Turul 1930 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

Idegennyelvű kivonatok

42 évi és ugyanott kiadott címereslevelének a festője készítette. A múzeumi levéltár újkori anyaga ugyanezen fél­évben főleg újabb családi levéltári örökletétek és a korábban letéteményezett levéltárakhoz érkezett ki­egészítések által gyarapodott nagyobb mérvben. Péterffy Lajos ny. min. tanácsos az Ikácsi és Attvai Péterffy-család levéltárának letéteményezésével a fentebb ismertetett középkori okleveleken kívül gaz­dag újkori anyagot is juttatott levéltárunkba, mely elsősorban a szatmár- és zemplén vármegyei birtok­­viszonyok és családok kutatóinak nyújt bőséges forrásanyagot. Szükségesnek tartjuk itt megemlíteni, hogy e családra vonatkozólag a levéltárunkban már régebb idő óta őrzött báró Balassa-levéltár is tartal­maz nagymennyiségű iratot, ahová ezek beházasodás útján jutottak. Túlnyomóan szatmármegyei vonat­kozású anyag a Domahidi Sipos-család levéltára is, melyet dr. Sipos Zsigmond rendőrtanácsos tett le. Ez kizárólag újkori iratokból áll. Dr. Gámán Béla örök­letére, a Nagykállovai és Benczenczi Gámán-család levéltára a n darab középkori oklevélen felül a XVI. század mohácsi vész utáni idejéből 25 darabot tar­talmaz s úgy ezek, mint a későbbi századokból való okiratok a Gámán-család Krassó-Szörény vármegyei birtokairól szólnak, a család genealógiájának leveze­tésére alkalmas adatokkal. Terjedelmesebb letétet nyertünk az özv. Szentiványi Gáborné által beszolgál­tatott Iklódszentiványi-család levéltárával, melyből elsősorban az erdélyrészi családok és birtokok törté­netéhez lehet meríteni , egyben legújabbkori család­történeti feldolgozásokat és nagyszámú ily természetű kijegyzést is találunk benne. Kiegészítésekkel gyarapodott a Berzeviczy-család berzeviczei ágának, a Nyárády-, Pojoni Pataky-, Poahradszky-, Szinyei Merse-, Vizeki Tallián-, gróf Szécsényi-, Szilassy-, Szirmay-, ,4éa//y-család levél­tára ; dr. Hóman Bálint, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója pedig Darányi Ignác irataihoz küldött be újabb tekintélyes, a nagy államférfiú gazdasági iratait és levelezéseit magában foglaló kiegészítést. Végül dr. Lukcsics Pál, báró Eötvös­ kollégiumi tanár, a Kapy-család levéltárához adott be pótlást. E kiegészítések kapcsán jutott hozzánk II. Mátyás 1610. január 1-én kelt, a Vizeki Tallián-család nemes­ségét és címerét megerősítő oklevele ; továbbá I. Apaffy Mihály fejedelemnek 1669. február 17-én a Pataky-, Fodor-, Fülöp-, Tövisi- és Barla-­várfalvi családok számára adományozott címeres nemes­levele. Mindkettő másolatban, Vétel útján szereztük III. Ferdinándnak 1655. május 3-án a Matthé- és Soó­s-család részére kiadott eredeti címeres nemes­levelét , míg az Apaffy fejedelem részéről Kovásznai Székely Miklósnak adott, 1669. február 18-i keltezésű armálist, I. Ferenc király 1829. évi átiratában, aján­dékba kaptuk. Céhirataink csoportját Ernyey József múzeumi éremtári igazgató a székesfehérvári csiszár-, kötélverő-és szíjgyártó-céh 53 darab iratából álló ajándékával gazdagította. 1848/49-es gyűjteményünkhöz báró Alessandro Augusto Monti della Corte (Brescia) Monti ezredesnek a magyar hadsereghez szóló, 1849. augusztus 20-án kelt felhívását, Erdős Dezső pedig az olaszországi légióra vonatkozó hét darab Klapka-iratot ajándé­kozott. Idetartozik egyik igen nagybecsű vételünk is, mely vastag füzetben az 1849-ben külföldre emig­rált hazafiak névsorát tartalmazza, életrajzi adatok­kal, s egykor Kossuth Lajos tulajdona volt. Többi újkorból való szerzeményeink közül ki­emeljük Gelei Katona Istvánné, Kölcsey Antónia 1838—39. évi naplótöredékét, anthológiáját és leve­lezését, melyet id. Ábrányi Kornélné, szül. Gelei Katona Klementina tett le a R'ó­­csgy-család levéltárá­nak kiegészítésére ; továbbá a gróf Batthyányi-család XVIII—XIX. századi levelezésének 40 darabot ki­tevő töredékét, mint a Kézirattár áttételét. Cz. A. INHALTSÜBERSICHT FOLLAJTÁR, JOSEF. Die Familie Ocskay de Ocskó. Behandelt auf Grund eingehender archivalischer For­schungen die Abstammung und Geschichte dieser in Oberungarn ansässigen Familie. Das Stammgut der Familie, Ocskó, liegt im Komitat Nyitra. Die Tradition führt den Ursprung der Familie auf Attila zurück, die natür­lich keinen Anspruch auf Wahrheit hat. Nach den Forschungen des Vf. taucht die Familie zum erstenmal in einer Urkunde vom Jahre 1358 auf. Vf. behandelt eingehend die Rolle der Familie vom XIV. Jahrhun­dert an, ihre Gütererwerbungen, Prozesse etc. und führt ihre allgemeine Geschichte bis in das XIX. Jahr­hundert herab. MIHALIK, ALEXANDER. Alte ungarische Goldschmiede-Zunftsiegel. Die Siegel der ungarischen Gold­schmiedezünfte bilden eine künstlerisch reiche und abwechslungsvolle Reihe. Mit grösster Kunstfertigkeit ist \ \

Next