Turisták Lapja, 1936 (48. évfolyam)

Zsembery Gyula dr.: Nézzünk el olykor a Göcsejbe is (7 képpel)

XLVIII. évf. 6. szám. FOLYÓIRAT A TURISTASÁG ÉS HONISMERET TERJESZTÉSÉRE KIADJA A MAGYAR TURISTA EGYESÜLET Nézzünk el olykor a Göcsejbe is! (7­­.évpel) Vannak ennek a mi kicsiny, megnyomorított, csonka országunknak egyes olyan részei, amelyeket mind nagyobb turistatömegek keresnek fel, s amelyek ennek következtében bámulatos fellendülésnek indultak, míg ezzel szemben egyes, azelőtt látogatottabb helyek kiesnek a közérdeklődés köréből. Volt idő, mikor sokkal többen foglalkoztak Zala (a helyi kiejtés szerint: Szala) megye délnyugati részeivel is, míg ma annak tekintélyes mennyiségű és súlyú irodalma, valamint tudományos kutatásainak egyéb eredményei a tu­rista szakirodalom és az átlagos műveltségű turista előtt csaknem ismeretlenek. Ma a legtöbb ember, ha a Göcsejről hall, olyasfélét érez, mintha mucsát emle­getnék előtte. Azt hiszi, arról csak humoros leírásokat érdemes olvasni, de oda el is menni? Azt már nem. Pedig a Göcsej, a Hetes, az Őrség és csonka hazánk e részének többi tiszta magyar vidékei megérdemelnék az érdeklődő látogatást. És ennek különösebb akadálya ma már nem lehetne a Budapesttől való távolsága sem, hiszen egy­részt ott a közelben Pécsett, Szombathelyen, Tapolcán, Keszthelyen Kanizsán, Veszprémben, stb. is vannak nagyobb turistaszervezetek, másrészt pedig Buda­pesttől is járják filléres vonatok és van minden évben „göcseji hét" is, mikor 6 pengővel meg lehet ter­ni az utat oda-vissza. Sőt még a bármikor összehoz­ható turistakocsikkal sem éri el a menetjegy ára a tíz pengőt. Igaz, hogy több ezer méter magas csúcsokat ott hiába keresnénk, sok kilo­méteres sí-lesiklópályái sincsenek és sokszázméteres drótkötélpályák sem viszik fel a nagypénzű látogatót az örök hó birodalmába. De hát Istenem, amióta Téry Ödön dr. felfedezte, hogy nem csak az Alpokban, meg a Magas Tátrában érdemes a szabad természetet keresni, hanem a 700 méteres Dobogókőn, sőt a 400 méter körüli budai hegyeken is meg lehet találni s amióta a magyar Nagy­alföldön is van turistaegyesület és menedékház — nem is egy —, de különösen Trianon óta, legszebb magyar turistaterületeink elvesztése után, nincsenek is már olyan nagyon nagy igényeink, hanem megelégszünk közönséges hasz­nálatra a természet szelídebb szépségeivel és alacsonyabb emelkedéseivel is. Meg tudjuk ezeket is becsülni, olyankor is, mikor rendes vasárnapi túráinkra

Next