Turul 1911 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Rudnay Béla: A Patvaróczyak
42 lánczy, Szalánczy (örményszékesi), Szaniszló (komjátszegi), Szarvadi, Szarvadi (botházi), Szász, Szathmáry, Szathmáry-Asztalos vagy Tóth, Szathmáry (haranglábi és toldalagi), Szatsvai, Száva, Száva (gogánváraljai), Szebeni, Szegedi, Szegedy (mikeszászi), Szegedy (oláhláposi), Szeghy, Székely, Székely (borosjenői) gróf, Székely (dálnoki) Székely (kilyéni), Székely (pókakeresztúri), Székely (sepsiszentgyörgyi), Székely alis Nagy (szárazajtai), Székely alias Rettegi, Szekeres, Széki, Széki (petki), Szél, Szemere, Szemere (kakivárdi), Szengyel, Szénás (bályoki), Szente, Szentiványi (sepsiszentiványi), Szentgyörgyi, Szentgyörgyi (szathmárnémethi), Szentkereszty (zágoni) báró, Szentkirályi, Szentkirályi (m. gyulai), Szentmártoni, Szentmártoni (sárdi), Szentpáli, Szentpáli (homoródszentpáli), Széplaki, Száreday (szentháromsági), Szerencsi, Szétsi, Szigeti, Szigethy (újtordai), Szilágyi, Szilágy (ákosfalvi), Szilágyi (szaniszlai), Szilvási (kecsetszilvási), Szodorai, Szolga, Szombati (alsóilosvai), Szombatfalvi (szombatfalvi), Szöcs, Szöcs (nagyernyei), Szőke (ebedi), Szőlősi, Szőlősy (borosjenői), Szőlősy (dési), Szőlősy (gyalui), Szőlősy (herczegszőlősi és sárdi), Szőlősy alias Herczegszőlősy (sárdi), Szörtsey, Szőts (kézdivásárhelyi), Szőts (zilahi), Szőtsi, Szucsáki, Szucsáki (erdőcsinádi), Tahy, Tamásfalvi, Tamási, Tamási (marosjárai), Tarpai alias Nagy (váradi), Társy, Tarsoly, Tavaszi, Técsi, Telegdi, Teleki (széki) gróf, Teremi (perbei), Thalaba (szescseri), Tholdalaghy (nagyercsei) gróf és nemes, Tholdy (nagyszalontai) gróf és nemes, Tholnay (selyei), Thorotzkay (toroczkószentgyörgyi) gróf, báró és nemes, Thuróczy, Tisza (borosjenői), Tiszabecsi, Tolcsvai, Tolnai, Tordai, Tordai (kémeri), Tordai (somogyi), Torjai, Torma (csicsókeresztúri), Tornya (toronyfalvi), Tóth, Tóth (szeredai), Tóth-Szathmáry alias Asztalos, Tőkés, Török, Török (abódi), Török (kadicsfalvi), Török alias Kis, Tunyogi Turi, Turi (tamásfalvi), Turóczy (csapói), Turóczy (raksányi), Traun gróf, Turi (sarkadi), Ugrón, Ugrón (szentmihályi), Ujfalvy (mezőkövesdi), Újfalvi, Újhelyi, Újhelyi (tiszaújhelyi), Ungur (licsinyai), Ungvári, Urai, Urai (nagydobai), Urai (urai), Uzoni, Uzoni (borbereki), Vadadi, Vadadi (csikszentmártoni), Vadadi (vadadi), Vadas (bélteki), Vadasi, Vajai, Vajda, Vajda (berei), Vajda (kölpényi), Vajna (pávai), Valkai (magyarvalkai), Vallants, Varasdi, Varga, Varga (iszlai), Vargyas, Varsányi (csekelaki), Vas, Vasas, Vass (diódváraljai), Vass (feldobai), Vass (szoboszlai), Vay (vajai) báró, gróf és nemes, Ráczi Vágási, Vályi, Váncza, Váradi, Váradi (galambodi), Váradi (nagyváradi), Váró (bágyoni), Vásárhelyi (nagyenyedi), Veér (köröstarcsai), Velits (lászlófalvi), Verebélyi, Veres, Veres (ákosi), Veres (erdődi), Veres (váradi), Veress (kézdipolyáni), Veszprémi, Vetési, Vég, Sziski, Vitályos, Vitályos (nagyernyei), Vitéz, Vitéz (magyarbikali báró és nemes) Vizái, Vizeli, Vizkeleti, Wass (czegei) gróf és nemes, Veres, Wesselényi (hadadi) báró, Zabolai, Zajzon, Zakariás, Zalányi (enyedi), Zalányi, Zámbó (kolozsmonostori), Zathureczky (zaturcsai), Zeyk (zeykfalvi), Zichy (vásonkői) gróf, Zsigmond, Zsigmond (lemhényi), Zongor, Zoltai, Zöldi. Ifj. BIÁS ISTVÁN. A Patvaróczyak. Follajtár Józsefnek a «Turul» 1910. évi VI. füzetében fenti czim alatt megjelent czikkébe és még inkább a családfába bizonyos tévedések csúszván be, indokoltnak látom azok helyreigazitása érdekében szót emelni. A Patvaróczy-, másként Zalay-család leszármazási táblázatában kár volt az egyes családtagoknál a szereplési, előfordulási éveket fel nem tüntetni, mert ha ez megtörténik, úgy több tévedésre a szerző az összeállításkor maga is rájött volna. Az a leány, aki a Divék nemzetségből való Jánosnak volt 1348-ban felesége, Mikének a leánya és nem unokája. A férjet Rudnaynak nem lehet még nevezni, mert akkor még a Rudnay-család az Ujfalussy- és Zsámbokréthy-családoktól el nem vált és a közös ősök még csak a de genere Divék név alatt szerepelnek. Az 1347—1364 között szereplő Péter felesége Zsámbokréthy Mihály és nem Mich, leánya Katalin volt, kiknek leányai közül az egyik csernikpalojtai Palojthay Simonnak, a királyné itélőmesterének volt a felesége.2 Gotthard fia Péter, ki 1410-ben szerepel, feleségül Dorottyát birta ; ez a Péter rövid életű volt, mert özvegye 1424-ben már újból férjnél van Majthényi Benedeknél ; ez a Majthényi Benedek első házasságból való leányát, Veronikát eljegyzi mostohafiával, Patvaróczy Miklóssal, ki azonban, midőn felnőtt, nem mostoha testvérét, hanem divékujfalusi Ujfalussy Katalint veszi feleségül, ki 1439-ben özvegységre jutván, újból Korompay Miklóshoz megy nőül; a szöveg ezekben nem egyezik a táblázattal. Az 1410-ben élt nevezett Péternek leánya, Dorottya, nem Buchani Bodrok L., hanem Bucsányi Bodok Lászlónak felesége és 1424—1449 között szerepel. — Bodok László Jánosnak, ez 1 L. a Zsámbokréthyak cz. művem 17—18. lapjain. 20. o.