Typographia, 1890 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-14 / 7. szám

7. szám. — XXII. évfolyam. Megjelenik minden pénteken. Budapest, 1890. február 14. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Negyedévre.......................1 forint Fél évre...........................2 forint Egész évre.......................4 forint TYPOGRAPHY Szerkesztőség : Vill., Stáhly-utcza 1. sz. A M A G Y A R O R S Z A G 1 KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE. HIRDETÉSEK árszabály szerint számí­tatnak. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: ViliStáhly-utcza 1. sz. SZAKTÁRSAK ! Gyű­jtsetek és egy mulatság vagy összejövetel alkalmával se feledkezzetek meg az árszabály-bizottságról. MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK és BETŰÖNTŐK EGYLETE A »Magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete« tagjait tisztelettel meghívjuk a folyó évi márczius 23-án, délelőtt 10 órakor, a vigadó éttermé­ben tartandó rendes évi közgyűlésre, melynek tárgyai a következők : 1. Évi jelentés. 2. Három számvizsgáló és három jegyzőkönyv­­h­itelesítő választása. 3. Szavazatszedő­ bizottság választása. 4. A választmány indítványa: »Fogadja el a köz­gyűlés az országos gyűlésen hozott határozatokat.« 5. Az egyleti tisztikar, az ellenőrző-bizottság és a választmány választása. b. Esetleges interpellácziók. Budapest, 1890 február 2. A választmány. A központ és a kerületek. Minden intézmény életbeléptetésekor az inté­zők kísérletet tesznek annak vezetését illetőleg, s ha e kísérletek nem válnak be, mindaddig újakkal próbálnak szerencsét, m­íg ez újak valamelyike jónak bizonyul vagy legalább hasz­nálhatónak tűnik föl. Így tettünk mi is, midőn 07 n­v7átri« egylet megkezdte működését: a­ vezetést illetőleg a régi kerületi egyleteket meghagytuk, a­mennyiben az országot annyi részre osztottuk föl, a­hány kerületi egylet volt azelőtt. Minden egyes kerületnek megmaradt szabad önrendelkezési joga: fölvette és kitö­­rö­lte a tagokat, beszedte az illetékeket és kifizette a segélyeket, szóval a központtól füg­getlenül járhatott el mindenben, csak szám­adásait. volt, köteles félévenkint beterjeszteni és az esetleges fölösleget beküldeni. Ez a szabad rendelkezési jog azonban csak részben bizonyult jónak; helyes az, hogy föl­veszik és kitörlik a tagokat, hogy beszedik és kifizetik a segélyt, de az már nem helyes, hogy minden évben csak kétszer vagy egyszer (mint ez évb­en is) számolnak le a központtal, mert ez által, mint a tények bizonyítják, a leg­nagyobb zavart idézik elő a központi szám­vitelben. De beszéljenek a tények. — A múlt évben megjelent évi zárszámadás ellen egyik-másik kerület pénztárnoka most kifogást tesz, vagy azt helyteleníti, elismervén, hogy ő volt a hibás; elképzelhető, hogy milyen munka a régi tévedés helyreigazítása egy jól vezetett s ren­desen könyvelt üzletnél; utána kell nézni a tavalyi tévedés igaz voltát, s midőn ez meg­történt, kijavítási módot kell keresni. Ez azon­ban még nem minden, ennél hathatósabban szól a kerületi évi számadás ellen a jelen zárszámadás készítésének alkalmával kitűnt számos hanyagság. Dl. A temesvári és szegedi kerület még most sem küldte be zárszámadását, s így az­­ nem lévén idő a felülvizsgálásra — az évi jelentésbe már nem jöhet be, továbbá a kolozsvári kerület, daczára az országos gyű­lésen hozott határozatnak és a választmány fölszólításának, vagyonát nemcsak hogy még most sem küldte be, de még levélben sem válaszolt, hogy mikor hajlandó ezt tenni; egy­­­­szerűen beküldi számadását, és vagyonkimuta­­­­tását, a­mit azonban — pénz nélkül — semmi­­f­­éle üzletben sem fogadnak el készpénzül.