Turán, 2000 (3. évfolyam, 1-6. szám)
2000-12-01 / 6. szám
TALLÓZÓ WALTER POHL: „A 803-ban véget ért frank-avar háborúk után az avaroknak még 815-ben is el kellett szenvedniök egy vereséget a dunai bolgárok részéről, de ennek ellenére 822-ben mint egyenrangúak más népekkel, pl. a morvákkal, követeket küldtek a frank birodalmi gyűlésbe. Írásos források különben is tudósítanak még bennünket az avarok földjéről, azaz országáról a 9. században. Régészetileg a 9. század derekán még használatban volt avar temetőkről van adatunk. Mindezek alapján kétségtelen, hogy az avarok közvetlen leszármazottai találkoztak Árpád vezér magyarjaival. Hitviláguk ismerete - ami közel állhatott, vagy részben valószínűleg azonos volt az ősmagyarokéval - komoly figyelmet érdemel. Egyik ismert bizánci történetíró, Teofülatosz Szimokattész név szerint is megemlíti az avar „főmágust”, Bókolabrát, aki 580 táján elcsábította az avar uralkodó, a kagán egyik feleségét, majd amikor ez kiderült, kénytelen volt Bizáncba menekülni, ami újabb avar hadjáratot vont maga után. Konstantinápolyban Bakolabra igyekezett volt uralkodóját jól befeketíteni a császár színe előtt. A „főmágus ” nevét, illetve a név egy részét, egy bolgár-török nyelven írt feliratban is megtaláljuk Kolobrosz alakban, amelynek a jelentése „vezető”, „útmutató" volt, természetesen lelki értelemben. [Az ősmagyaroknál az azóta némi fonetikai és értelmezési változáson átment bölcs szó jelentette a „varázslót”, amely a török eredetű „bügücsi” szóból származik (Róna-Tas A. i. m. 285. old.). Ez a személy hasonló szerepet játszhatott a magyaroknál, mint az avarok említett „mágusa”. (E. I.)] A görög nyelvű írásos források tudnak arról is, hogy az avar kagánok az Égre esküdtek békekötés alkalmából, arra az Égre, amely a bolgár-török hitvilágban Tengri néven szerepelt, ahová az „égigérő fa” ért fel, amelyet például a szerbiai (vajdasági) Mokrinban talált, szaruból faragott kenőcstartó („ varázskenőcs gyógyszer-) tégely bevésett rajzán lehet látni, ami szintén az avar korból származik. Az említett békekötésekkor az avar kagán az Egy Istent hívta bírájául. Egyébként tudunk arról is, hogy az avarok a kardra is esküdtek, a kardnak áldozatot mutattak be, tisztelték, csakúgy, mint a szkíták vagy a hunok. ” Az avar hitvilág és az ősi magyar hitvilág kapcsolatára nemrégen sikerült csak fényt deríteni egy Norvégiában élő magyar orientalista, TATÁR MÁRIA Magdolna kutatásai alapján. „Az Orosz Őskrónikában azt találjuk, hogy az avarok, miután legyőzték a duleb nevű szláv (talán gót eredetű) törzset, azok asszonyait fogták be meztelenre vetkőztetve a kocsiba. Ez a hatalom, a politikai meghódítás jele, de ugyanakkor rendkívül érdekes, hogy ennek a párhuzamát az erdélyi Szent Anna-tó keletkezéséről szóló, Orbán Balázs által lejegyzett mondából ismerjük, ahol meztelen jobbágylányokat fogatott be az egyik földesúr, aki fivérével versengett a gazdagságért, a hatalomért. Mint tudjuk, az esemény helyén keletkezett a monda szerint a tó, majd az egyik leány kápolnát építtetett a partján, amely a mai napig is ott áll. A tóban elsüllyedt a versengő földesúr. A keresztény kápolna szent hellyé vált és már a 13. századtól van róla tudomásunk. ” IRODALOM Tatár M. M. Epona hagyománya. In: Ősök, táltosok, szentek szerk. Voigt V. és Pécs É. Bp. 1996. 139-151. old. W. Pohl: Die Awaran. München, 1988. Róna-Tas A. A honfoglaló magyar nép. Bp. 1996. 141