Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Juhász Kálmán: Gergely püspök, Kun László kancellárja

A kancellária teendőit az alkancellár végzi. Az ok­levelek keltezésének záradéka rendszerint : «Datum per manus N. vicecancellarii».­ Az akkori oklevelek legnagyobb része Gergely püspököt ««­-kancellár­nak» nevezik. E helytelen megjelölésre az adott okot, hogy miután az 1285—86-ig üresedésben volt alkancellári állásra Theodort nevezték ki, ez alig foglalkozott e teendőkkel.2 Gergely püspök még 1290. május 27-én is állít ki oklevelet, és jóllehet nincsenek okiratos ada­taink, valószínű, hogy kancellári hivatalát meg­tartotta királya haláláig.4 Nemcsak kancellári állá­sánál, hanem személyes tulajdonságainál fogva is Kún László benső, bizalmas embere volt. A király gyakran tartózkodott egyházmegyéjében. Ez egy­házmegyéjére is fényt áraszthatott volna, de László király — mint Marczali mondja — «csak véletlenül király, igazában korhely­.­ Tíz éves korában jutott a trónra és már 16—17 éves korá­ban átadta magát a kicsapongásoknak. Csak a kúnok társaságát kedvelte, ezeknek szokásait kö­vette még ruházkodásában is. Rablás, fosztogatás és hasonló erőszakoskodások követték egymást. A Temesközben a hirhedt Gútkeled István - bán zsarnokoskodott a király különös pártfogása alatt, miután Csanád püspöki székvárosban kegyelmébe fogadta.­ Betetőzte a csapásokat a kúnok lázadása. A té­tényi országgyűlés határozata szerint a kúnoknak eddigi szállásaikon­­a Duna—Tisza közt, a Körös mellett, a Maros és Körös közt, vagy e folyók mind­két partján, vagy a Maros és Temes közt» kellett letelepedniük, sátraik helyett pedig állandó lakó­házat építeniök. Ebből folyóan, a pápai legátus beleegyezésével, meghagyta a király Gergely püs­pöknek, hogy egy főnemes és két nemes kíséreté­ben keresse föl az egyházmegyéjében lakó kúnokat, a hitetleneket térítse és keresztelje meg. Tegyen jelentést a lakatlan nemes- és várjobbágybirtokok­ról, hogy a földjüket vesztett nemesek kárpótol­tassanak. 1. Ez felbőszítette a kúnokat, mert ebben a té­tényi határozat végrehajtását látták. Megfékezé­sükre a szomszéd várakba őrségeket helyeztek. Erre az egész kúnság Oldamér vezérlete alatt, mintegy adott jelre, fegyvert ragadott, vad harc­dühvel nekiestek a szállásaik közelében élő lako­sokra és kegyetlen pusztítást vittek végbe. Rátör­tek Egyházaskérre, halálra keresték a Csanád­nemzetségbeli Tamás ispánt, aki itt fölépített ne­mesi kúriájáról kiterjedt uradalmát igazgatta.9 Tamás ispán lórakapott és a tiszaparti Temerkény falujába menekült.10 A kúnok utána iramodtak és midőn ott nem lelték, udvarházát, az egész falut, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom­mal együtt fölégették. Legyilkoltak mindenkit, akik hatalmukba estek, Tamás ispán két unoka­öccsét is. A falu lakossága a templomba menekült, mely kőépület lehetett. Itt rejtőzött el Tamás ispán is. Okleveleit a templom fülkéibe zárta.11 A templom lángba borult fatetőzetéről a tűz ide is átragadt és már nyaldosta az okleveleket. Tamás­nak azonban sikerült ezek közül egyet a lángok martalékából megmentenie. Ezzel lórapattant és lovastul belevetette magát a Tiszába. Mire a kúnok észrevették, már a túlsó parton volt. A megmen­tett levél­­ a Csanád-nemzetség 1256. évi osztály­levele volt. Az oklevél pecsétjét a lángok meg­olvasztották ugyan, azonban a királyi kancelláriá­ban megállapították a király pecsétjének hiteles­ségét. Utóbbi a vizsgálás folyamán megsemmisült, ugyan, de maga az oklevél ma is megvan Kolozs­várott az Erdélyi Múzeum levéltárában.12 Megrohanták a kúnok az egresi monostort is, hol a királyi család kincseit, sőt valószínűleg a koronát is őrizték. László király a dunántúli zava- 1 Sőt Tamás püspök-kancellár idejében ugyanegy oklevél szövegében mint vicecancellarius, záradékában pedig mint cancellarius fordul elő. (Wenzel: id. m. IX. 384-) 2 Fejérpataky : id. m. 128—129., 136—137. 3 Wenzel: id. m. IX. 518. • Fejérpataky : id. m. 129. s Magyarország az Árpádok korában. Budapest, 1896., 564. (Szilágyi-féle Milleniumi történet II. kötet.) 6 Karácsonyi : A magyar nemzetségek a XIV. szá­zad közepéig. Budapest, 1901. II. 42. 7 Szentkláray : Temes vármegye története 268—269. 8 Hasonló utasítást kaptak a szomszédos egyház­megyék főpásztorai, kiknek területén kúnok, tanyáztak. V. O. Pauler : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt. Budapest, 1893. II. 456—460. 9 Borovszky : Csanád vármegye története. Budapest 1896., II. 164. 10 Tömörkény nem lehet a csongrádvármegyei (Szabó Károly: Kún László 100.), hanem — tekintve, hogy a Tisza balpartján feküdt — a csanádvármegyei helység. Pauler : id. m. II. 720. 1. 251 sz. 11 Wenzel: id. m. IX. 385. Borovszky: id. m. II. 164. 13 Borovszky : id. m. II. 592.

Next