt a szovjet olvasóközönség előtt. Miért? A legvalószínűbbnek az látszik, hogy Gorbatov mindvégig nagyrabecsü­léssel ír olyan, akkor még nem re­habilitált vezetőkről, mint az ártat­lanul kivégzett Tuhacsevszkij, Jakir, Kamenyev vagy az öngyilkosságba kergetett Ordzsonikidze. Ami pedig az ő személyes sorsát illeti, Gorba­tov, a három osztályt végzett sze­gény, babonás és vallásos paraszt­fiú egyre továbbképezve magát, és a katonai ranglétrán egyre maga­sabbra emelkedve, végigharcolta a polgárháborút, a második világhá­borút, a fasiszta Németország kapi­tulációja után pedig altábornagy­ként az akkor még nem megosztott Berlin katonai városparancsnoka lett. Volt azonban az életének há­rom olyan éve, ami kitörölhetetlen nyomot hagyott egész gondolkodá­sában, életszemléletében. 1938-ban letartóztatták, s azon kevesek közé tartozott, akik nem vallottak hami­san sem önmaguk, sem mások ellen, és ennek ellenére túlélték, az ő ki­fejezését idézve, „bestiális kínzáso­kat”. Túlélte a kolimai fegyenc­­tábor poklait, és 1941-ben, a háború elején ritka kivételként szaba­don engedték, és ha minden ma­gyarázat nélkül is, de visszakerült a katonai vezetésbe. Íróként is igaz és önmagához hű embert ismerhe­tünk meg benne. „Gorbatovot csak a sír változtatja meg” — mondta Sztálin róla, amikor a második vi­lágháború idején a tábornok ragasz­kodott a főparancsnokság utasításá­nak megváltoztatásához. Kegyosztó kedvében lehetett a Gazda, mert Gorbatov ezt is túlélte. (Európa) Cs. I. kedő síkvidéki magyar falvak és kisvárosok minden rendű és rangú írójától közöl verseket, novellákat. Örömteli újdonság, hogy a kötet — kis utánajárással — itthon is meg­kapható. A karcsú könyv huszon­nyolc „lakója” a helyi írótársa­dalom közép- és főleg ifjú nemze­dékének tagja. A legidősebb, Balogh Miklós ötvennégy, a legfiatalabb, Bundovics Judit huszonnégy éves. Írótársadalom — mondom nyoma­tékkal —, mert tessék elképzelni, a Szovjetunió e parányi tájegységén működik az ungvári Nyelvművelők és Irodalombarátok Drávai Gizella Köre, a munkácsi II. Rákóczi Fe­renc Magyar Irodalmi Klub, a be­regszászi Illyés Gyula Magyar Iro­dalmi Klub és ki, tudja, még hány másik egyesület. Az is említést kí­ván, hogy a bemutatkozók jelentős része kereső foglalkozását tekintve nem hivatásos literátor, hanem kol­hoztag, óvónő, dekoratőr, tanár, ide­genvezető, mérnök, vasbetonszerelő. Kicsi és nagy konfliktusok egy­aránt beleférnek a tizenkét elbeszé­lésbe, a száznál több versbe. A h­azai olvasó számára — ha meg is jegyez egy-egy karakteresebb írást, mint például Dupka György Reflexiók a munkácsi vár fokán című költemé­nyét — e bemutatásnál a nevek­nél is fontosabbak a tartós be­nyomások. Hogy errefelé a városból hazatérőkre innen is, onnan is rákö­szönnek az emberek, hogy a falusi padlások még ma is sok érdekes ol­vasnivalót rejtenek, hogy az anyagi ambíciók itt is különböznek: a kis­ember hűtőszekrényre takarékosko­dik, a „menő” sofőr plafonig min­tás csempét rakat a fürdőszobájá­ba, hogy milyen nagy szó, ha a he­lyi egyetemista igazi nagyvárosba, pláne Kijevbe mehet szakmai gya­korlatra. Híradás ez a kötet egy sajátos életformáról, egy alig ismert mikro­klímáról, s arról, hogy akiket a sor­suk ebbe a környezetbe helyezett, milyen fontosnak érzik a ragaszko­dást magyar mivoltukhoz. (Kárpáti Kiadó) Köröspataki Kiss Sándor adott művében erős társadalom- és korkritika is megnyilatkozik. Ez idáig elég „hervasztóan” hang­zik, de a valóban karakteres stílus, a markáns arculatú közelítésmódok elhessegetik „az unalom tátongó vízilófejeit”. Az oly sokszor felhasznált levél­­foszlányok kivetítik a hősök szo­rongásait. Egyetlen