Turán, 2003 (6. évfolyam, 1-6. szám)
2003-03-01 / 2. szám
NÉZŐPONT ellenkezője annak, mint amit a szerző állít: 1483- ban nem megtalálták, hanem elrejtették a nikolsburgi ábécét. 13 A kétszer is leírt „tprus” szóban, valamint az „us” szóban is hasonlóképpen szerepel ez a két betű. Az „s” szokásos alakja egyébként ábránkon a felső jelsor közepén lévő „st” rovás feletti latin est betűsorban jól tanulmányozható. 14 A székely rovásírás legrégibb ábécéi, Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest, 1935. 2. o. 15 Róna-Tas András szövegszerkesztővel készített táblázatba rakta a nikolsburgi jeleket, az eredeti jelnevekkel és azok mai átiratával együtt. A honfoglaló magyar nép, Balassi Kiadó, Budapest, 1996., 336. o. A tírus azonban kimaradt a táblázatából; pontatlanul, vagy hibásan másolta le az „o”, az „s” és a „t” formáját; az „n” jelét pedig az eredetin látható zsírfolt rajzával egyetemben ültette át a táblázatba. Elkerüli e hibákat, ha az eredeti olvashatatlan másolatát közli a kötetben - ahogy azt mások is megtették már —, de mire mennénk vele? 16 A székely rovásírás eredete. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1998, 13. o. 17 Én a közelmúltban kaptam egy kitűnő színes fényképet a Svájcban élő Pálffy Ottótól, amiért itt mondok hálás köszönetet. 18 . kötet, amelyben tudtomon kívül használták fel az általam készített ábrát és jelnév-értelmezéseket: A világ nyelvei. Főszerkesztője: Fodor István nyelvész. Kiadta az Akadémiai Kiadó 1999-ben Budapesten. Az ábra e tízezer forintért kapható mű 895. oldalán díszeleg. 19 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976). és szócikkének adatai. 20 VARGA GÉZA: A magyarság jelképei. Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 1999., 35. o. 21 VARGA GÉZA: Mítoszok őre, Velemér, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2000., 86. o. 22 Varga GÉZA: Bronzkori magyar írásbeliség, írástörténeti Kutatóintézet, 1993., 102. o. 23 A vallási képzetek korát jelzik az „uj“ jelzőkori előzményei a Mas d’ Azil-i kavicsokon és a prekolumbián sziklarajzokon (Varga/1998/87). 24 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Akadémiai Kiadó, Bp., 1970., 242. o.) szerint isten szavunk előtagja „az ős főnév eredetibb is alakváltozatából keletkezhetett". 25 A kőkorszaki mítoszok sokszor segítenek megérteni a nyelvi összefüggéseket. Tudjuk, hogy az ősidők isteneit esetenként a világtengellyel azonosították s hogy az istenek néha a tengerből tűntek elő, népüket a civilizáció fogásaira, például az állatok tenyésztésére tanítani. Nincs-e okunk arra gondolni, hogy éppen e mítosznak köszönhetően szerepel tűnik, tenger, tanító, tengely, tenyésztés isten szavunkban a ten, vagy változata? S hogy ez a képzet valamiképpen a Tejút hasadékában évente újjászülető Nap alakjához kötődik? 26 B. Karlgren: Grammata serica recensa. The Museum of Far Eastern antiquities, Stockholm, 1957., 1007/a-i jelek. 27 A magyar krónikák királylistája az isteni Nimródig nyúlik vissza. Azaz a krónikás hagyomány szerint is a halhatatlan Istent tekintettük egykor az ősünknek, ahogy ez az „us” jel elemzése során újra feltárult előttünk. 78