Turista Magazin, 1987 (98. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11. szám

éltek, akik építészetük magas szín­vonaláról voltak ismertek. Sok tör­zsük közül mi legjobban a dela­­ware-t, a huron-t, a mohawk-ot és a seneca-t ismerjük. Északon a mandan indiánok, a bölényvadász, más néven a lovas préri indiánok törzsei élték vándoréletüket. A sok törzs közül elég, ha a feketelábúak, a crow-ok, a dakoták, a kiowák, az owák és a sziuk nevét említjük. A nyugati part északi részén lak­tak a makah indiánok, akiknek leghíresebb törzse a bellacola, a chimpok és a nootaka volt. Lenn délen Mexikó irányában az esőcsi­nálók, a hopik, akikhez sok más mellett a nyugati apacsok, a hopik, a zumik és a már említett navajók voltak leghíresebb nemzetségeik. A primitív életkörülmények da­cára az indiánokat nagyfokú de­mokrácia és az egyéni szabadság tisztelete jellemezte valamennyi törzsben. Nemhiába mondják, hogy az amerikai alkotmány ilyen elveit Thomas Jefferson az indiánoktól vette át. Életrajzírója, Felix Cohen szerint Jefferson mikor Virginia kormányzója volt, sokat tanulmá­nyozta az appalachien cherokee in­diánok életét fő EURÓPA HÍRES ÓRÁI öreg kontinensünk leghíresebb órái­nak egyike Prágában található és nem akad olyan magyar turista, aki ne csodálta volna meg. Ez a híres Orjol, amely az Óváros vá­rosházájának falán látható. A vá­rosház mai formáját 1878-ban nyerte el, addig helyén — bár városházi célt szolgált —, egy kisebb, gótikus épület állott. Az óra a bejárat mel­­letti falon van. A remekművet 1410 körül egy észak-csehországi, Miku­lás nevű órásmester készítette, akit a legenda szerint (akárcsak Európa szinte minden órakészítő sorsához hasonlóan) a város urai megvakít­­tattak, nehogy hasonló órát máshol is készíteni tudjon. 14­ iv-ben az tá­jolt egy Jan Hanus nevű órás át­alakította. Újabb átalakításra az Orjol 1552-ben került, s a munkát ezúttal egy Jan Taborsky nevű cseh órásmester végezte, aki közel húsz évi fáradozással alakította ki az Or­jol ma is működő telje szerkezetét Az Orjol három önálló részből áll, az apostolok sétálásából, a csil­lagászati órából és a naptárból. Az apostolokat minden kerek órában a Halált megszemélyesítő csontváz hívja elő, aki egyik kezével haran­goz, a másikban homokórát tart. A Halál harangozására az apostolok egy kinyíló ablakban megjelennek és egymás után elvonulnak a nézők előtt. A séta után az ablak becsu­kódik, mire az Orjol vaskakasa na­gyot kukorékol. Az ablak fölött álló török ruházatú figura a csilin­­gelés alatt végig a fejét ingatja, amivel azt kívánja jelezni, hogy az ember nem akar meghalni. Az apos­tol figurák újak, mert a régiek a háború alatt egy bombatámadás során elpusztultak. A csillagászati óra a szférák moz­gását ábrázolja, de úgy, hogy a bolygók és a Nap a Föld körül ke­ring. Ugyanis amikor készült, a geocentrikus világkép uralkodott. A naptár képeit a híres cseh festő, Josef Mánes készítette 1866-ban. Valamennyi másolat, mert az erede­ti festményeket a Nemzeti Múzeum őrzi. Bern város is büszke híres órá­jára, bár az tökéletességben nem vetekedhet Strassburg órájával. Bernben lépten-nyomon találkozhat a látogató a medve alakjával, mint szimbólummal. Medvét láthatunk a város címerében a régi házak kapu­zatának ornamentikáiban, épületek, közkutak cifraságain, változatos anyagból: kőből, porcelánból, fá­ból faragva, agyagból készítve. Ért­hető tehát, hogy a város Zeitgloc­­kenturmnak nevezett tornyán is a medve tűnik szemünk elé. Három perccel minden kerek óra eltelte előtt kakaskukorékolás jelzi a játék kezdetét. A torony pereme alatt egy ajtó nyílik ki, amelyen medve­csapat vonul körbe. A fából fara­gott medvék katonának vannak öltözve, élükön dobosnak és trom­bitásnak öltözött medve halad. A medvék fejüket bólogatva vonulnak békésen, fölöttük egy bohóc dobot ütve jelzi az órák számát, mellette egy öregemmber áll, aki fejét rá­­zogatja, s kezében egy homokórát forgat. A körséta azzal végződik, hogy a medvék betonálnak a ka­pun, és azt egy medvekatona be­zárja, majd meghajol a nézők felé. A h­oni Szent János katedrális tornyán, 15 méter magasban is van egy híres óraszerkezet, melyet a le­genda szerint a XVI. század elején készített egy Nicolaus Lipp nevű bázeli órásmester. Mondani sem kell, hogy a legenda szerint ő is szemével fizetett remekművéért, nehogy azt megismételhesse egy másik városban. Ez az óramű min­den harmadik órában kakaskuko­rékolást hallat, mire egymás mel­lett két ajtó nyílik ki. Az egyiken Szűz Mária, a másikon Gábor ark­angyal lép elő. Mária fején a Szent­léleket ábrázoló galammb­ól, a két alak egymás felé fordul, Gábor meghajol a Szűzanya előtt, majd mindketten eltűnnek a záródó kapu mögött. Anglia is büszkélkedik különleges óraszerkezetekkel. Ilyen például Edinburgh minsteri templomán az óriás csillagászati óramű, melyet szoboralakjáról Quarter Jack-nek neveznek. Ez az óra csengetéssel je­l­zi az idő múlását, s a Hoki­­változásokat jelzi. Az órát a XIV. században készítette a lastonbury apátság egyik szerzetese, Peter Lin­ton. Ugyanennek az embernek tu­lajdonítják Anglia legrégibb órá­jának, walesi székesegyház torony­órájának készítését is. Magát az órát a mester a Walstonbury apát­ságban készítette el és onnan Er­zsébet királynő idejében hozták át Walesbe. Az óralap átmérője meghaladja a két métert. Rajta egy külső kö­rön ókelta számokkal van jelezve a nap 24 órája. Egy belső kör a Holdváltozások idejét mutatja. Ezen belül pedig egy nőalak látható, feje fölött ezzel a felirattal: „Sic Paragraf Phoebe." Az óralap fölött katonafigurák sorakoznak, melyek óránként a csengetésre megfordul­nak maguk körül. A csengetést pe­dig egy, a torony pereme alatt ülő I­I. Károly ruházatát viselő — alak végzi úgy, hogy a megfelelő időben lábával egy harangra top­pant, miközben egy kalapáccsal egy másik harangra elüti az órák szá­mát. 33

Next