Turul 1905 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Kérelem a Turul olvasóihoz - Helyreigazítás
»'44 foglalkozik. Minő módon, arra példa a Dewey család története, amelyben az első Browning-féle ős — a szászok istene , Thor. Dr. Hauer (Pekingből) a kínai uralkodóház terjedelmes leszármazásával szolgál, amely «az eddig ismerteknél sokkal hitelesebb». Mi hasznát veszik német szaktársaink s mi örömük telik benne, nem tudjuk. Van azután az évfolyamban, részben igen rövid és hiányos ismertetés kiséretében, néhány szép síremlék képe. Érdekes közöttük a 10 napos korában elhunyt Woyrisch Menyhértnek kb. a XVII. század közepéről való alakos emlékköve, a melyen a kis babának kifaragott képmása inkább idős egyházi férfiút, mint piczike gyermeket mutat. Durván faragott, de gót ízlésben szépen megszerkesztett sirkő Wilhelm vom See bajor apáté, 1452-ből. Egy 1474-ből való emléken, a mellet Neuvestedt Kristóf nagyanyjának állíttatott, a legrégibb páros czimerek egyikével találkozunk. Több között régi, czimeres üvegfestmény között feltűnik a magyarországi sz. Erzsébetről nevezett marburgi templom két pompás XIV. századi ablakának színes képe, mindkettő a Schweinsbergi Schenk bárók czimerével. Régi czimerkönyvek és tekercsekről is történik említés ; a legrégibb, amelyből színes mutatványokat is kapunk, egy XV—XVI. századi olasz armeriai, nem éppen szép, itáliai jellegű czirrerábrákkal. A németek a legkitűnőbb heraldikai forrásokat, a régi czimerleveleket rendszerint mellőzik. Ez évfolyamban is mindössze három középkori armális rövid ismertetését találjuk ; az első III. Frigyes császártól való s 1459. IV. 18. Bécsújhelyben kelt Ulentaler mk. Herwart Jakab, Henrik és Lukács részére ; a második teljes szövegében Theiner Monumenta Poloniae-jéből van átvéve ; ezt II. Pál pápa adta 1469 ben a boroszlói Eysenreich Lukácsnak és rokonainak ; a harmadik pedig Cornaro Catalin, cziprusi királynő czimeradománya a szintén boroszlói származású Raszlawitzi Rindfleisch János részére 1485-ból, még pedig olasz nyelven. A két utóbbi szövegére nézve meg sem közelíti hasonló korú armálisaink kifogástalan diplomatikai stílusát ; egyik sem áll e tekintetben magasabb fokon Anjoui királyaink armálisai szövegeinél. Így a cziprusi királyné minden pontosabb körülírás nélkül Cziprus czimerképét adományozza kitüntetettjének, megengedve, hogy azt az illető saját czimerével tetszése szerint egyedthesse. Jellemző különösség számba megy az a hír, amelyet a társulati ülések egyikén jelentett be a társaság pénztárnoka s legbuzgóbb munkatársa Kekule István kamarás, amely szerint Németországban az LTInak 1904. évében a polgári czimerleveleket osztogató legutolsó hatóság is beszüntette működését, még pedig önszántából. Volt pedig ez a hatóság •«IME laifErlidlEDpoltmnfdilarufinifrfiB ®BuffrfiE BftabEiniEriEc BaturforfrfjEr», amely még újabb időkben is osztogatta czimeres diplomáit. Valóban, néha megdöbbentő adatok kerülnek napvilágra a legönérzetesebb Kulturvolk életéből. Azonban tagadhatatlan, hogy mindig lehet valamit tanulni német szomszédainktól. Az, amit a Herold múlt évi 4. számának szerkesztői üzeneteiben olvasunk, mindenesetre megszívlelendő lenne a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság részéről is. Történt ugyanis, hogy a Heroldnak egy társulati tagja beküldte a saját családjára vonatkozó jegyzeteit «közlés céljából». A válasz elutasítást tartalmaz. «Ezek a tudósítások — írja a szerkesztőség az illetőnek — Önt és családja tagjait ugyan érdeklik, de a Herold többi olvasóit alig. A Herold szerkesztősége a társulati tagokkal szemben közleményeik kiadásában a legmesszebb menő előzékenységet tanusítja, hanem (amint többszörösen, egyhangú társulati határozattal is megállapíttatott) megengedhetetlen, hogy valaki még élő családokról terjedelmes adatokat a társulat költségén nyomasson ki, ha csak ezek az adatok nem közérdekűek. Ha azonban Ön hajlandó a nyomdaköltségeket viselni, akkor a közlésnek semmi sem állja útját». Azt hiszem, ehez nem kell magyarázatot fűzni. Csekei. Helyreigazítás. A Turul ez évi II. füzetébe két értelemzavaró sajtóhiba csúszott be. Az egyitt a 87. lapon, a hol a 8. és 9. sorban e helyett : «a melyet II. Lajos királyunk körülbelül haláláig használt», ennek kellene állni : «a melye körülbelül II. Lajos királyunk haláláig használt» (t. i. a város). A másik a 88. lap utolsóelőtti sorában van, ahol alguatronius áll, alguatzikus helyett. Szerk. Kérelem a Turul olvasóihoz ! Két oldalról is megkeresés érkezett hozzám az iránt, várjon nem tudnék-e családi irataimból a zalamegyei Hanyi családra, nevezetesen a 16-ik század végén élt Hanyi Balázsra vonatkozólag felvilágosítást nyújtani. Irataim igazolták, hogy a Hanyiak a Gyömöreyekkel együtt birtak Gyömörőn és Sárosdon is ingatlanokat ; hogy Hányi Balázs és fiai a Gyömöreyekkel együtt pereltek a devecseri Choron család örökösével, Nádasdyval ; hogy Hányi Balázs 1611-ben még élt és főbírája volt a megyének. Ezen minőségében a Gyömöreyeknek bizonyos dolgában Hányi Balázs és esküdtje jártak el és az eljárásról felvett bizonyságlevél el van látva Hányi Balázs czimerpaizsának lenyomatával. A czimerpaizsban, egyezőleg a Gyömöreyekével, egy szivet találunk, melyből 3 stilizált rózsa emelkedik ki. Csupán a Gyömörey czimer holdja és csillagja hiányzik. Hogy Hanyi Balázs a saját czimerét használta, kitűnik abból, hogy H. B. betűt is vésetett a rózsák fölé. Már most arra nézve kérek útbaigazítást : 1. Volt-e szokásban az akkori időben, hogy egymással nem rokon családoknak ugyanazon jelvényű czimer adományoztatott ? 2. A czimer hasonlóságából lehet-e arra következtetni, hogy azok tulajdonosai ugyanegy családnak tagjai, habár az egyik más nevet vett is fel ? Szíves válaszokat a szerkesztőséghez czimezve kér Gyömörey Vincze.