Turul 1885 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Nagy Iván: A Csák-nemzetség. (Két közlemény, egy pecsétrajzzal)
A CSÁK NEMZETSÉG. Első közlemény. A szereplő (vagy mondjuk históriai) nemzetségek viszonyainak ismerete nélkül nemzetünk történelmét sem megérteni, annál kevésbbé pragmatice megírni nem lehetséges, mert azoknak irányzataik, aspiratióik, érdek- és pártküzdelmeik alkotják századokon át a nemzet történelmét. De ezen nemzetségek történelmét, különösen az állandó vezetéknevek kifejlése koráig, kinyomozni, megállapítani fölötte nehéz még ott is, hol ezekre vonatkozólag már hiteles oklevelek tárulnak előnkbe; — a XI., XII. sőt a XIII. század első felére nézve pedig — mint azt előttem már e folyóirat I. köt. 4—8. lapjain egyik t. barátom alaposan fejtegeté — a viszonyoknál fogva gyéren és alig található irott emlékek hiányában teljesen lehetetlen. És még is itt már az ideje, hogy e fáradalmas munka végzésére történő búváraink egész buzgalommal és erélylyel vállalkozzanak, hogy valahára történelmünk minden szaka ne csak vélőtlen meseszerűséggel, vagy egymás után plagiált szerkezetben, vagy az inductív rendszer túlzásával, vagy a pártszempont elfogultságával szőve, hanem a kétségtelen tények elfogulatlan felderítésével megírva tölthesse be élettanári (magistra vitae) magasztos hivatását. E czélhoz azonban az itt következő vázlatos kísérlet csak szerény adalékul kíván járulni. * * * A Csákok nemzetségének kimerítő teljes monographiáját az eddigi előzmények után is a nemzetség levéltárának, (mely egy részben a Kisfaludy család szívességéből most már a Nemzeti Múzeumban van letéve) átbúvárlása nélkül nekem megírni akarni túl merészség volna. Ezt helyettem más, a forrásokhoz közelebb férhető szaktársam — mint örömest remélem — majd megteendi. Nekem ezúttal csak a kezem ügyében eső, már nyomtatott oklevéltári apparátusomra lehet és kell szorítkoznom. Különben is engem ezúttal különszerűleg csupán egy sphragistikai és heraldikai tárgy ösztönzött arra, hogy tanulmányai és buzdításai egybe állítsam itt azon adataimat, melyeket eddig a Csák nemzetségről (genus) kéznél lévő forrásaimból merítenem sikerült. Ugyanis még 1873-ban néhai Horváth Elek vasmegyei kis-czelli ker. országgyül. képviselő baráti szívességéből birtokába jutottam egy, vörös rézből készült, kerek alakú, lapos, régi pecsétnyomónak (typarium), melynek, mint itt rajza mutatja, belső karimájában (tehát pajzs nélkül) hátulsó lábain álló, bal felé néző, ragadozó oroszlán szemlélhető. A pecsét körirata ez: * S. DEMETRI. SRAGITRI. Azaz «S(igillum) Demetri(i) Magi(s)tri»). Az utolsó betű némileg már meg van kopva. A pecsét czímerképében, az oroszlánban a szakismerő az első tekintetre a Csak genus czím (Egy pecsétrajzzal.) Turul, 1885. 1. 3