­­­­ Mindezeknél még furcsább a pécsi kerület számadása: az itteni pénztárnok kimutatása szerint 13 p Írttal több volt a kiadás a bevé­telnél, de hogy mikép fö­lötte e tekintélyes deficzitet, arról nem szól számadása; előleg nem volt nála a központtól, lehet, hogy az elnök adta kölcsön, de ezt talán csak tudnunk kellene. Ez talán tévedés vagy tájékozatlanság, de az már hanyagság, hogy a központtól ez ügyben hozzá intézett kérdésre még csak nem is válaszol. Mindezekből eléggé látható tehát (nem is szólva más apróbb hanyagságokról, mint pl. hogy a szegedi kerület egy elhunyt, tag 50 írt temetési pénzét még két hét múlva sem fizette ki, sőt a központ sürgető levelére még csak a nem is válaszolt), h­ogy módot kell találnunk kerületekkel való számadás korrektebbé tétele érdekében. Az igaz, hogy ez nem szól minden kerü­­­­letre, de jó részére ráillik. Az aradi, brassói,­­ debreczeni, győri, és kassai pénztárnokok oly korrekt számadást küldtek be, hogy azon a leglaikusabb ember is eligazodhatik, de a többié - mint említők — vagy nem is érkezett be, vagy hibás: hát, még m­i szóljunk a tagok névsoráról? Ezt a tíz kerület közül eddig, midőn az évi jelentést már nyomni kell, csak öt küldte be. Hogyan tudjuk ily körülmények között a tagok számát és hogyan ismerjük azokat név szerint? Ez a slendrián állapot így nem maradhat, ezen változtatni kell. Az új választmány fel­adata, hogy az ügykezelést megbízhatóbbá, pontosabbá tegye. Talán jó volna, ha a kerü­letek a központtól minden év elején tagjaik számához képest bizonyos összeget kapnának külön a beteg-, rokkant- és munkanélküli segélyre, a­mi ha esetleg elfogy, újabb összeget kapnának és ebből fedeznék a kiadásokat, m­íg a bevételeket és kiadásokat, a fizető és hátra­lékos tagok névjegyzékével együtt, öt hetenkint felküldenék a központba, s ez itt is rendesen elkönyveltetnék. Ennek két haszna volna: 1. tudná a köz­pont, hogy hol dolgozik minden egyes tag és mennyi a hátraléka; 2. könnyebb volna a könyvvezetés és a­mi a fő, könnyű volna az évi számadás elkészítése, mert a kerületi pénz­tárnokok a kifizetett segélyekről csak a nyug­tákat küldenék be a főösszeg megnevezésével. Nem kellene külön elkönyvelni a központi és kerületi bevételeket és kiadásokat, hanem együtt, mint egy egylet ügyeit A jelen rendszer szerint a zárszámadás még mindig olyan, mint midőn az egylet csak buda­pesti volt: nincs feltüntetve abban személyen­­kint a kerületekben kifizetett segély, csak az, a­mit a központban fizettek ki, de ez most nem is lehet máskép, mert csak egyes pénz­tárnokok küldtek be részletes számadást. Vegye az uj választmány figyelembe az álta­lunk itt elmondottakat s intézkedjék e szerint; ezt kívánja a jó ügykezelés, az egylet egységes volta és a segély gyors kiszolgáltatása. Tisztul a láthatár. A németországi szocziál­demokráczia, sőt az egész nemzetközi szoczializmus nagy győzelemmel áll szem­ben. Vilmos német császár két, rendeletet bocsátott ki, melyekben szocziál­politikai szándékait kifejti. A csá­szár a munkás-véd törvényhozás azon pontjainak meg­valósítását tűzte ki czéljául, melyeket a legutóbbi párisi nemzetközi szoczialista­ kongresszus állapított meg, mint a munkás­osztály legközelebbi követeléseit, és ezzel a lépéssel szakított a Bismarck által eddig követett szoc­iál­politikával; szakított a kormánya által egy évtized óta föntartott reakczionárius