Turán, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2007-07-01 / 3. szám

Bakos István művészeti Kör (SMIKK), a Becsületadó Alapítvány a Magyar Kul­­túra Támogatására (Bázel), a Máltai és a Johannita Lovagrend, a Szepsi Csombor Márton Kör (London), a Mikes Kelemen Kör (Hollandia), a Müncheni Magyar Intézet, Széchenyi Kör, (Németország), a Leuveni Collegium Hungaricum (Bel­gium), az Európai Szabad Magyar Kongresszus, az S.O.S. Erdély Bizottság, a Pro Kárpátalja Alapítvány (Genf), a Dies Academicus Hungaricus Gene­­vensis (Svájc), a Bornemissza Péter Társaság, a Szent Ist­ván Egylet, az Európa Klub (Bécs), a Magyar Ökumenikus Önképzőkör, az Erdélyi Könyv Egylet (Stockholm,) stb. Ezek többsége irodalmi, kulturális és művelődéspolitikai tevékenységet folytatva szolidaritást vállalt az elnyomott magya­rokkal és a keresztény nemzeti szellemiséget táplálta. A magyarság széles körére hatottak azok a rádióadások, amelyek áttörtek a vasfüg­gönyön, s egész Európát besugározták. Ilyen volt pl. a kiváló magyar munkatársi gárdá­val Münchenben dolgozó Szabad Európa Rádió. Színvonalas és rendszeres kulturális és politikai műsort sugárzott Londonból a BBC és Kölnből a Deutsche Welle, továbbá Münchenből az Amerika Hangja magyar adása is. A magyar szellemi életre termékenyítően hatottak, ha eljutottak a jól szerkesztett, hézagpótló folyóiratok és a cenzúrázatlanul megjelenő cikkek, tanulmányok, amelyeket pl. az 1951-től 1990-ig Münchenben, Bor­­bándi Gyula szerkesztésében megjelenő Új Látóhatárban, s az ugyancsak ottani jobb­oldali lapban, a Tollas Tibor szerkesztette Nemzetőrben közöltek. Új színt adtak szellemi életünknek a Párizsba átmentett Irodalmi Újságban, s az 1978-1989 között szintén Párizsban kiadott Magyar Műhely­ben olvasható írások is. Nemzeti szellemű könyvkiadók is működtek Nyugaton. Ma már szinte csak az 1980-tól működő Bécsi Napló él a korabeli híres nyugat-európai sajtótermékeink közül. A külhoni magyar nemzetrész mai helyzetéről A kilencvenes évek nagy reményei és nekibuzdulása után egy évtizeddel - immár az Európai Unió tagországaként — megál­lapíthatjuk, hogy a szovjet birodalom össze­omlását és a rendszerváltásokat követően, inkább romlott, mint javult a külhoni ma­gyarok helyzete. A magyar állam feléjük irányuló figyelme nőtt, a nemzetközi szervezetek és a befo­gadó országok támogatása viszont csökkent, s maguk is úgy vélték, hogy a független, demokratikus állam létrejöttével korábbi nemzetvédő és értékmentő funkcióikat elvesztették, fórumaik, műhelyeik is elsor­vadtak. Pedig az elmúlt évszázadban ön­erőből számos olyan középületet és intéz­ményt hoztak létre a külhoni magyar közös­ségek, amelyek a nemzeti vagyon fontos részét alkotják, s egyesek köztulajdonban való működtetése, fenntartása bizonytalan­ná vált. Példaként említem a külhoni ma­gyarok több, mint a felét kitevő katolikus közösségeket. (A külföldi magyar katolikus egyházi közösségek, missziók, lelkészi központok kontinensenként: Észak-Amerika: 29 Amerikai Egyesült Államok: 16 (Chicago, Cleveland I+II, Detroit, Devon, East Chicago, Fairfield, Irving, Matawan, 12

Next