Turisták Lapja, 1920 (32. évfolyam)

Homor Imre: Esztergomi Osztályunk a kommün alatt és után

HOMOK IMRE Esztergomi osztályunk története a kommunizmus alatt és után. Az esztergomi osztály egyesületi életének másfél esztendős történetét közöl­jük röviden az alábbiakban: 1919 január 5-én tartott választmányi ülésen Farkas Elek elnök bejelenti, hogy az egyesület két kimagasló tagja, Parceami Henrik benczés tanár és Brutsy János gyáros elköltöztek városunkból. Távozásuk érzékeny vesztesége nemcsak az esztergomi turisták ügyének, hanem a város társadalmi életének is. Az elnök jelentette továbbá, hogy a vaskapui kilátós menedékház környékén több földet megvásárolt az egyesület, azonkívül Brutsy János alapítótagsági díj fejében is felajánlotta szomszédos földjét. E földek használata a menedékház őrének ter­mészetbeni járandóságul szolgál. Ugyanekkor foglalkozott a választmány a kilátós menedékház kibővítésének tervével is. Az 1919 márczius 14-én tartott választmányi ülés elhatározta, hogy az anya­egyesületnek 1919 márczius 19-én tartandó közgyűlésén az osztály képviselteti magát annál is inkább, mivel az elnök értesült arról, hogy a közgyűlést destruk­tív elemek fel akarják használni arra, hogy az anyaegyesület irányítását maguk­hoz ragadják. 1919 április 8-án a választmány meghallgatta az anyaegyesület közgyűlé­sén résztvett hét tag beszámolóját, melynek folyományaképen a történtek felett felháborodott választmányi tagok kimondották, hogy az esztergomi osztály nyom­ban elszakad az anyaegyesülettől, amelynek márcz. 19-i közgyűlésén uralomra jutott vezetőségével nem kíván együttműködni, mert annak szelleme teljesen ellen­kezik az esztergomiak fölfogásával. A választmány kimondotta, hogy a legköze­lebb egybehívandó közgyűlésig is az „Esztergomi Turista­ Egyesület" czímet veszi fel, a felemelt tagsági díjakat ismét 6 koronára állítja vissza. A kommunizmus Esztergomban az összes társadalmi egyesületek helyisé­geinek köztulajdonba vételével kezdődött, melyeket egyes szakszervezetek részére utalt ki a helybeli munkástanács. A választmány, nehogy a nagy áldozatok árán létesült vaskapui kilátós menedékház közprédára jusson, elhatározta, hogy azt az esztergomi munkástanács oltalma alá helyezi. Szabó István vörös városparancs­nok, a­ki a választmányi ülést valami titkos ellenforradalmi összejövetelnek szima­tolta, épen e kérdés tárgyalása közben nyitott be az ülésre, de megértvén, hogy miről van szó, azt az indítványt tette, hogy a menedékházat ne a munkás­tanácsnak (melylyel nyílt ellentétben állt), hanem az ő oltalma alá helyezte az egyesület. (Később, a­mikor egy rosszul sikerült puccs után a párkányi csehek­hez szökött át, az ő „nagylelkű ajánlatá"-nak nem sok hasznát vettük!). Szabó hirdetményt is adott ki, melyben az esetleges garázdálkodókat a forradalmi törvényszékkel fenyegette meg. 1919 június 20.-án tartott ülésünkön az elnök „mély szomorúsággal jelenti, hogy a Budapesti Testnevelési Ügyek Direktóriuma felszólítást intézett egyesü­letünk vezetőségéhez, hogy számadásainkat, melyek a vaskapui kilátós menedék­házra vonatkoznak terjeszszük be, valamint közöljük vele taglétszámunkat és vagyoni helyzetünket". „Elnök indítványozza, hogy e felszólításra ne reflektáljunk, ellenben intéz­zünk egy emlékiratot az esztergomi direktóriumhoz, hogy a menedékházat ő fog- 56

Next