Turista Magazin, 1988 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1988-04-01 / 4. szám

sajátosságait és nem tudták, hogy víziút­­jukat egy duzzasztómű keresztezi. Nem tudták, hogyan ismerik azt fel, mit kell­­ csinálni, hogyan kell eljárni. Valószínű­nek tűnik, hogy nem ismerték a csónak­o­kokra vonatkozó közlekedési szabályo­kat és a HSZ-ben előírt és itt szabályosan kihelyezett figyelmeztető és utasítást adó jelzőtáblákat. Mit kellett volna tenniük és mit kell tenni minden vízitúrázónak? A vízitúra előtt az úszómedencében ta­nultakat a természetes szabad vizek­ben, vízfolyásokban is gyakorolni kell, hogy legalább 200 métert mindenki le tudjon úszni, illetve szükség esetén legalább 1/2 órán keresztül a víz fel­színén tudjon maradni. Ezt jelenti az úszástudás. — minden esetben és minden csónakban indulás előtt vezetőt kell kijelölni az­­ előbb elmondottak alapján, akinek feladata indulás előtt meggyőződni a vízijármű használhatóságáról, a köte­lező felszerelés meglétéről (pl. mentő­­mellény, kikötőkötél, lámpa, stb). Minden csónakban ülő köteles a kije­lölt vezető utasításait betartani. A tú­ravezetést és csónakvezetést nagyobb gyakorlattal meg kell tanulni. — Minden túravezetőnek, de csónakve­zetőnek is ismernie kell az adott folyót vagy tavat, ha nem ismeri, előre fel kell készülni. A legfontosabb hazai fo­­lyókra, így a Mosoni (Győri)-Duna­­ágra vonatkozóan az alábbi helyeken lehetett volna a szükséges adatokat beszerezni: — Magyarország vízitúra-útvonalai c. útikalauz, — a Tourinform információs szolgála­tánál Budapesten a 179-800 tele­fonszámon, a tv-képújság 1987 július 2—október 8 között sugárzott „vízitúra” rovatából a Magyar Természetbarát Szövetség vízitúra bizottságánál minden szerdán 17-19 óra között a 112-467 telefonon. A csónakvezetőnek ismernie kell a ví­ziközlekedés szabályait. Amióta a „ví­zijártassági vizsga” megszűnt, ez ál­landóan visszatérő téma. Miért töröl­ték ezt el? Hiába oktatjuk, tanítjuk százaknak-ezreknek, amikor tízezrek mennek vízitúrára a legalapvetőbb is­meretek nélkül. A legfontosabb tudni­valókat senki sem kéri számon tőlük. Az ismeretek megszerzése tehát a többségnek csak öntevékenyen tör­ténhet. Az ehhez szükséges Hajózási Szabályzatot a KM Közlekedési Főfe­lügyelet nyomtatványboltjában lehet megvásárolni Budapest, VIII. Baross u. 92. sz. alatt. (345-880) Ezen kívül 1988 tavaszán fog megjelenni a Medi­cina kiadásában népszerű feldolgo­zásban a Vízi KRESZ című kiadvány, fel kell készülni a balesetekre is, hogy szükség esetén kétségbeesés nélkül, józanul meggondolva tudjunk csele­kedni. Ebben az esetben, ha már meg­történt a borulás, hogyan lehet a víz­­hengerből kijönni, hogyan lehet ön­magunkat menteni? Minden eset más, így nem lehet biztos tanácsot adni, de ilyenkor a legcélravezetőbb, ha boru­lunk, nagy levegőt veszünk és így es­sünk már a vízbe. Ezután menjünk le a mederfenékre, ott úszva, kapaszkod­va szakadjunk el a vízhengertől, távo­lodjunk el a helytől és csak azután jöj­jünk fel a vízfelszínre, így már valószí­nűleg a szívóhatáson kívül kerülünk és ki tudunk úszni a partra. Ha így nem sikerül, s a víz újból leszív bennünket, ismételten csak ezt kell csinálnunk, nagyobb erőfeszítéssel a mederfené­ken minél távolabbra kerülni. Sajnos, ez a nagyarányú gondatlanság még két ember halálát eredményezte. A kirendelt tűzoltó-alakulat az arvízen igyekezett megközelíteni a bajbajutotta­kat, de a víz szabálytalan mozgása, a víz­henger az ő csónakjukat is felborította és ezért Sántha Ferenc t. törzsőrmester és Sághi László t. őrmesterek szolgálatuk teljesítése közben meghaltak. A nagyobb figyelemfelkeltés végett a mo­sonmagyaróvári duzzasztómű előtt a víz­középen lévő táblánál a két partot (7) sár­ga színű úszóbólyasorral is lezárták. Ez azonban már a túlbiztosítás, ezt a HSZ nem írja elő. A tragédiák sora még nem fejeződött be. A Szigetközi-Dunaágak egyik kereszt­gátján többszöri lemenetel után meghalt egy lány. Ugyanígy elemezhetnénk a ko­rábbi, június 6-án 16:30-kor Vác a Kom­pköt­ő-sziget mellékágában lévő ke­resztgáton történt balesetet. Itt csónakkal akart keresztülhaladni egy testvérpár. A gáton történt borulást a fiú túlélte, de Ko­máromi Eszter 20 éves lány a helyszínen meghalt. Sajnos, a vízitúra-évad végéig a halálos balesetek száma csak tovább nőtt. Nem ijesztgetésnek szántuk ezt a történe­tet, csak nyomatékosan fel szeretnénk hívni a csónakba ülők figyelmét a szabá­lyok maradék nélküli betartására! Az éle­tük függ ettől! A Magyar Természetbarát Szövetség az­zal a kéréssel fordul az Országos Vízügyi Hivatal vezetőségéhez, hogy a közel 50 magyarországi folyón, ahol vízitúrázóink járnak, a duzzasztóműveket, keresztága­kat, vízeresztő zsilipeket elsősorban, de a többi műtárgyakat és a kompköteleket, mint veszélyes helyeket a HSZ előírásai­nak megfelelően jelöljék meg, lássák el fi­gyelmeztető táblákkal és feliratokkal. Azóta az OVH hathatós intézkedéseket tett. A kihelyezett jelzésekről a vízitúrá­zókat tájékoztatni fogjuk. Bokody József A felsővíz... ...és az alsóvíz

Next