Turán, 2000 (3. évfolyam, 1-6. szám)

2000-12-01 / 6. szám

TALLÓZÓ WALTER POHL: „A 803-ban véget ért frank-avar háborúk után az avaroknak még 815-ben is el kellett szenvedniök egy vereséget a dunai bolgárok részé­ről, de ennek ellenére 822-ben mint egyenrangúak más népekkel, pl. a morvákkal, követeket küldtek a frank birodalmi gyűlésbe. Írásos források különben is tudósítanak még bennünket az avarok földjéről, azaz országáról a 9. században. Régészetileg a 9. század derekán még használatban volt avar temetők­ről van adatunk. Mindezek alapján kétségtelen, hogy az avarok közvetlen leszármazottai találkoztak Ár­pád vezér magyarjaival. Hitviláguk ismerete - ami közel állhatott, vagy részben valószínűleg azonos volt az ősmagyarokéval - komoly figyelmet érdemel. Egyik ismert bizánci történetíró, Teofülatosz Szimokattész név szerint is megemlíti az avar „főmá­gust”, Bókolabrát, aki 580 táján elcsábította az avar uralkodó, a kagán egyik feleségét, majd amikor ez ki­derült, kénytelen volt Bizáncba menekülni, ami újabb avar hadjáratot vont maga után. Konstantinápoly­ban Bakolabra igyekezett volt uralkodóját jól befeke­títeni a császár színe előtt. A „főmágus ” nevét, illet­ve a név egy részét, egy bolgár-török nyelven írt fel­iratban is megtaláljuk Kolobrosz alakban, amelynek a jelentése „vezető”, „útmutató" volt, természetesen lelki értelemben. [Az ősmagyaroknál az azóta némi fonetikai és ér­telmezési változáson átment bölcs szó jelentette a „varázslót”, amely a török eredetű „bügücsi” szóból származik (Róna-Tas A. i. m. 285. old.). Ez a sze­mély hasonló szerepet játszhatott a magyaroknál, mint az avarok említett „mágusa”. (E. I.)] A görög nyelvű írásos források tudnak arról is, hogy az avar kagánok az Égre esküdtek békekötés al­kalmából, arra az Égre, amely a bolgár-török hitvi­lágban Tengri néven szerepelt, ahová az „égigérő fa” ért fel, amelyet például a szerbiai (vajdasági) Mokrinban talált, szaruból faragott kenőcstartó („ varázskenőcs gyógyszer-) tégely bevésett rajzán lehet látni, ami szintén az avar korból származik. Az említett békekötésekkor az avar kagán az Egy Istent hívta bírájául. Egyébként tudunk arról is, hogy az avarok a kard­ra is esküdtek, a kardnak áldozatot mutattak be, tisz­telték, csakúgy, mint a szkíták vagy a hunok. ” Az avar hitvilág és az ősi magyar hitvilág kapcso­latára nemrégen sikerült csak fényt deríteni egy Nor­végiában élő magyar orientalista, TATÁR MÁRIA Magdolna kutatásai alapján. „Az Orosz Őskróniká­ban azt találjuk, hogy az avarok, miután legyőzték a duleb nevű szláv (talán gót eredetű) törzset, azok asszonyait fogták be meztelenre vetkőztetve a kocsi­ba. Ez a hatalom, a politikai meghódítás jele, de ugyanakkor rendkívül érdekes, hogy ennek a párhu­zamát az erdélyi Szent Anna-tó keletkezéséről szóló, Orbán Balázs által lejegyzett mondából ismerjük, ahol meztelen jobbágylányokat fogatott be az egyik földesúr, aki fivérével versengett a gazdagságért, a hatalomért. Mint tudjuk, az esemény helyén keletke­zett a monda szerint a tó, majd az egyik leány kápol­nát építtetett a partján, amely a mai napig is ott áll. A tóban elsüllyedt a versengő földesúr. A keresztény kápolna szent hellyé vált és már a 13. századtól van róla tudomásunk. ” IRODALOM Tatár M. M. Epona hagyománya. In: Ősök, táltosok, szentek szerk. Voigt V. és Pécs É. Bp. 1996. 139-151. old. W. Pohl: Die Awaran. München, 1988. Róna-Tas A. A honfoglaló magyar nép. Bp. 1996. 141

Next