Turista Magazin, 1988 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
sajátosságait és nem tudták, hogy víziútjukat egy duzzasztómű keresztezi. Nem tudták, hogyan ismerik azt fel, mit kell csinálni, hogyan kell eljárni. Valószínűnek tűnik, hogy nem ismerték a csónakokokra vonatkozó közlekedési szabályokat és a HSZ-ben előírt és itt szabályosan kihelyezett figyelmeztető és utasítást adó jelzőtáblákat. Mit kellett volna tenniük és mit kell tenni minden vízitúrázónak? A vízitúra előtt az úszómedencében tanultakat a természetes szabad vizekben, vízfolyásokban is gyakorolni kell, hogy legalább 200 métert mindenki le tudjon úszni, illetve szükség esetén legalább 1/2 órán keresztül a víz felszínén tudjon maradni. Ezt jelenti az úszástudás. — minden esetben és minden csónakban indulás előtt vezetőt kell kijelölni az előbb elmondottak alapján, akinek feladata indulás előtt meggyőződni a vízijármű használhatóságáról, a kötelező felszerelés meglétéről (pl. mentőmellény, kikötőkötél, lámpa, stb). Minden csónakban ülő köteles a kijelölt vezető utasításait betartani. A túravezetést és csónakvezetést nagyobb gyakorlattal meg kell tanulni. — Minden túravezetőnek, de csónakvezetőnek is ismernie kell az adott folyót vagy tavat, ha nem ismeri, előre fel kell készülni. A legfontosabb hazai folyókra, így a Mosoni (Győri)-Dunaágra vonatkozóan az alábbi helyeken lehetett volna a szükséges adatokat beszerezni: — Magyarország vízitúra-útvonalai c. útikalauz, — a Tourinform információs szolgálatánál Budapesten a 179-800 telefonszámon, a tv-képújság 1987 július 2—október 8 között sugárzott „vízitúra” rovatából a Magyar Természetbarát Szövetség vízitúra bizottságánál minden szerdán 17-19 óra között a 112-467 telefonon. A csónakvezetőnek ismernie kell a víziközlekedés szabályait. Amióta a „vízijártassági vizsga” megszűnt, ez állandóan visszatérő téma. Miért törölték ezt el? Hiába oktatjuk, tanítjuk százaknak-ezreknek, amikor tízezrek mennek vízitúrára a legalapvetőbb ismeretek nélkül. A legfontosabb tudnivalókat senki sem kéri számon tőlük. Az ismeretek megszerzése tehát a többségnek csak öntevékenyen történhet. Az ehhez szükséges Hajózási Szabályzatot a KM Közlekedési Főfelügyelet nyomtatványboltjában lehet megvásárolni Budapest, VIII. Baross u. 92. sz. alatt. (345-880) Ezen kívül 1988 tavaszán fog megjelenni a Medicina kiadásában népszerű feldolgozásban a Vízi KRESZ című kiadvány, fel kell készülni a balesetekre is, hogy szükség esetén kétségbeesés nélkül, józanul meggondolva tudjunk cselekedni. Ebben az esetben, ha már megtörtént a borulás, hogyan lehet a vízhengerből kijönni, hogyan lehet önmagunkat menteni? Minden eset más, így nem lehet biztos tanácsot adni, de ilyenkor a legcélravezetőbb, ha borulunk, nagy levegőt veszünk és így essünk már a vízbe. Ezután menjünk le a mederfenékre, ott úszva, kapaszkodva szakadjunk el a vízhengertől, távolodjunk el a helytől és csak azután jöjjünk fel a vízfelszínre, így már valószínűleg a szívóhatáson kívül kerülünk és ki tudunk úszni a partra. Ha így nem sikerül, s a víz újból leszív bennünket, ismételten csak ezt kell csinálnunk, nagyobb erőfeszítéssel a mederfenéken minél távolabbra kerülni. Sajnos, ez a nagyarányú gondatlanság még két ember halálát eredményezte. A kirendelt tűzoltó-alakulat az arvízen igyekezett megközelíteni a bajbajutottakat, de a víz szabálytalan mozgása, a vízhenger az ő csónakjukat is felborította és ezért Sántha Ferenc t. törzsőrmester és Sághi László t. őrmesterek szolgálatuk teljesítése közben meghaltak. A nagyobb figyelemfelkeltés végett a mosonmagyaróvári duzzasztómű előtt a vízközépen lévő táblánál a két partot (7) sárga színű úszóbólyasorral is lezárták. Ez azonban már a túlbiztosítás, ezt a HSZ nem írja elő. A tragédiák sora még nem fejeződött be. A Szigetközi-Dunaágak egyik keresztgátján többszöri lemenetel után meghalt egy lány. Ugyanígy elemezhetnénk a korábbi, június 6-án 16:30-kor Vác a Kompkötő-sziget mellékágában lévő keresztgáton történt balesetet. Itt csónakkal akart keresztülhaladni egy testvérpár. A gáton történt borulást a fiú túlélte, de Komáromi Eszter 20 éves lány a helyszínen meghalt. Sajnos, a vízitúra-évad végéig a halálos balesetek száma csak tovább nőtt. Nem ijesztgetésnek szántuk ezt a történetet, csak nyomatékosan fel szeretnénk hívni a csónakba ülők figyelmét a szabályok maradék nélküli betartására! Az életük függ ettől! A Magyar Természetbarát Szövetség azzal a kéréssel fordul az Országos Vízügyi Hivatal vezetőségéhez, hogy a közel 50 magyarországi folyón, ahol vízitúrázóink járnak, a duzzasztóműveket, keresztágakat, vízeresztő zsilipeket elsősorban, de a többi műtárgyakat és a kompköteleket, mint veszélyes helyeket a HSZ előírásainak megfelelően jelöljék meg, lássák el figyelmeztető táblákkal és feliratokkal. Azóta az OVH hathatós intézkedéseket tett. A kihelyezett jelzésekről a vízitúrázókat tájékoztatni fogjuk. Bokody József A felsővíz... ...és az alsóvíz