Turán, 2003 (6. évfolyam, 1-6. szám)

2003-03-01 / 2. szám

NÉZŐPONT ellenkezője annak, mint amit a szerző állít: 1483- ban nem megtalálták, hanem elrejtették a nikolsburgi ábécét. 13 A kétszer is leírt „tprus” szóban, valamint az „us” szóban is hasonlóképpen szerepel ez a két betű. Az „s” szokásos alakja egyébként ábránkon a felső jelsor közepén lévő „st” rovás feletti latin est betűsorban jól tanulmányozható. 14 A székely rovásírás legrégibb ábécéi, Magyar Nyelv­tudományi Társaság, Budapest, 1935. 2. o. 15 Róna-Tas András szövegszerkesztővel készített táblázatba rakta a nikolsburgi jeleket, az eredeti jelnevekkel és azok mai átiratával együtt. A hon­foglaló magyar nép, Balassi Kiadó, Budapest, 1996., 336. o. A tírus azonban kimaradt a táblá­zatából; pontatlanul, vagy hibásan másolta le az „o”, az „s” és a „t” formáját; az „n” jelét pedig az eredetin látható zsírfolt rajzával egyetemben ül­tette át a táblázatba. Elkerüli e hibákat, ha az eredeti olvashatatlan másolatát közli a kötetben - ahogy azt mások is megtették már —, de mire mennénk vele? 16 A székely rovásírás eredete. Írástörténeti Kutató­­intézet, Budapest, 1998, 13. o. 17 Én a közelmúltban kaptam egy kitűnő színes fény­képet a Svájcban élő Pálffy Ottótól, amiért itt mondok hálás köszönetet. 18 . kötet, amelyben tudtomon kívül használták fel az általam készített ábrát és jelnév-értelmezése­­ket: A világ nyelvei. Főszerkesztője: Fodor István nyelvész. Kiadta az Akadémiai Kiadó 1999-ben Budapesten. Az ábra e tízezer forintért kapható mű 895. oldalán díszeleg. 19 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976). és szócikk­ének adatai. 20 VARGA GÉZA: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999., 35. o. 21 VARGA GÉZA: Mítoszok őre, Velemér, Írástörténe­­ti Kutatóintézet, Budapest, 2000., 86. o. 22 Varga GÉZA: Bronzkori magyar írásbeliség, írás­történeti Kutatóintézet, 1993., 102. o. 23 A vallási képzetek korát jelzik az „uj“ jel­zőkori előzményei a Mas d’ Azil-i kavicsokon és a prekolumbián sziklarajzokon (Varga/1998/87). 24 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Bp., 1970., 242. o.) szerint is­ten szavunk előtagja „az ős főnév eredetibb is alak­­változatából keletkezhetett". 25 A kőkorszaki mítoszok sokszor segítenek megérte­ni a nyelvi összefüggéseket. Tudjuk, hogy az ősidők isteneit esetenként a világtengellyel azo­nosították s hogy az istenek néha a tengerből tűntek elő, népüket a civilizáció fogásaira, példá­ul az állatok tenyésztésére tanítani. Nincs-e okunk arra gondolni, hogy éppen e mítosznak köszönhetően szerepel tűnik, tenger, tanító, ten­gely, tenyészt­és isten szavunkban a ten, vagy vál­tozata? S hogy ez a képzet valamiképpen a Tejút hasadékában évente újjászülető Nap alakjához kötődik? 26 B. Karlgren: Grammata serica recensa. The Museum of Far Eastern antiquities, Stockholm, 1957., 1007/a-i jelek. 27 A magyar krónikák királylistája az isteni Nimró­dig nyúlik vissza. Azaz a krónikás hagyomány szerint is a halhatatlan Istent tekintettük egykor az ősünknek, ahogy ez az „us” jel elemzése során újra feltárult előttünk. 78

Next