Turul 1883 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1. Értekezések s önálló czikkek - Nagy Gyula: A turulról

És ismét alább, a czeznnmauri harcznál: Harmadnapon kürtödbe fúsz Torda fia hős Bendegúz! Zászlóidat a keleti Szellő vigan lebegteti, Hogy a turul repdes belé — Nyugot felé, nyugot felé ! Ez a költő felfogása." Krónikásaink közt egye­dül Kézai az, ki a turul emlékét e néven fen­tartotta, s egyszersmind a róla szóló hagyományt is legtovább fejlesztette. Nála a turul Attila ki­rály jelképe, és másod unokájában Álmosban, újra megtestesülése, nyilván mondja, hogy Árpád, Álmos fia, a Turul nemzetségből származik, s ez állítását alább, Gyercs vezérről szólván, ismé­telve megerősíti. Hogy a Turul nemzetség az Árpádokra vo­natkoztatva, birhat-e valami históriai alappal, azt ezúttal nem keresem; hogy azonban egy genus Turul (de genere Turul) valósággal, és pedig Kézaihoz igen közel korúlag létezett, azt hiteles okiratok bizonyítják;­ nemkülönben áll, hogy Turul mint személynév s mint helynév is több­ször fordul elő emlékeinkben.2 Mindez mégis csak annyiban érdekel jelenleg bennünket, a­mennyiben ezekből az adatokból is kiviláglik, hogy a turul szó egyáltalában nem hibás írás vagy olvasás szüleménye, mint Szabó Károly hiszi, s különben igen plausibilis alapon ki is fejti,­ hanem oly avult szavunk, mely lehet, hogy nemsokára Kézai kora után eredeti jelentését már elvesztve, csak mint személynév maradt még egy ideig fenn, de a mely — mint alább tüzetesen ki fogom mutatni,­­— a kurul, károly meg karvaly mellett, ezekkel együtt s egy jelentésben élt valaha nyelvünkben. Nem volt czélom föntebb a turul-monda ős­vallási jelentőségét bővebben fejtegetnem, csu­pán azért érintettem azt is néhány főbb vonással, hogy a­mi történeti valóság van benne, azt annál tisztábban vehessük ki belőle. Kitűzött feladatom : a turulnak mint a magyar­­ nemzet legrégibb valóságos hadi czímerének — ha szabad e szóval élnem — történeti nyomait keresni, vagy legalább összeállítani azokat az adatokat, a­melyek e nyomokra, úgy vélem, el­vezethetnek bennünket. Hazai krónikáink egybehangzó tanúsága sze­rint : Attila király czímerén, melyet pajzsán és zászlain szokott volt hordani, koronásfejű madár vala ábrázolva, mely czímert a magyarok míg ma­gokat községben kormányozák, Gyercs vezér idejéig, a hadhazi mindig magokkal hordtak vala. E ko­ronásfej­ű madarat kézai magyarul turul-nak, későbbi krónikásaink latinul ashir-nak, vagy aus­tur-nak nevezik. Az astur szót mint madárnevet a classicai latinság szótárai nem ismerik, Kirsch Cornucopiae-ja szerint sólymot jelent, Szabó Ká­roly karvaly-nak fordítja.­ Bármelyik nevén ne­vezzük, annyi kétségtelen, hogy a sasok feje­delmi családjából való, s mint a bátorság, erő és sebesség jelképe, méltán ékítheté a honkereső nemzet harczi lobogóját. A sas mint katonai hadi jelvény, kivált mint a hódítás eszméjének kifejezése, régibb és újabb időkben egyaránt szerepel. A persa királyok előtt új arany sast hordoztak a táborban, a római légiók sasos vexillumát az egész ókori világ ismerte, s csak a jelen század elején látta Európa a büszke franczia sast győzelmi nimbusában ragyogni. A mit krónikáink Attila király czímeréről s a magyarok turulos zászlajáról mondanak, az oly egyszerű és természetes, s olyannyira magán hordja a teljes valóság színét, hogy benne ké­telkednünk semmi ok sem lehet. A bécsi képes krónika bár primitív, de min­denesetre tanulságos ábrái, hol a kapitányok, a hét magyar vezér majd mindegyike ugyanazon madár­alak képét viseli pajzsán, arra mutatnak, hogy a turul nem kizárólag a fejedelmi ház czí­mere, hanem az egész nemzet hadi jelvénye vola.2 1 Horvát István, M. orsz. gyökeres régi Nemzetségei­ről, 63. 1. — Anjoukori Okmt. I. 297. 1. 2 Horvát I. id. m. 64. 1. — Károlyi Okit. I. 221. 1. — Fejér, Cod. Dipl. IV. 1. 166., IV. 2. 424., V. 1. 84., V. 2. 217. 1. 3 Kézai krónikája magyar fordításában, az illető hely­hez fűzött jegyzetében, 23. 1. Erre alább még visszatérünk. 1 A bécsi képes krónika ismeretes díszkiadásához képs­szült magyar fordításban.­­ Némelyek a krónika legelején lévő ábrák közt, a későbbi kettős keresztes és anjoui liliomos, meg a pólyás czímeres vértek mellett a harmadikon vélték a turult ke­reshetni, a­hol egy madárnak csupán hosszú nyaka és szárnyai láthatók egy koronás sisakból kinyúlva. E külö­nös alak azonban nem egyéb, mint a Nagy Lajos király gyűrűs pecséteiről ismeretes strucz, mely patkóvasat tart csőrében. Inkább nézhetjük turulnak a vezérek vértjein ábrázolt madarat.

Next