Turán, 2008 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2008-01-01 / 1. szám
Nézőpont (hasonlósága) alapján állapítják meg a kultúrák határait. Ezért egy kultúrán belül a cserepek mintakincse szükségképpen egynemű. A hagyományos mintakincshez való ragaszkodásnak van egy másik magyarázata is, amit Bánffy Eszter kultúrpolitikai okok miatt nem vehetett figyelembe. Példák sorával illusztrálható tény, hogy a kőkorban és a bronzkorban a székely írásjelek előzményeivel azonos ősvallási jelképek terjedtek el Eurázsiában és Amerikában is. Éppen ennek köszönhető az is, hogy képesek vagyunk a szentgyörgyvölgyi tehénszobron lévő jelek értelmezésére a székely rovásjelek segítségével. Az akrofónia folyamatának rekonstruálásával sikerült azonosítanunk a székely betűk egykori szóértékét, azaz megközelítő pontossággal tudjuk, milyen szavakat jelöltek ezek a jelképek a születésükkor (a jégkorszak idején). Az így kibontakozó jelentések egységes és jellegzetes vallási rendszert alkotnak, amely az északkeleteurázsiai és amerikai ősvallási képzetek lényegével azonos. A rekonstruált szóalakokat amerikai indián emlékek segítségével két esetben is ellenőrizni tudtuk (erről Az Éden írása c. tanulmányban írtunk). A székely rovásjelek segítségével a szentgyörgyvölgyi tehénszobor rajzolatai a következőképpen értelmezhetők: A székely „s“ (sarok) megfelelője a tehén lábain szerepel. Azaz a tehénszobor egy térbeli világmodell, amely a korabeli világelképzelést szemlélteti: az ég boltozatát négy sarokoszlop tartja. (Hasonló a Szent Koronába épített világelképzelés is, ott a négy keresztszár hordozza az égboltot jelképező kupola terhét.) Az „nt/tn“ (Ten) jelet a tehén vulvájára rajzolták, azaz a jel hangalakja és értelme a teng, tenyész szavaink hangalakjával és értelmével összefügg. Ez az égi tehén termékenységgel összefüggő szerepére, ősanya voltára utal. (A ten szótag szerepel Athéné nevében is, ebből ítélve Szentgyörgyvölgyön Athéné előképének szobra került elő.) Ezek a nyelvi kapcsolatok a magyar nyelv felé mutatnak. A „g“ (ég) jel a tehén hátán látható, ami egy egyiptomi ősvallási elképzelést idéz fel. Eszerint Nut istenasszony teste alkotja az ég boltozatát, két keze az egyik horizonton, két lába pedig a másik horizonton éri a földet. Nut testét középen a szélisten tartja. Az „ég“ jel éppen ezt a képet ábrázolja: az égboltot középen alátámasztja egy függőleges. A jelnek a kínai lolo írásban meglévő párhuzama szintén az „égbolt“ szójele. Csak utalhatunk a dozmati regősénekre, ahol a csodálatos szarvasnak is az oldalán vannak a csillagok. A szentgyörgyvölgyi tehén homlokán az „sz“ (szár „király“) jelet látjuk. Ez egy méltóságnév szójele, amelyet joggal tettek a fejre, ahol a méltóságjelvényeket a történelem előtti időktől napjainkig alkalmazzuk (például a nagyszentmiklósi kincs ősvallási jelentőségű ábrázolásain). A jel az égigérő fát ábrázolja (a királyi hatalom égi eredetére utalva), amelyben egyes magyar népmesék szerint öregasszony lakik (azaz a jel ezen a szobron istennőre is utalhat). A fentiek alapján a 7500 éves ábrázolást a készítői világmodellnek (a négy oszlopon álló égbolt megfelelőjének) tekinthették és a tehenet valamiképpen az Istennel (Istennővel) azonosították. Bár a neten olvasott cikkben ökör ábrázolásáról van szó, ez az állat nem ökör, hanem tehén. A termékenységre (az állattal jelképezett istennő ős voltára) utaló ten jel ugyanis nem a hasa, hanem a farka alatt (a tehén nemiszervének megfelelő helyen) látható. Ennek az elhe- 96