Turán, 2003 (6. évfolyam, 1-6. szám)

2003-07-01 / 4. szám

Élő múlt polyi Arnold Magyar Mythológiájában ol­vashatjuk: „...Már Attila győzelmes hadi zászlóin a Turul, koronás sasmadár alakja lengett, mely jelkép és cím alatt a magyar nemzet Geiza idejéig hadakozott és kormá­­nyoztatott...” (78. o.) „...sajátos eredetiségű, s tisztán nemzeti, tündéri, madáralakú véd­­nemtő, a Turul eszközli már Álmos, a magyar fejedelmi dinasztia (genus Turul) alapítójának születését...” (72. o.) „...a nemzet hadait ve­zérli, serkenti, s hogy tőle a nemzeti fejedelmi hősök eredetüket veszik...” (239. o.) Révai Nagy Lexikona ezt írja: „Turul, a magyar ősi mondákban szereplő madár, melynek faját természetrajzilag pon­tosan meghatározni nem lehet. Szabó Kár­oly szerint a Turul név krónikáinkban a sok másolás okozta fordításnak eredménye; a Turul név eredetileg curul volt, ami karvalyt jelent. A karvaly (­curul) pedig gyűjtőnév, s a magyarság nagy általánosságban véreng­ző, ragadozó madarat jelöl e névvel.” A Tu­rul madár tehát lehetett sas, sólyom, kar­valy, héja, sőt talán keselyű is, bár ez utób­bi nem valószínű, mert őseink csak nemes ragadozómadarat választottak jelképül. Leg­közelebb jár az igazsághoz Chernel István, kinek megállapítása szerint „alig hibázunk, ha a Turulban a nemes ragadozómadár típu­sát eszményítő madáralakot látunk, mely a ránk maradt rajzok nyomán legelőbb még sas lehetett”. Szakembereink közül többen azon a véleményen vannak, hogy a turul fe­kete sas vagy fekete sólyom volt. A Turul (kurul, karvaly) a hadra kelt népet vezette a mondák szerint. A vezérek korában zászlaikon is ábrázolták, és még 1321-ből is ösmeretes Miklós csicsói várnagy, mint Erdély sasának hordozója, vagyis zászlótartója. Az er­délyi „magyar nemzet” ősi jogon még 1538-ban fölvette címerébe, s 1659 óta fél sas alakjában az ország ma is használja a nagy cí­mer erdélyi pajzsában. Árpádot, mint a Turul­tól megáldott Emese ivadékát Kézai a Turul-nemzetségből származtatta. Az ezredév emlékére Bánhidán, hol Árpád Szvatoplukot legyőzte, s az ország több helyén turul madaras emlékeket állítottak fel. A legrégibb magyar címerről Turul a neve a magyar heraldikai és genealógiai társaság közlönyének is. Vö. Nagy Gyula A turulról (Turul, 1883,1. 29-33. o.). A kommunista uralom alatt összeállított munka (A magyar nyelv értelmező szótára, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980) hatodik kötete 847. oldalán „a nagyhangú hazafiasko­dás jelképeként” említi a Turult! Vajon más népek, nemzetek esetében is a nagyhangú hazafiaskodás jelképe a sas, vagy csupán nálunk? Ezek szerint még az észak-amerikai indiánok szent sasmadara, a Mennydörgés Madár is csak a nagyhangú indiánkodás jelképe vajon? Milyen magyar ember az, aki ezt leírni merészelte? Legalább hatvan éve csodálkozom azon, hogy Bánhida Turul madara nem egy nemes ragadozómadár, hanem egy dögmadár, egy dögkeselyű... Ugyan ki sugalmazta a szobor tervezőjének és alkotójának, hogy szent sas­madarunk egy dögkeselyű? Ki hagyta ezt jóvá, s ki nem veszi észre mindmáig talán csak azért, hogy kórusban röhöghessenek rajtunk külső és belső ellenségeink? Erre a kérdésemre szeretnék mielőbb vá­laszt kapni! V N. László Endre MIT JELENT NEKÜNK A TURUL?

Next