Turistaság és Alpinizmus, 1929 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1929 / 6. szám
Útjelzéseink egységesítése* írta: Dr. Strömpl Gábor. A tavalyi nyár folyamán a Börzsöny, ősszel meg a fél Bükk turistautak jártam be. Hivatalból, térképezve, hogy az Állami Térképészeti Intézetben készülő 1:50.000-es turistatérképek számára gyűjtsük az adatokat. Három kartársam a Pilis-, Kőszegi-hegység és a Bükk másik felének utait rótta heteken át ugyanazzal a feladattal. Ezt megelőzőleg a helyi turistaegyesületek és más hozzáértők szolgáltattak adatokat a készülő turistatérképekhez. Az így összehordott anyag már kéziratban is érdekes összehasonlításokra nyújt alkalmat és az embert gondolkodóba ejti. Ami tanulság a helyszíni bejárások és a térkép-kéziratok alapján legelőször adódik, az a rendszertelenség. Szűk hazánknak örvendetesen gyarapodó átjelzéseinek hálózata nem egységes. Hogy a Bükk miskolci felében számokkal, (sőt még római számokkal is!) egri részében meg színekkel jeleznek, ez a legkirívóbb ellentét..Közbe a színváltozatok és színkeveredések átmeneteit találjuk. Az ötletekben tagadhatatlanul gazdag sorozatot — jelenleg — a színes jelek (pont, kereszt) zárják be. S ha így haladunk, félős, hogy a közeljövőben már színes számokra, esetleg betűkre kerül a sor s akkor — hová jutunk? A sokféle jelzési mód között elvész az útvonal. A sűrűsödő, bogozódó úthálózatban elsikkad az útirány. Hazai turista kultúránk kárpáti bölcsőjéből elindulva, a fővárosi hegyeken át immár az Alföld peremén jár. Innen nyomul egyre beljebb a távolabbi hegyek felé. Munkánknak még csak a derekán tartunk s ha már itt is annyi a rendszertelenség, munkánk végeztével kell majd ráeszmélnünk arra, hogy célt tévesztettünk. Ezt bevárnunk nem szabad. Tapasztalatunk van már elegendő. Vannak évtizedek óta kipróbált és bevált itjelzéseink. Ezek alapján kell a munkát folytatnunk, ahol meg zavar támadt, ott az átjelzéseket meg kell változtatnunk. í? V' '/r A szín- és számjelzés nagy vitájában könnyű a döntés. Ahogy a városok utcáit is csak ott lehet számozni, ahol a város alaprajza szabályos, akként a számmal való útjelzés is csak szabályos (sugaras-körös, négyzetes) úthálózatra alkalmas. Ilyen úthálózatunk azonban sehol sincs és nem is lesz soha. Sűrű úthálózat mellett a számjelzésnek még volna jelentősége (hogy a sok tarka színt elkerüljük), de itt is csak akkor, ha a turistautak hálózata már végleges. Ilyen területünk azonban csak nyugati hegyeinkben van. (És a megkísérelt számjelzést — úgy tudom — itt is már színjelzéssel cserélték fel.) Tilos, szabad és feltételes turistautak mellett a számjelzés használata csak zavarokat okoz. A jelzések számsora könnyen kicsorbul, hézagossá válik. Ilyen már a miskolci Bükk jelzéshálózata is. Miután pedig a Bükk keleti felében aránylag csak rövid útszakaszokat számoztak, a jelzéshálózat szétesik. Főútvonalai hiányzanak. Elaprózott útrendszere emlékezetünkbe nehezen vésődik bele. A színjelzés előnye a számozás fölött elvitathatatlan. A színjelzés egyszerűbb. Megjegyezni ezt is nehéz, de viszont térképen a kiszínezett úthálózat könnyen áttekinthető. Ha azonban a színezett utak főbbjeit helynevekkel