Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rácz György: Az Ákos nemzetség címere

dainak, a családoknak a címerét mutatja. Nemzet­ségi címerekről tehát a XIV-XV. században csak akkor beszélhetünk, ha a nemzetség szétágazó családai többé-kevésbé következetesen ragaszkod­tak a címert felvevő ős jelvényéhez.16 Ha tehát a XIV-XV. században ugyanabból a nemzetségből származó családok esetleg más címereket használ­nak, akkor ezeket már családi címer elnevezéssel kell illetnünk. Joggal felvethető azonban a kérdés, hogy ilyen esetben helyreállítható-e az eredeti nemzetségi címer, egyáltalán volt-e ilyen? A vá­laszt a különböző családok vagy nemzetségi ágak címerhasználata jellegzetességeinek és különbsé­geinek feltárása után adhatjuk meg. Mégpedig aszerint, hogy több család használ-e azonos jel­vényt és egyes családok térnek-e el ettől, azaz a régi nemzetségi címertől,17 vagy pedig a külön­böző családok más-más jellegű címerkompozíciót viselnek, mint pl. az Ákos nemzetség családai a XIII-XV. században. Van-e értelme az Ákosok ősi nemzetségi címere után kutatnunk, amikor a for­rások tanúsága szerint a nemzetségi ágak címer­használata jelentős eltéréseket mutat. A kérdésre a válasz a nemzetségnek a társadalomban betöl­tött helyében és történetében rejlik. Az Ákos nemzetség eredete az írott források alapján a XII. század elejéig vezethető vissza. Kró­nikás adat tanúskodik arról, hogy Ákos ab. Moy­nolth 1132-ben a királyi udvar előkelője volt, Kin­namos görög történetíró pedig egy Akuses nevű, az 1128. évi eseményekben szerepet játszó sze­mélyt a magyarok egyik leghíresebb emberének nevezi. Ákos ab. Ákos mester, az V. István-kori gesta szerzője művében saját nemzetségének, va­lamint a Bornak és az Abának is kiemelkedő he­lyet biztosít a magyarok korai történetében. Kifej­ti, hogy ezek a nemzetségek a hét vezér utódaival származás tekintetében egyenlőek, ők is saját tet­szésük szerint szereztek maguknak szálláshelyet Pannóniában. A tendenciózusnak tűnő beállítást igazolja az, hogy az Abák eredete biztosan vissza­vezethető legalább a X. századig, és mindkét nem­zetség igen korán - XII. század - megkezdte a különböző ágrakra való felbomlását. Az Ákos nem a XIII. századra hat főágra oszlott, amelyeket csupán a „de genere Akus" megjelölés kötött össze és amelyek már sosem léptek fel egységes nemzet­ségként. A nemzetség török eredetű neve,18 korai szétterjedése és területi elkülönülése,19 XII. szá­zadtól adatolt kiemelkedő politikai működése,20 XIII. századi történeti tudata 21 mind arra mutat, hogy igen régi eredetű nemzetséggel van dol­gunk.22 Mivel pedig a többi ugyancsak régi és előkelő genusból származtatott nemzetségeknek (Aba, Becse­ Gergely és Dorozsma, Csák, Tomaj stb.) megállapítható a nemzetségi címere,23 jogos az igény arra, hogy az Ákosokét is felkutassuk, rámutatva a nemzetség tagjai által használt cí­merváltozatok okaira is. Az alábbiakban következő gondolatmenet a szakirodalomban a nemzetségi címer szempontjá­ból eddig felmerült és gyanúba hozott egyes címe­relemek módszeres számbavétele mentén halad, újra átgondolva a mellettük és ellenük felhozott érveket, utalva a magyar heraldikában felbukkanó egyéb előfordulásaikra is. A tolldíszek A címerhasználat tekintetében problémamentes nemzetségek mellett az Ákos nb. családok címe­reinek közös motívumait fellelve eleinte a tollak és a kettőskereszt jött számításba, mint nemzetségi címer. Bárczay Oszkár szerint - mivel a ke­ttőske­resztet méltósági jelvénynek tekinti - az Ákos nb. családoknál a kakas- vagy strucctoll a régibb (a kettőskereszt pedig az újabb) címertípus. Azaz, bár nem mondja ki, de azt sejteti, hogy talán ez a nemzetségi címer.2.1 Helyesen vette észre Bárczay, hogy valóban több nemzetségbeli személy pecsét­jén és sírkövén szerepelnek tollak különböző vari­ációkban. Ha csak végigtekintünk a tanulmány végén összeállított katalóguson, látható, hogy Er­nye fia István - talán mindkét­­ pecsétjétől kezdve (Kat. 3.1 és 3.2), Bebek Imre országbíró nagype­csétjén át (Kat. 12.1) az álmosdi Csirék két pecsét­jéig (Kat. 24.1 és 25.1) előfordulnak a tollak. Ha­sonlóképpen a már idézett Bebek-,2.1, valamint Csetneki-sírköveken is.26 Alkalmazásuk azonban nem következetes, a kettőskeresztnek nem elma­radhatatlan kellékei. Funkciójukat és eredetüket azonban csak úgy érthetjük meg, ha a nemzetségi keretből kiszakadva a többi korabeli úgyszintén tolldíszes címeres emlékkel vetjük össze őket. Érdemes felsorolni a legkorábbi tolldíszes pe­csétek tulajdonosait: Mihály zólyomi ispán (1272),27 Aba nb. Péter tárnokmester (1281),28 Héder nb. János szlavón bán (1285),29 Bald kama­raispán (1291),30 Devecseri Márton alországbíró (1295),31 Ákos nb. Ernye fia István országbíró (1299) és nádor (1311) (Kat. 3.1 és 3.2), Brebiki Pál szlavón bán (1300),32 Igmánd nb. Lőrinc erdé­lyi vajda (1304),33 Babonics István comes (1308),34 13

Next