Turisták Lapja, 1920 (32. évfolyam)
Homor Imre: Esztergomi Osztályunk a kommün alatt és után
HOMOK IMRE Esztergomi osztályunk története a kommunizmus alatt és után. Az esztergomi osztály egyesületi életének másfél esztendős történetét közöljük röviden az alábbiakban: 1919 január 5-én tartott választmányi ülésen Farkas Elek elnök bejelenti, hogy az egyesület két kimagasló tagja, Parceami Henrik benczés tanár és Brutsy János gyáros elköltöztek városunkból. Távozásuk érzékeny vesztesége nemcsak az esztergomi turisták ügyének, hanem a város társadalmi életének is. Az elnök jelentette továbbá, hogy a vaskapui kilátós menedékház környékén több földet megvásárolt az egyesület, azonkívül Brutsy János alapítótagsági díj fejében is felajánlotta szomszédos földjét. E földek használata a menedékház őrének természetbeni járandóságul szolgál. Ugyanekkor foglalkozott a választmány a kilátós menedékház kibővítésének tervével is. Az 1919 márczius 14-én tartott választmányi ülés elhatározta, hogy az anyaegyesületnek 1919 márczius 19-én tartandó közgyűlésén az osztály képviselteti magát annál is inkább, mivel az elnök értesült arról, hogy a közgyűlést destruktív elemek fel akarják használni arra, hogy az anyaegyesület irányítását magukhoz ragadják. 1919 április 8-án a választmány meghallgatta az anyaegyesület közgyűlésén résztvett hét tag beszámolóját, melynek folyományaképen a történtek felett felháborodott választmányi tagok kimondották, hogy az esztergomi osztály nyomban elszakad az anyaegyesülettől, amelynek márcz. 19-i közgyűlésén uralomra jutott vezetőségével nem kíván együttműködni, mert annak szelleme teljesen ellenkezik az esztergomiak fölfogásával. A választmány kimondotta, hogy a legközelebb egybehívandó közgyűlésig is az „Esztergomi Turista Egyesület" czímet veszi fel, a felemelt tagsági díjakat ismét 6 koronára állítja vissza. A kommunizmus Esztergomban az összes társadalmi egyesületek helyiségeinek köztulajdonba vételével kezdődött, melyeket egyes szakszervezetek részére utalt ki a helybeli munkástanács. A választmány, nehogy a nagy áldozatok árán létesült vaskapui kilátós menedékház közprédára jusson, elhatározta, hogy azt az esztergomi munkástanács oltalma alá helyezi. Szabó István vörös városparancsnok, aki a választmányi ülést valami titkos ellenforradalmi összejövetelnek szimatolta, épen e kérdés tárgyalása közben nyitott be az ülésre, de megértvén, hogy miről van szó, azt az indítványt tette, hogy a menedékházat ne a munkástanácsnak (melylyel nyílt ellentétben állt), hanem az ő oltalma alá helyezte az egyesület. (Később, amikor egy rosszul sikerült puccs után a párkányi csehekhez szökött át, az ő „nagylelkű ajánlatá"-nak nem sok hasznát vettük!). Szabó hirdetményt is adott ki, melyben az esetleges garázdálkodókat a forradalmi törvényszékkel fenyegette meg. 1919 június 20.-án tartott ülésünkön az elnök „mély szomorúsággal jelenti, hogy a Budapesti Testnevelési Ügyek Direktóriuma felszólítást intézett egyesületünk vezetőségéhez, hogy számadásainkat, melyek a vaskapui kilátós menedékházra vonatkoznak terjeszszük be, valamint közöljük vele taglétszámunkat és vagyoni helyzetünket". „Elnök indítványozza, hogy e felszólításra ne reflektáljunk, ellenben intézzünk egy emlékiratot az esztergomi direktóriumhoz, hogy a menedékházat ő fog- 56