Turisták Lapja, 1924 (36. évfolyam)
Homor Imre: A vaskapui menedékház kibővítése
HOMOR IMRE: A VASKAPUI MENEDÉKHÁZ KIBŐVÍTÉSE A vaskapui menedékház kibővítése. Nagy fába vágta fejszéjét a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya, amidőn 1923 tavaszán elhatározta, hogy a vaskapui kilátós menedékházat kibővítteti. A menedékházőr lehetetlenül szűk lakása és az alaposan megrongálódott tetőzet már-már avval fenyegetett, hogy az őr elhagyja helyét, a rozzant épületbe más alkalmas ember pedig nem akad és a nagy áldozatokkal felépült menedékház rövid idő alatt biztos pusztulásnak néz elébe. Aki tudja, mit jelent ma épületet javíttatni, bármily jómódú embernek is, az elképzelheti a vállalkozás vakmerőségét, mert hiszen az Esztergomi Osztálynak anyagi eszközök nem állottak rendelkezésére és az építkezés nem lenn a városban történik, ahol mégis víz, tégla, homok és egyéb épületanyag, valamint fuvar kéznél vannak, hanem egy 400 métert meghaladó hegy tetején! A fuvarozás maga oly probléma volt, amelyet a szárazon gondolkozók a mostani drága világban megoldhatatlannak ítéltek. Amikor a menedékház 1914 tavaszán megépült, még más világ járta s a fuvarral volt akkor is a legnagyobb gond! Az egyesület agilis vezetősége azonban nem riadt vissza a nehézségektől. Kimondotta, hogy a menedékházat kibővítteti s eme határozatának foganatosításához nyomban hozzálátott. Az Esztergomi Turista Egyesület nagy népszerűségét bizonyítja, hogy midőn híre ment a tervnek, egymásután jöttek nemcsak a biztató sorok, hanem a praktikus adományok is. Tégla, cement, tetőcserép, épületfa, pénzadomány gyorsan egybegyűlt. A téglákat az ügy iránt fellelkesedett helybeli katonaság és a menedékház ügyét szívükön viselő turisták hátizsákjaikban apródonként hordták fel. Ugyancsak a katonaság hordta fel a menedékházat tartó plató lábától az ott kifejtett terméskődarabokat is. A szükséges fát a város tanácsának és képviselőtestületének nagylelkűségéből a közeli erdőrészben termelték ki, ennek a helyszínre való szállítása tehát nagyobb nehézségeket nem okozott. Varga Kálmán prímási mérnök tervei szerint a nyár elején indultak meg a kibővítési munkálatok, amelyeknek költségeit akkor körülbelül félmillióra tervezték. Alig folyt pár hétig a munka, a pénz már elfogyott s egyik szombatnapon a kőműves munkásokat már alig tudtuk kifizetni, úgyhogy a vezetőségnek a rendszeres kőművesmunkáról le kellett mondania. Augusztus elejére az elnökség rendkívüli közgyűlést hívott egybe, amelyen bejelentette az előállott nehézségeket. Az itt elhangzott lelkesítő beszédek dacára is eredménytelenül oszlottak volna szét az egybegyűltek és a megkezdett munka csúfosan félbemaradt volna, ha fel nem áll az esztergomi főiskolás ifjak egy derék vezető tagja, Dudás László műegyetemi hallgató, aki maga és társai nevében felajánlja ingyenes munkáját a kibővítés befejezésére. Az erszények kinyíltak s mint egykor Pozsonyban a nagy Széchenyszavára, úgyszólván percek alatt egybegyűlt akkora összeg, melyre szükség volt, hogy a pillanatnyi csüggedést újból a hit és tenniakarás váltsák fel az 21