Turán, 2008 (11. évfolyam, 1-2. szám)
2008-01-01 / 1. szám
Nézőpont Varga Géza A SZENTGYÖRGYVÖLGYI TEHÉNSZOBOR JELEI 1995-ben egy 7500 éves falu nyomaira, köztük egy jelekkel borított állatfigurára bukkantak a régészek a Kerka völgyében, a Szentgyörgyvölgy határában lévő Pityerdombon. A jelek székely rovásbetűk szójelelőzményeivel azonosíthatók és magyar szavakat jelölnek. E korból ez az egyetlen nyelvemlék. Az égetett agyagtehenet Bánffy Eszter, az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa ásta ki 1995-ben. Prehisztorikus és középkori régészetből, valamint indológiából szerzett diplomát az ELTE-n. Ásatásain a neolitikum kultúráját kutatta. Kandidátusi disszertációjában (Kultusz és régészeti kontextus Közép- és Délkelet- Európában a neolithikum és a rézkor idején, 1. ábra. A szentgyörgyvölgyi tehénszobor; itt három, egymás fölé helyezett székely „s" (sarok) jel megfelelője látható (vagy egyetlen „sarok” jel, amelynek háromszor húzták meg a vonalát); az ősvallási elképzelés szerint ilyen hegyek voltak a világ sarkain s azok tartották az ég boltozatát; a sarkoknak külön isteneik voltak; a sarok szó szár Óg (Óg király, azaz görögösen Heraklész) nevéből alakult ki 1987) a délkelet-európai régió kultikus jellegű leleteit vizsgálta, s azokat a vallástörténészek megállapításaival vetette össze (Eliade-től Frazer-ig). „E dolgozatban általánosan elfogadott és használt vallástörténeti fogalmakat hasonlítok össze régészeti jelenségekkel. Azt vizsgálom, van-e valamilyen összefüggés egy lelet, leletegyüttes vagy kultikusnak ítélt jelenség és valamilyen, elméleti kutatók által leírt, archaikus vallásra vonatkozó megállapítás között.“ A régészeti jelenségeket azonban nem hasonlította össze a magyar ősvallás és írástörténet adataival (egy szélsőséges finnugrista álláspont szerint már a magyar „ősvallás“ szó használata is tudománytalan). A szerző (a vele folytatott beszélgetések alapján) tudatosan mellőzi a kőkori ősvallási jelképekből kialakult székely rovásjelek tanúságának figyelembevételét, azaz tudománynak csak az angol nyelven publikált, íróasztalszagú elméleteket tekinti, miközben átlép az ősvallás létező emlékein. E hibás alapállása miatt nem ismerhette fel a saját ásatásán előkerült, jelekkel borított tehénszobor jelentőségét. Mint azt Bánffy Eszter egy riportban megfogalmazta, a kőkori agyagművesek (egy kultúrán belül) rendkívüli mértékben ragaszkodtak a hagyományos mintakincs megőrzéséhez. E jelenségnek több oka is lehet - tehetjük hozzá. Az első az, hogy a régészek többnyire a leletek, például a cserepek egyneműsége 95