Turán, 2003 (6. évfolyam, 1-6. szám)
2003-07-01 / 4. szám
.Történelmi adattár Egy ősi hun város feltárásáról Kínai régészek a közelmúltban tártak fel egy olyan egyedülállóan különleges települést, amelyet több mint ezer évig homok borított el. Megtalálása sok szempontból lényegesen módosítja eddigi ismereteinket az ázsiai hunokról, építészeti kultúrájukról, de közvetetten a korabeli nomád népek egész életmódjáról is. Köztudomású ugyanis, hogy számos európai krónikaíró a népvándorlás során a Kárpát-medencébe érkező hunokról azt jegyezte fel, hogy nincsenek állandó, épített szállásaik, „csak” sátrak felállításához értenek, s valósággal irtóznak az épületek bezártságától. Most ezek az előítéletes szakvélemények kaptak tárgyszerű, szemléletes cáfolatot. „Ez az első nagy hun romváros, amit valaha is találtak”, nyilatkozta Dai Yingxin, a jónevű kínai régész. A kiásott település meglehetősen nagy, közel egy négyzetkilométer kiterjedésű. A hunok eddig ismert legrégibb szállásterületéhez tartozó vidéken, Shaanxi tartomány északnyugati részén, a számos hun lelettel rendelkező Belső-Mongóliai Autonóm Terület közvetlen szomszédságában, Jingbian megye területén történt a szenzációs ásatás. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy vélik, hogy a város, amelynek lakossága merész becslések szerint akár még a százezer főt is elérhette, megközelítően a Kr.u. V. század elején élhette fénykorát. A település a korabeli kínai feljegyzésekben Zongwancheng néven szereplő hun várossal azonosítható. Jelentése minden nép egyesítése feltehetően a déli hunok felgyorsult asszimilációjára, a kínaiak beolvasztási politikájának céljára utal. A falakkal körülvett város három részre oszlik: a vezér palota negyedére, a belső városra és a külső városra. A teljes épületegyüttest övező falak négy sarkánál figyelőtornyokat emeltek. A 16-31 méteres falakat kő hiányában homok, mészpor, föld, rizsterek és víz sajátos elegyéből emelték, s ez a különleges keverék sziklakeménységűvé szilárdult, a színe szokatlanul világos, gyakorlatilag szinte fehér. Messzebbről a fehér város körvonalai hajóra emlékeztetnek. A délnyugati sarkon emelkedő őrtorony a négy közül a legmagasabb: 31 méteres, afféle hajóárbocnak látszik. Jelenleg a romvárost füves-bozótos növényzet és fák oltalmazzák, sőt részben rejtik is. A szakértők véleménye egybehangzóan elismerő. Zhu Shiguang, az Ősi Kínai Városok Társaságának elnöke úgy véli, hogy „ez a legjelentősebb, nagyszerű és jó állapotban megmaradt város, amit valaha is épített egy nemzetiség Kína története során”. Zongwancheng a Sárga-folyónak egy nagyobb mellékfolyója, a Wuding-folyó felső szakasza mentén épült virágzó város volt. Mintegy öt évszázadon keresztül az Ordos-fennsík, a hunok legfontosabb szálláshelyének katonai, egyben politikai és gazdasági központja, lényegében regionális székváros jelleggel. (Ne feledjük, hogy a korabeli nagy kiterjedésű államoknak rendszerint nem csupán egyetlen fővárosa volt. Isme Bárdi László ADALÉKOKA HUN ŐSTÖRTÉNETHEZ 39