Turul 1887 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

I. Értekezések és önálló czikkek - Csergheő Géza: Heraldikai és sphragistikai adalékok a "Harminczhat-pecsétes oklevél 1511-ből" czímű értekezéshez (három czímerrejzzal)

139 A következő 7-ik pecsét — Buzlay Mózesé — ismeretlen volt előttem. Ezután jő a nyolczadik pecsét. Drághffy Györgyöt és Jánost II. Ulászló 1507-ben (dominica palmarum) a következő czímerrel bárói rangra emeli: kék pajzsban czölöpszerűen felállított tollas, arany nyílvessző, mindkét oldalt arany naptól, alul hegyével felfelé álló holdsarlótól kisérve. Sisakdísz : balra fordult fekete szárny; takarók : kék-zöld; pajzstartók (ha igy nevezhetjük) két szárnyas, tüzet okádó arany sárkány, nyakuk s farkuk egymásba csavarodva. (A b. Mednyánszkylevéltár eredetije után Siebm. 143—144. tb. 113.) Az előadottakból világos, hogy b. Nyáry Albertnek utolsó nagy műve 98. lapján igaza van, midőn a két sárkányt a Drághffyak czímerénél a bárói diploma alkalmával nyerteknek mondja s így azokat az adományozott apja, Bertalan pecséténél még nem használhatja. (L. Turul, 1887. 53. 4-ik jegyzet.) Ugyanezen nem szép sárkányokat, ugyanily alakban nyeri II. Ulászlótól 1519-ben (czímerjavítása alkalmával) Kanizsay László vasmegyei főispán, kinek felesége Drághffy Katalin volt. (Br. Nyáry Heraldikája, az orsz. levéltár eredetije után.) A következő négy czímerre nincs semmi megjegyzésem, s az e sorban utolsóra is kevés. A losonczi Bánffyak czímerében a griffolyszerű helyzete szokatlan előttem. Eddig csupán olyant ismertem, mely kék pajzsban aranyleveles koronából növekszik, emelt jobb karmában kardot tartva. Sisakdísz : a pajzs-alak , takarók : kékarany, veres-ezüst. A Bánffyak grófi czímerében a griff teljes alakja jön elő, azonban ez nem lényeges, a régibb időben nagyon kedvelték ez irányban a változatosságot. (Lásd a Bánffy-czímert Siebm. II. 35. 28. tb.) Következik a harmadik és utolsó sor, melynek három első pecsétje nem ad megbeszélésre semmi anyagot, a negyedik is csaknem teljesen felismerhetetlen, de a t. szerző úr némi csekély nyomokból az ákosházi Sárkány-czímert véli benne felismerni, melynek leírása szerinte következő : liliomos koronából szétbontott hajú meztelen női alak nő ki, felette egy balra tekergődző kigyó vagy sárkány alak azon almába látszik harapni, melyet a női alak felemelt jobbjában tart. Ezen előkelő, kihalt nemzetség czímerét négy alkalommal láttam. Egyszer a leleszi conventben Akosházi Sárkány Ambrus comesnek egy művészi vésetű negyedforint nagyságú veres viaszba nyomott, de kétharmadrészben rongált pecsétet 1525-ből; máskor a Troph. Estoras-ban, hol a pajzsalak, sisakdíszül ismétlődik, továbbá a «Magyarország családai»-ban (itt csakis részletesen leírva) s végül e mű szerzőjének magángyűjteményében az eredetinek kétségkívül sikerült színes másolatát. Az évek előtt futólag látott czímer, ahogy emlékszem, a következő: Kék pajzsban arany leveles koronából koronás (!) leeresztett, sárga hajú meztelen női alak nő ki, felemelt jobbjával egy almát visz szája felé. A nőhöz, fejét balra fordítva, egy zöld kigyó hajol. Sisakdísz: a pajzs alak kigyó nélkül; takarók: kék-arany. Azt hiszem, e leírásban nem sokat tévedtem. A következő Héderváry-czímerről csak azt jegyzem meg, hogy a Héderváry legrégibb czímerpajzsok, hol többszörösen hasítottak, hol czölöpöltek. Itt e pecséten leírása ez: veresezüstben ötször hasított, nem pedig «veres mezőben három ezüst czölöp», mert páratlan számú osztások vagy hasítások által, csak ugyanannyi osztási vagy hasítási vonal képződik, de pólyák vagy czölöpök soha. Hogy a Héderváry-czímer később bővíttetett, ismeretes. Minthogy a hátralevő hat pecsét közül három gemma intaglio, egy ki nem vehető, csupán kettőre teszek még némi megjegyzéseket. Ezek egyikét a t. szerző úr «Pálóczy »-énak határozza meg, s ezzel teljesen egyet értek. Ezen kihalt nemzetség czímere következő volt: egy leveles koronából növekvő hosszú — elől egyenesre nyirt — hajú és hosszú szakállú férfi, bő talárban, emelt jobb kezével mellig érő szakállának jobb felét markolja, baljában kapcsos könyvet tart. Sisakdísz : a pajzsalak. (Teljesen egy ezzel a ruszkai Dobó-czímer.) Ugyanilyen czímer lát-1 Több régibb s újabb író, Palóczynak írja e nevet, mely nem helyes, miután a család a ma is létező ungmegyei Pálócz községtől kapta nevét. Kétségtelenül, a Drághffy és Kanizsay, mint férj és feleség czímerének összetartozó víróságát jelezve általa. Ilyszerű czímer-összetartozás jelzését már több alkalommal említettem (a legrégibb Drugeth-czímernél), ez a mi heraldikánkban is, még a XVI-ik században is gyakran előfordul, főképen a sisakdísz átvétele által.