Turul 1995 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
1-2. füzet - 1. Értekezések, önálló cikkek - Rácz György: Az Ákos nemzetség címere
dainak, a családoknak a címerét mutatja. Nemzetségi címerekről tehát a XIV-XV. században csak akkor beszélhetünk, ha a nemzetség szétágazó családai többé-kevésbé következetesen ragaszkodtak a címert felvevő ős jelvényéhez.16 Ha tehát a XIV-XV. században ugyanabból a nemzetségből származó családok esetleg más címereket használnak, akkor ezeket már családi címer elnevezéssel kell illetnünk. Joggal felvethető azonban a kérdés, hogy ilyen esetben helyreállítható-e az eredeti nemzetségi címer, egyáltalán volt-e ilyen? A választ a különböző családok vagy nemzetségi ágak címerhasználata jellegzetességeinek és különbségeinek feltárása után adhatjuk meg. Mégpedig aszerint, hogy több család használ-e azonos jelvényt és egyes családok térnek-e el ettől, azaz a régi nemzetségi címertől,17 vagy pedig a különböző családok más-más jellegű címerkompozíciót viselnek, mint pl. az Ákos nemzetség családai a XIII-XV. században. Van-e értelme az Ákosok ősi nemzetségi címere után kutatnunk, amikor a források tanúsága szerint a nemzetségi ágak címerhasználata jelentős eltéréseket mutat. A kérdésre a válasz a nemzetségnek a társadalomban betöltött helyében és történetében rejlik. Az Ákos nemzetség eredete az írott források alapján a XII. század elejéig vezethető vissza. Krónikás adat tanúskodik arról, hogy Ákos ab. Moynolth 1132-ben a királyi udvar előkelője volt, Kinnamos görög történetíró pedig egy Akuses nevű, az 1128. évi eseményekben szerepet játszó személyt a magyarok egyik leghíresebb emberének nevezi. Ákos ab. Ákos mester, az V. István-kori gesta szerzője művében saját nemzetségének, valamint a Bornak és az Abának is kiemelkedő helyet biztosít a magyarok korai történetében. Kifejti, hogy ezek a nemzetségek a hét vezér utódaival származás tekintetében egyenlőek, ők is saját tetszésük szerint szereztek maguknak szálláshelyet Pannóniában. A tendenciózusnak tűnő beállítást igazolja az, hogy az Abák eredete biztosan visszavezethető legalább a X. századig, és mindkét nemzetség igen korán - XII. század - megkezdte a különböző ágrakra való felbomlását. Az Ákos nem a XIII. századra hat főágra oszlott, amelyeket csupán a „de genere Akus" megjelölés kötött össze és amelyek már sosem léptek fel egységes nemzetségként. A nemzetség török eredetű neve,18 korai szétterjedése és területi elkülönülése,19 XII. századtól adatolt kiemelkedő politikai működése,20 XIII. századi történeti tudata 21 mind arra mutat, hogy igen régi eredetű nemzetséggel van dolgunk.22 Mivel pedig a többi ugyancsak régi és előkelő genusból származtatott nemzetségeknek (Aba, Becse Gergely és Dorozsma, Csák, Tomaj stb.) megállapítható a nemzetségi címere,23 jogos az igény arra, hogy az Ákosokét is felkutassuk, rámutatva a nemzetség tagjai által használt címerváltozatok okaira is. Az alábbiakban következő gondolatmenet a szakirodalomban a nemzetségi címer szempontjából eddig felmerült és gyanúba hozott egyes címerelemek módszeres számbavétele mentén halad, újra átgondolva a mellettük és ellenük felhozott érveket, utalva a magyar heraldikában felbukkanó egyéb előfordulásaikra is. A tolldíszek A címerhasználat tekintetében problémamentes nemzetségek mellett az Ákos nb. családok címereinek közös motívumait fellelve eleinte a tollak és a kettőskereszt jött számításba, mint nemzetségi címer. Bárczay Oszkár szerint - mivel a kettőskeresztet méltósági jelvénynek tekinti - az Ákos nb. családoknál a kakas- vagy strucctoll a régibb (a kettőskereszt pedig az újabb) címertípus. Azaz, bár nem mondja ki, de azt sejteti, hogy talán ez a nemzetségi címer.2.1 Helyesen vette észre Bárczay, hogy valóban több nemzetségbeli személy pecsétjén és sírkövén szerepelnek tollak különböző variációkban. Ha csak végigtekintünk a tanulmány végén összeállított katalóguson, látható, hogy Ernye fia István - talán mindkét pecsétjétől kezdve (Kat. 3.1 és 3.2), Bebek Imre országbíró nagypecsétjén át (Kat. 12.1) az álmosdi Csirék két pecsétjéig (Kat. 24.1 és 25.1) előfordulnak a tollak. Hasonlóképpen a már idézett Bebek-,2.1, valamint Csetneki-sírköveken is.26 Alkalmazásuk azonban nem következetes, a kettőskeresztnek nem elmaradhatatlan kellékei. Funkciójukat és eredetüket azonban csak úgy érthetjük meg, ha a nemzetségi keretből kiszakadva a többi korabeli úgyszintén tolldíszes címeres emlékkel vetjük össze őket. Érdemes felsorolni a legkorábbi tolldíszes pecsétek tulajdonosait: Mihály zólyomi ispán (1272),27 Aba nb. Péter tárnokmester (1281),28 Héder nb. János szlavón bán (1285),29 Bald kamaraispán (1291),30 Devecseri Márton alországbíró (1295),31 Ákos nb. Ernye fia István országbíró (1299) és nádor (1311) (Kat. 3.1 és 3.2), Brebiki Pál szlavón bán (1300),32 Igmánd nb. Lőrinc erdélyi vajda (1304),33 Babonics István comes (1308),34 13