Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló cikkek - Mihalik Sándor. Régi magyar ötvöscéhpecsétek

nem híresebb, mint bármely más, hasonló magyar család. Volt köztük néhány kimagasló alak, ki nyomot hagyott a hazai történet lapjain, de leg­többje küzdött a megélhetés gondjaival. Az ismer­tetés, de különösen a családfa nem teljes. Számos helyről, ma is élő tagoktól még választ sem kap­tam, így nincs benne a család zempléni ága. De fel nem vehettem olyanokat, kiket az előzmények hiánya miatt elhelyezni nem tudtam. (Folytatjuk.). FOLLAJTÁR JÓZSEF: 20 RÉGI MAGYAR ÖTVÖSCÉHPECSÉTEK Az ötvöscéhek mindenkori nagy gondja volt, hogy a messze kerülő irományaikon és leveleiken levő sigillumok minél jobban és méltóbban repre­zentálják egyesülésüket. Éppen ezért azokat nagy figyelemmel készítették és mind nagyobb művészi tökéllyel igyekeztek megalkotni. Ezek révén a magyarországi ötvöscéhek pecsétjei egy művészi­leg gazdag és változatos sorozatot képviselnek. Művészi becsük és a­ belőlük levonható régészeti tanulságok miatt ezek a céhpecsétek már régóta magukra vonták a kutatók figyelmét és éppen ezért a szakirodalom is mindenkor különösebb figyelmet szentelt nekik.­ Minthogy ezen pecsétek nagy részének kelet­kezési évét nem ismerjük s a viszontagságos és mostoha magyar sors miatt közü­lök jó egypár jó­formán egyedüli hírmondója maradt a céhének, az idáig ismert ilynemű emlékeinket még alapos összehasonlító tanulmányok alá nem vehetjük. Az erre vonatkozó kutatások mai világánál is látható azonban, hogy ezek sorából a legszebb és a legnagyobb művészi tökéletességgel a kassai ötvöscéhnek azon, 1476-ban készült ezüst pecsét­lője van metszve, melynek belső tere csúcsán fiaiak által szegélyezett arc­talan superlat alatt az ötvösök védszentjének, Szent Eligiusnak fél­domborművű képét ábrázolja. Szent Eligius alakjával ettől kezdve még szá­mos más ötvöscéhpecséten találkozunk. Annyira, hogy ez a szent szinte stereotíp­ alakjává válik a magyar ötvöscéhek pecsétjeinek. A Szent Eligius alakjával készült pecsétek jó­része két nagy csoportra osztható. Az elsőt a besztercebányai ötvösök 1598-ban készült pecsét­lője nyitja meg. Ennek a nagy művészi tökéllyel és bámulatraméltó ügyességgel készült pecsétnek mezejében a trébelő szent püspököt látjuk. A besz­tercebányai ötvöscéh ezen pecsétlője azután száza­dokon keresztül alaptípusává válik számos más hazai ötvöscéh pecsétjének. Ezen alaptípusból szorosan és közvetlen kapcsolatban indul ki a kör­möcbányai (1601), a Selmecbányai (1630), az eper­jesi és a pesti ötvösöké, lazább összefüggés alap­ján pedig rokon vele a magyar ötvöscéhpecsétek­nek egy bő, második csoportja. A trébelő Szent Eligiust m­ég a XIX. század elején, mint például a pécsi ötvösök 1826-ban készült pecsétjén is, viszontlátjuk. A trébelő Szent Eligius-típussal egyidejűleg és párhuzamosan még más pecsét­ típusok is ki­alakulnak. Ezek közül a trébelő szent püspök csoportjához az a sorozat áll a legközelebb, ame­lyen a szent alakja látható. Ennek a változatnak a csoportjába főleg az erdélyi ötvöscéhek pecsétjei sorolhatók. Valószínű magyarázata ennek az a tény, hogy Nagyszeben, Brassó, Beszterce, Med­gyes és Segesvár ötvösei unióban állottak egymás­sal. Erre a konföderációra, mint a legtekinté­lyesebb és legrégibb, a nagyszebeni gyakorolt a legnagyobb hatást s a társascéheknek több tekin­tetben például is szolgált, így volt ez valószínű­leg a céhpecséteknél is. A további adatok és az összehasonlító vizsgá­latok elégtelensége miatt még meg nem állapít­ható, hogy ötvöscéhpecsétjeink ezen sorozatából melyek az önállóak, vagyis az eredeti elgondolá­sok alapján készültek, továbbá az sem, hogy az 1 A magyarországi ötvösök céhpecsétjével legutóbb Kőszeghy Elemér foglalkozott, aki kutatásainak ered­ményeit «Hazai ötvöscéhek pecsétjei» címen a Múzeumi és Könyvtári Értesítő VI. (1912) évfolyamában tette közzé. Dolgozata végén adja az idáig ismertetett ötvös­céhpecsétek bibliográfiáját. Mi e kimutatást a kolozs­vári ötvösök céhpecsétjével bővíthetjük, melyet Jakab Elek a «Kolozsvár története világosító rajzai»-ban (Budán, 1870) mutatott be.

Next