jellemző, bizarr részletet idézek belőlük: „Különös dolog, doktor úr, hogy addig vár­tam, amíg összegyűl az az altató­mennyiség, melynek segítségével megfuthatok a nevetségesség, a gyá­vaság, a megaláztatás elől, s most, hogy együtt van, hogy immáron csak tőlem, csakis tőlem függ a fel­­használása, amikor immár minden okom megvolna rá, hogy ne halo­gassam tovább a minden részleté­ben kigondolt szertartást, érzem, hogy kinőnek a karmaim ...” (Euró-­Pa) Szentgáli Zoltán történetéről, annál inkább bízha­tunk abban, hogy a kisebb-nagyobb hatáskörű zsarnokoknak ez a gyilkos kártyapartija — most már a cinkelt lapok felfedése után — ne legyen még egyszer lejátszható ... (Magyar Hírlap Könyvek) Császár István ÉVGYŰRŰK Almanach A József Attila Alkotóközösség öt­ezer példányban megjelent antoló­giája a Kárpátok lábánál elhelyez- Gálos Magda JUSTH ZSIGMOND MŰVELŐDÉSPOLITIKAI TÖREKVÉSEI AUGUWIN WJZJJBA •MirotSiK MENEDÉKEK - Augustin Buzura regénye A cím és a finom női arcot ábrázoló borító lélektani regényt sejtet. A Menedékek árnyalt vonalakkal raj­zolt, epikussá stilizált analízissor, önelemzések gördülékenyen olvas­ható hálózata, s egyben riasztó lá­tomás a XX. század végének em­beréről. Az elidegenedésről szóló filozofikus példázatként is felfog­ható. Víziói kissé nyomasztó szür­realista álomra emlékeztetnek, s az egzisztencializmus, főként Camus eszméit jelenítik meg egy abszurd történet keretében. Az ismert ro­mán író sokadik, magyarul is ki- KUDLIK JÚLIA , anny­im,. ©8 JUSTH ZSIGMOND MŰVELŐDÉSPOLITIKAI TÖREKVÉSEI Konrádyné Gálos Magda könyve A múlt századvég érdekes és jelen­tős alakja volt Justh Zsigmond (1863—1894). Irodalmi és művészeti ambíciók fűtötték; dzsentriszárma­­zása és arisztokrata rokonai ellené­re, valamint földbirtokos létére is a kulturális haladás híve és tevékeny közreműködője volt. Fennmaradt Naplófeljegyzései kortörténeti doku­mentumok. Birtokának központjában, Puszta­­szen­­tornyán megalapította paraszt­színházát, amely hazánkban egye­dülálló kísérlet e téren. A szerző könyvében a parasztszínház megala­pítása előtti kulturális kísérletekről is beszámol; ilyenek voltak az arisz­tokrata if­jakkal megalapított Vitat­kozó Társaság (Debating Society), valamint a Műpártoló Egyesület megalapítása. Ezek egyike sem bi­zonyult hosszú életűnek. Ezek után kezdett Justh foglalkozni a paraszt­sággal, annak kulturális felemelésé­vel, megalapítva a parasztszínhá­zat. Előbb görög mintára nyitott színházarénát építtetett, majd azt saját tervei szerint átalakította fe­dett színházzá, ő maga volt a szín­háznak műsorösszeállítója, rendező­je, díszlet- és jelmeztervezője. A műsort a világirodalom klassziku­saiból állította össze, Szophoklésztől Shakespeare-en és Moliére-en át Beaumarchais-ig. Több saját darab­ját is előadatta, de kora népszínmű­irodalmából csak Tóth Ede Falu­rosszát játszották. Nem műparasz­tokat akart színpadra állítani, ha­nem a klasszikusokkal megismertet­ni parasztjait, a színészeket éppúgy, mint a nézőközönséget. A Szabó Fe­renc szerkesztésében Békéscsabán megjelent elegáns kivitelű könyv­ben a szerző tudományos alaposság­gal elemzi, és olvasmányosan adja közre Justh Zsigmond művelődés­­politikai törekvéseit. (Új Auróra Kiskönyvtár) Cenner Mihály HA AZ EMBER ELMÚLT ANNYI Kudlik Júlia tornái Kedves Asszonytársaim! Ha már elhatározták, hogy elspórolnak né­hány percet a maguk és egészségük számára, kezdjenek neki! Gondjai­kat függesszék fel, a telefont és a családot „halkítsák le” és RAJTA! — írja Ha az ember elmúlt annyi című könyvében Kudlik Júlia. A könyvnek tulajdonképpen egyetlen hibája az, hogy drága. Persze, ma­

Next