Turisták Lapja, 1924 (36. évfolyam)

Homor Imre: A vaskapui menedékház kibővítése

HOMOR IMRE: A VASKAPUI MENEDÉKHÁZ KIBŐVÍTÉSE A vaskapui menedékház kibővítése. Nagy fába vágta fejszéjét a Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya, amidőn 1923 tavaszán elhatározta, hogy a vaskapui kilátós menedékházat kibővítteti. A menedékházőr lehetetlenül szűk lakása és az alaposan megrongálódott tetőzet már-már avval fenyegetett, hogy az őr elhagyja helyét, a rozzant épületbe más alkalmas ember pedig nem akad és a nagy áldozatokkal felépült menedékház rövid idő alatt biztos pusztulásnak néz elébe. Aki tudja, mit jelent ma épületet javíttatni, bármily jómódú embernek is, az elképzelheti a vállalkozás vakmerőségét, mert hiszen az Esztergomi Osztálynak anyagi eszközök nem állottak rendelkezésére és az építkezés nem lenn a városban történik, ahol mégis víz, tégla, homok és egyéb épületanyag, valamint fuvar kéznél vannak, hanem egy 400 métert meghaladó hegy tetején! A fuvarozás maga oly probléma volt, amelyet a szárazon gondolkozók a mostani drága világban megoldhatatlannak ítéltek. Amikor a menedékház 1914 tavaszán megépült, még más világ járta s a fuvarral volt akkor is a legnagyobb gond! Az egyesület agilis vezetősége azonban nem riadt vissza a nehézségektől. Kimondotta, hogy a menedékházat kibővítteti s eme határozatának foganatosításához nyomban hozzálátott. Az Esz­tergomi Turista Egyesület nagy népszerűségét bizonyítja, hogy midőn híre ment a tervnek, egymásután jöttek nemcsak a biztató sorok, hanem a praktikus adományok is. Tégla, cement, tetőcserép, épületfa, pénzadomány gyorsan egybegyűlt. A téglákat az ügy iránt fellelkesedett helybeli katonaság és a menedékház ügyét szívükön viselő turisták hátizsákjaikban apródonként hordták fel. Ugyancsak a katonaság hordta fel a menedékházat tartó plató lábától az ott kifejtett terméskő­darabokat is. A szükséges fát a város tanácsának és képviselő­testületének nagylelkűségéből a közeli erdőrészben termelték ki, ennek a helyszínre való szállítása tehát nagyobb nehézségeket nem okozott. Varga Kálmán prímási mérnök tervei szerint a nyár elején indultak meg a kibővítési munkálatok, amelyeknek költségeit akkor körülbelül félmillióra tervezték. Alig folyt pár hétig a munka, a pénz már elfogyott s egyik szombatnapon a kőműves munkásokat már alig tudtuk kifizetni, úgyhogy a vezetőségnek a rendszeres kőműves­munkáról le kellett mondania. Augusztus elejére az elnökség rendkívüli közgyűlést hívott egybe, amelyen bejelentette az előállott nehézségeket. Az itt elhangzott lelkesítő beszédek dacára is eredménytelenül oszlottak volna szét az egybe­gyűltek és a megkezdett munka csúfosan félbemaradt volna, ha fel nem áll az esztergomi főiskolás ifjak egy derék vezető tagja, Dudás László műegyetemi hallgató, aki maga és társai nevében felajánlja ingyenes munkáját a kibővítés befejezésére. Az erszények kinyíltak s mint egykor Pozsonyban a nagy Szécheny­­­szavára, úgyszólván percek alatt egybegyűlt akkora összeg, melyre szükség volt, hogy a pillanatnyi csüggedést újból a hit és tenniakarás váltsák fel az 21

Next