rend­szerrel és jóakarólag óhajt a német munkás­osztály sorsán — a német ipar fölvirágzása és versenyképes­sége érdekében — javítani. Ez nyílt elismerése annak, hogy a németországi szocziál­demokráczia és a nemzetközi szoczializmus törekvése teljesen jogosult s hogy nem üldözésekkel, nem középkori barbársággal és nem a hatalom ellen­súlyozó vad eszközeivel, hanem törvényhozási intéz­kedésekkel kell a társadalmi kérdést megoldani, oly tényezőkkel tehát, a minőkkel maga a szoc­iál­­demokrác­ia is követeli. A német birodalomban néhány nap múlva mennek végbe az általános képviselőválasztások. A német­­országi munkáspárt nagy erővel és igen jól szervezve ment bele a választási mozgalomba, melyből csak megizmosodva kerülhet ki ismét. Ezt tudják Német­országban, tudják mindenütt, a­hol a német viszo­nyokat ismeri­k. épúgy tudja azt mindenki, a­ki a közügyek fejlődését szemmel tartja, tehát tudomással bír erről a német császár is. És épen a választások küszöbén bocsátja ki munkás-barát rendeleteit; épen ez alkalommal adja komoly jelét elhatározásának, hogy a munkás-osztály helyzetének javítására segéd­kezet akar nyújtani és határozottan követeli, hogy a munkás sorsa megkönnyíttessék. — Tavaly még azt mondta a vesztfáliai sztrájkoló bányamunkásoknak, hogy halomra löveti őket, ha a »rendet« megzavar­ják, pedig akkor helyzetük javítása végett a szén­bárókkal akartak dac­olni. — Igen rövid időközben tehát a német császár megváltoztatta saját fölfogását, saját álláspontját a nagy szocziális kérdéssel szem­ben és mindez majdnem 24 órával a választások előtt jut kifejezésre. Akárhogyan forgatjuk a dolgot, akármelyik oldaláról bíráljuk, mindig csak azon szá­mítási eredményre jutunk, hogy a német császár bizony a maga felséges személyével és­­ term­észe­­tesen császári taktikával — belement a választási agitáczióba — a szocziál-demokráczia ellen. Ez azonban vajmi keveset változtat a dolgok ren­­­­des folyásán és a szocziál-demokráczia győzelmén. Tíz évig reakczionárius törvén­nyel segítették a német szocziál­demokrácziát erősíteni, pedig megsemmisíteni­­ akarták, hogy az ellenkezőt érték el, azt tudják be — akár Bismarck érdeméül. A következőkben bemutatjuk szaktársainknak a két legfelsőbb rendelet szövegét: I. A birodalmi kanczellárhoz. Elhatároztam, hogy a német munkások helyzetének javításához kezemet nyújtom, a­mennyiben ezt azok a határok lehetővé teszik, melyek az Én gondoskodásomat is megköve­telik a német ipar versenyképességét a világpiaczon föntarthatni és ez által úgy az ipar mint a munkások eszintencziáját biztosítani. A hazai ipar hanyatlása a külföldön elvesztett piaczok által nemcsak a vállal­kozókat, hanem azok munkásait is megfosztaná ke­­nyerüktől. Munkásaink helyzetének javítása ellen fönnálló nehézségek a nemzetközi versenyben gyöke­reznek, és azok csakis a világpiacz fölötti uralomban résztvevő országok nemzetközi egyetértése útján küzdhetők le, vagy legalább gyöngíthetők meg. Azon meggyőződésben tehát, hogy más kormányok is ama kívánalomtól vannak áthatva, hogy közös vizsgálat tárgyát képezzék a munkások törekvései, melyek fölött ők ezen országokban már maguk közt nemzet­közileg tanácskoznak, akarom, hogy legelőbb Franczia­­országban, Angliában, Belgiumban és Svájczban ottani képviselőim által hivatalosan kérdés intéztessék a kormányokhoz az iránt, vajjon hajlandók-e velünk tanácskozásokba bocsátkozni nemzetközi intézkedések foganatosítása végett a munkások azon szükségleteire és kívánságaira nézve, melyek az utóbbi években

Next