Turistaság és Alpinizmus, 1911-1912 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1911-12 / 7. szám
a vasárnapi kiránduló, mert a virág szép s mert Petőfi szerint ez erkölcsi bizonyítvány arról, hogy ő „rossz ember nem lehet“ s szedi a virágot boldog-boldogtalan, durván, szentségtörő kezekkel. Szegény virág! inkább tehénnek éles foga vágta volna le! Pedig a virágszedés nagy és nemes passzió, örömnek, gyönyörűségnek dús forrása. De tudni kell, szeretni kell s művészetté kell emelni. Első kelléke egy ici-pici botanikai tudás. Úgy van az ember a virággal is, mint minden mással amit szépnek szokás mondani. Hányan elmennének a képtárakban egy-egy festmény előtt, ha nem volna alatta az ismert művész neve s várjon hányan találnának élvezetet a műtárgyakban, ha nem kisérné a tárgy adta impressziót a műértésen, tudáson alapuló felismerés, megítélni tudás gyönyörűsége. A műélvezte forrása nem a szépnek, mint olyannak lélektani hatása, hanem a tudáson alapuló intellektuális érzelem. De míg az emberek nem átallják nyakukba venni a világot s végigjárni három kontinens minden ócska templomát, mert tudásuk révén messze múltak tökéletlen kőfaragásait és kopott mázolmányait is „szépnek“ tudják látni, addig mily kevesen vannak, kik egy kis természettudománnyal felfegyverkezve megnyitnák maguk előtt azt a múzeumot, mely mindenütt ott van, melynek minden tárgya két csillagot érdemel a Baedekkerben, melyben évezredek előtt is épp oly dolgokat gyűjtöttek mint most. Mondom, kell egy kicsiny botanikai tudás. Nevén kell szólítani tudni a világot, tudni kell kissé, hogy kik a rokonai s ha az ember még azt is tudja, hogy mik aprócseprő tulajdonságai, szokásai, gyöngéi, hát akkor minden sétán csupa jó ismerős köszönti az embert. Az a kis ösvénydarab, melyet a legtöbb ember már másodszori útján unalmasnak mond, megváltozik s új minden sétánál, minden pillanatban. Ez a virágszedés élvezeteinek első forrása. Nincsen unalmas út, vezessen az akár sziklák között, akár erdő mélyén, akár vágásban, akárhol. S ez így van minden évszakban. Tátrafüreden a múlt évi hószegény decemberben 6—7-féle virágot szedtem a mezőn (Ajuga pyramidalis, Bellis peremus, két Centaurea-faj s még néhány). Kemény téli időben ahol a síkok minden virága alszik, itt zöld a fenyő, zöld az erdők hómentes alja az áfonyától