Turisták Lapja, 1936 (48. évfolyam)

Zsembery Gyula dr.: Nézzünk el olykor a Göcsejbe is (7 képpel)

a népi ruhák az esőt, napsütést, fűben hempergést és minden használati kí­méletlenséget sokkal jobban kibírnak, mint a városi bazárárok és sokkal job­ban kifejezésre juttatják a néppel való együttérzést és a múlt megbecsülését is. Zalalövő és sok más többé-kevésbbé gazdag lelőhely arról tanúskodik, hogy errefelé már az ősidőkben is nagy élet folyt, sőt a római időkben első fénykorát élte a Göcsej és Balatonpart. A gazdag polgár Rómában a menetjegyirodában (!) megváltotta jegyét, a rendes menetrend szerint közlekedő postakocsijáraton, a szállodákkal és menedékházakkal ellátott stációkon át, váltott lovakkal, végig kövezett jó országutakon, csekély egy-két hét alatt elérte ezt a környéket és vagy itt maradt nyaralni és üzleteket kötni (mint a mai vigécek), vagy pedig a Kerkamenti római úton továbbrobogott a Balaton északi partján elszórt tö­méntelen etázsfűtéses nyaralótelep felé. Voltak már akkor is „szabadjegyek" és minden utas vitt magával „itineráriumot", azaz turistakalauzt is, amelyben minden stáció környékéről meg volt írva, hogy ott mit érdemes megnézni. Szó­val az akkori viszonyokhoz képest előkelőbb és főleg keresettebb hely volt Göcsej, mint ma Balatonfüred, Farád, Lillafüred vagy a Kékestető. Később, a hunn, avar és egyéb népvándorlási időkben és a magyarok be­jövetele körül ezt a „göcsös" vidéket — úgy látszik — sem szlávok, sem ger­mánok nem igen keresték, később sem tudunk arról, hogy itt számottevő tele­pítések történtek volna. Ezt a rideg agyagvidéket, úgy látszik, nem irigyelte a magyaroktól senki és nem vegyült az őslakossággal, úgyhogy az az egész országban aránylag a legtisztábban megtarthatta alkatát és szokásait. Leg­többet szenvedett a török uralom alatt, mikor a pogány a falvak egész sorát ki­pusztította, másokban alig hagyott néhány családot és házat. Az 1720-iki össze­írás szerint az egész területen 359 jobbágy, 277 zsellér és 200 nemesi és szabad család lakott. Azóta azonban rohamos a szaporodás,­­ éppen a legszegényebb rétegeké a legnagyobb. Hogy a neve honnét ered, arra talán a nyelvtörténészek sem tudnak biztos választ adni. Az odavalósiak leginkább azt emelegetik, hogy a „Bics­aj, duhaj, szék­ hely, göcs-hely" hasonló képzésűek és így a Göcs-ej göcsös, dombos vi­déket (­ Buklige Welt) jelent. Az egyes községek neve túlnyomórészt ősmagyar (sőt hunn, avar) eredetű, bár sokuknak a kiejtése az idők folyamán megváltozott. Hazafelé, (Serényi Árpád felé, Zalaegerszeg )

Next