Turul 1887 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
II. Könyvismertetések - Géresi Kálmán. A nagykárolyi gróf Károlyi-család oklevéltára. Negyedik kötet. (1600-1700). Ismerteti Dr. Komáromy András
140 hajó Pálóczy Mihály sírkövén 1519-ből a sárospataki templomban, csakhogy ott a pajzsalak fejét balra fordító nyugvó oroszlánra van helyezve. A t. szerző úr tévedése, «hogy az alak kezét szájához emelni látszik, hogy a nagy haj női alakra mutat s baljában ládácskát tart», a pecsét homályos voltából származhattak s hogy csupán erős, gyakorlott s csak a legritkábban csalatkozó szemeire támaszkodott. Azon czímerrel végzem soraimat, melyet én is mindjárt első tekintetre Nádasdyénak tartottam, épen úgy, mint az ezt megelőzőt, a Rathold-nemzetség egy ivadékáénak. A Nádasdycsalád (a grófi ág is) mai napig ősi czímerét viseli változatlanul. (Zichy-album, XVII. század. Nádasdy Ferencz.) Kék pajzsban természetes vízen, nád között kacsa ; sisakdísz: kacsa ; takarók : kék-ezüst. CSERGHEŐ GÉZA: KÖNYVISMERTETÉS. A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. A család megbízásából kiadja gróf Károlyi Tibor, sajtó alá rendezi Géresi Kálmán. Negyedik kötet, 1600—1700. Budapest, 1887. A Károlyi családnak fontosabb történelmi szereplése a XVII-ik században kezdődik, s bár emelkedésének eszközéül elsősorban előnyös összeköttetéseik, a megbecsült és napról napra gyarapodó vagyon s a kétségtelenül kiváló egyéni képességek szolgáltak, mindazonáltal nagy befolyással voltak még erre a változott politikai viszonyok, melyek mondhatni szükségképen idézték elő, hogy e család tagjai a tagadhatlanul előkelő, de sok tekintetben korlátolt helyzetükből a történelmet alkotó események mozgalmas terére lépjenek, s a falusi nemes egyhangú életét, melynek minden változatosságát a százados körökön kívül a koronként megújuló hadi lárma képezte, a közpálya s magasabb állami szolgálatok küzdelmeivel cseréljék föl. A Károlyiak szilárd alapra építettek, megjelenésük a történelem színpadán nem járt nagy zajjal, nevük nem hangzott szerte az országban, mint pl. a XVI. században a Balassáké, lassan de annál biztosabban foglaltak tért, keveset koczkáztattak, de a kínálkozó alkalmat erős marokkal üstökön ragadva, néha sokat nyertek. Erős ítéletü, világos fejű emberek csaknem mindannyian; véralkatukból hiányzik a lelkesülés szilaj heve, a tettre ingerlő kalandvágy, merész vállalkozó szellem, nagy dolgok véghez vitelére nincsenek hivatva, egy sem tartozik közülök az úgynevezett korszakalkotók közé, de a középszerűségnek bizonyos magasabb fokán következetesen megmaradnak s midőn az országrész, melyben jószágaik feküsznek, fontosabb politikai és hadi események színterévé válik, előszólítják őket az ősi curiából, mert szükség van karjukra, tanácsadásukra, befolyásukra. Politikai magatartásukban — bár többé kevésbbé ők is alkalmazkodnak a viszonyokhoz — jobbára következetesek, érdekeiket nem tévesztik ugyan szemeik elől, de meggyőződésüket áruba soha sem bocsátják, hiven ragaszkodnak ugyan zászlójukhoz, de a szenvedély hatalma vagy a lelkesülés ihlettsége nem ragadja el őket, az ügyet, melynek szolgálatába szegődtek, el nem árulják soha, de a martyrkoszorúra sem vágynak. — Emberek voltak, nagy hibák és nagy eredmények nélkül. E század elején Mihály volt egyetlen férfi tagja a Károlyi családnak, korán árvaságra jutva keveset oskolázott s miután pár évet a királyi udvarban töltött, átvette ősi javait s még igen fiatal volt, midőn Bethlen Gáborral sógorságra jutva, egyszerre csak minden előzmény nélkül a forrongó politikai élet kellő közepén találta magát. — De szilárdul megállotta helyét s helyzetének kínálkozó előnyeit a szó teljes értelmében ki tudta zsákmányolni. Protestánsnak született, de mint végrendeletében mondja, Isten az ő szent malasztja által felvidítá elméjét s 1611 -ben áttért a katholikus hitre, «mely kívül nincs üdvösség». Mindenesetre feltűnő jelenség e korban, főleg az ő helyzetében; s bár nincs okunk tagadni, hogy az áttérés pusztán lelkiismereti okokra vezethető vissza, mégis kételkedünk rajta, váljon bekövetkezett volna-e, ha sógora Bethlen Gábor valamivel elébb lesz fejedelemmé. Pedig ezt az összeköttetést, eleinte úgy látszik nem valami különös szerencsének tartó magára nézve , s mikor Bethlen súlyos betegsége és hadi dolgai miatt a kitűzött menyegzői határnapra meg nem jelenhetett, Mihály úr boszankodva rá írt, hogy már a lakodalom megtartására -a mennyiben ez az ő gyámi kötelessége volt — ne is számítson. — Bethlen nyugodtan s némi gúnynyal válaszol, elmondja mi akadályozta őt s így végzi szavait: «azért uram, ha úgy kell lenni, nem gondolok én avval semmire, nekem kegyelmed annak celebráltatásával nem tartozik, én megtalálom az én atyámfiát mind menyegzővel mind a nélkül.» Mihály úr mégis meggondolta a dolgot s 500 frtot fizetett húgának a lakodalom